reggeli dicséret

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! Pál levele a filippiekhez 4:4 "Ismétlés a tudás anyja", tartja a mondás. Számomra mindig kérdés, hogy akkor ki lehet az apja, de ez most nem ide tartozik. Egy népszerű elmélet szerint 21 napig kell ismételnünk valamit ahhoz, hogy szokássá váljon. Persze azért ez nem ilyen egyszerű, ma már tudjuk, hogy ez lehet sokkal több, de sokkal kevesebb is, attól függően, hogy milyen motivációnk van rá, hogy milyen jutalmazással jár, stb. Mi lenne, ha azt mondanám, hogy képes vagy örülni akkor is, amikor épp nem egyszerű az élet? Na ez nekünk, magyaroknak annyira nem megy. Mindenki tudja, hogy pesszimisták vagyunk, de mi lenne, ha mégis megtanulnánk örülni? Mi lenne, ha azt mondanám, hogy képes vagy begyakorolni az örömöt? A fenti ige nem azt mondja, hogy ha berúgtad a kislábujjad az asztal lábába akkor mosolyogva adj érte hálát. Nem arról van szó, hogy nem lehet rossz kedved, vagy hogy nem gyászolhatsz. Sokszor félreértjük, és leegy...

Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket. Pál levele a filippiekhez 3:20-21 Győr gyönyörű város. A belváros patinás épületeitől kezdve a zöld területeken át, a kultúra és az ízlésesség hatja át mindenfelé. Nem is beszélve a folyókról! Büszkén mondom magamról (kicsit túlozva, hiszen szívemet szülővárosomban, Pécsett hagytam) hogy győri vagyok. Legalábbis egyelőre. Ilyen a lelkész élete, hiszen ahogy az évek telnek, és ahogy helyeznek bennünket a szélrózsa minden irányába, úgy mondjuk magunkról, hogy balatonfüredi, salgótarjáni, vagy éppen mely újabb település lakosai vagyunk. És néha kicsit fáj az ember szíve, hiszen a költözéssel nem csupán épületeket vagy utcákat hagyunk hátra, de életeket, embereket, emlékeket is. Bízva a jobb jövőben, papírdobozokba csomagolunk, búcsút intünk a réginek, és célba vesszük az ...