Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember 26, 2010
Kép
Látogatás A zarándok belépett a templomba és nagyon elcsodálkozott. Nem azt kapta, amit várt. Hosszú út volt mögötte, csendre, békére és szolgálatra vágyott, de ennek nyoma sem volt. Az épület egykori erős oszlopai megrogyadoztak, a tető beázott, a vakolat dohos szaga járta be az egész termet. A hideg végigfutott a hátán, szétnézett, hogy miért van huzat. Majd meglátta a szélben hajladozó fák ágait a törött ólomablak repedésein keresztül. „De hát istentiszteletre jöttem, hogy lehet itt bármi ilyet megtartani?” – gondolta. Minden nagyon elhanyagolt volt, évek óta nem takarított ki itt senki. Az egyik sarokban talált egy seprűt és egy lapátot, így hát munkához látott. Sepregetés közben figyelte az érkezőket. Ábrándos Leány csillogó szemekkel lépett a terembe. Lassan, 10 centivel a föld fölött lépkedve, a helyére ballagott és leült. Nyaklánca medáljával babrált, ami egyszer csak kinyílt és ő percekig újdonsült szerelme arcvonásait bámulta a képen. A Fiatal Haverok hangosan, másokkal
Kép
Meghitt kapcsolat „Mert férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik.” Ézsaiás 54:5. „Férjed a te Teremtőd”…? Félek, hogy ez a gyönyörű hasonlat ma már nem azt jelenti, amit pár tíz vagy száz évvel ezelőtt jelentett. Engedd meg, hogy ma reggel a legkedvesebb nagyapád-korabeli férjekről említsek meg néhány gondolatot. Persze hogy akkor sem voltak mindannyian mintaférjek, de azért több volt belőlük, mint manapság. Képzelj magad elé egy igazi keresztény családot. Akkor a férj a család papja volt. Ő gondoskodott szerettei lelki fejlődéséről. Szólt a mamának, hogy vegye elő a Bibliát, és olvasson a gyerekeknek. Vagy éppen ő olvasott föl. Ő volt az, aki az anyagiakat előteremtette. Lehet, hogy nem dúskált családja a maihoz hasonló minden földi jóban, de ami kellett, az minden megvolt. És ő volt a béketeremtő. Hozzá lehetett fordulni, és tekintélyével, szeretetével segített elrendezni a bajokat. A Biblia több
Kép
Szükségem van Rád " Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Jézus Krisztusban " Filippi 4,19 (Új Protestáns fordítás) Egyszer egy lány, frissen beköltözött az albérletébe, 300 km-l távolabb a megszokott helytől. Új környezetbe csöppent, tele kételyekkel, és mindennap hiányát érezve a barátoknak, családnak. Sokszor sírt. Magányos volt, úgy érezte hiába van ott, ahol van. 2 hónap elteltével egy szombat reggel a gyülekezetbe indulva kapja a hírt: 70.000 Ft. lett a fűtés számlája. Mit akar az Isten? Az egész havi fizetés oda: egy darab fűtésszámlára. Mit akar az Isten, itt a világvégén, egyedül??? Pontosan szombat reggel, amikor a szolgálatba indul? A megnyugvás napján? Távol minden földi gondolattól? Ez benne van az Isten tervében? Istennek van valami terve, vagy egyszerűen csúfot űz egy frissen végzett diplomással? Aki most kezdte el a lelkészi szolgálatát?Igen! Minden Isten kezében van. Egy lakástulajdonos
Kép
A természet bizonysága „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.” (19. Zsoltár 2. vers) Mikor ezt a néhány sort olvasom, mindig elcsodálkozom azon, mennyivel közelebb állt a természethez az ókori ember hozzánk képest. Igaz, nem ismerték mi az az űrhajó, nem tudtak böngészni a világhálón, de ha felnéztek az égre, a felhők mozgásából tudták, mikor lesz eső, mikor nem. Éjszaka a csillagok állása alapján, ha kellett hazataláltak. Tudták melyik növényt mire lehet használni… Míg, ha minket kitennének egy lakatlan szigetre, az addig hasznosnak tűnő információkkal együtt halnánk éhen. Másrészt egyre többen fogalmazzák, meg azt a vágyukat, hogy vissza a természethez, illetve a természetes dolgokhoz. Vannak, akik a modern civilizáció vívmányait ördöginek tartják, és szinte bálványozzák a vidéki életet, és a remeteséget. Ám ez a zsoltár, ellentétben a korabeli pogány naphimnuszokkal, nem a természet imádatáról szól, hanem arról, aki felette áll minde
Kép
Isten erős védelme “De te, URam, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. Hangosan kiáltok az ÚRhoz, és ő meghallgat szent hegyén.” Zsoltárok könyve 3:3-4 “Ó, jajj, segíts rajtam!” - hányan mondogatják naponta! Van aki szokásból, van aki meggyőződésből. Minél nagyobb a baj, annál nagyobb átéléssel: ilyenkor mélyebb és sírósabb lesz a hang. Én is mondogatom. És bejön. Működik iskolában, munkahelyen, úton… Emlékszem a gimnáziumi évekre, amikor a dolgozat előtt felsóhajt a diák: “Istenem most segíts!” Fontos kérés: vagy mert nem tanult, vagy mert igen. Ehhez nem kell nagy hit: talán csak rutinszerű a sóhaj? Hiszen lehet javítani. És mégis, milyen jó, amikor szerez a tanuló egy tapasztalatot: Isten meghallotta még ezt a sóhajt is - és megsegít! Emlékszem, amikor a forgalommal szemközt haladtam az M0-n. Az “Istenem most segíts!” nem szóként hangzott el, inkább két adrenalin molekula közti hézagként. Van, hogy idő nincsen szavakra. És van sok hasonló helyzet: talán egy
Kép
Aki még mindig "vagyok"... "Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" Máté evangéliuma 14:26-27 Határidők, munkahelyi vagy magánéleti megoldásra váró problémák, anyagi helyzet, lelkiállapotod; a feszített tempó, ami körülvesz, és úgy érzed, ebből már soha nem menekülhetsz. Úgy érzed, hogy a mindennapi futásod, küzdelmed egy cseppet sem viszi előrébb a dolgokat; mintha csak egy mókuskerékben futnál, és koptatnád a ki tudja hányadik cipődet. Az élet tengere tajtékzik körülötted, és érzed, mindjárt az utolsókat nyeled a vízből. Félve hajtod álomra a fejed, mert látod magad előtt a holnap vicsorgó óriásait, akik csak a vesztedet akarják. Félsz, hogy kudarcot vallasz, félsz, hogy belebuksz a próbálkozásaidba, és félsz, hogy valami szörnyű dolog nő ki abból, ami éppen körülötted táncol. Ekkor egy ha