reggeli dicséret

Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Pál második levele a korintusiakhoz 3:17 Hofi Géza, a magyar humor kiemelt alakja egy műsorában azt mondta: "Szabad ember szabad országban azt csinál amit szabad." Mennyire igaza volt. A szabadság egy érdekes dolog. Sokféle lehet, és lehet, hogy neked, kedves olvasóm, és nekem teljesen más elképzelésünk van róla. Lehet, hogy ami számodra szabadság számomra börtön, és fordítva. Na de nézzük is meg mi a nagy betűs Szabadság, amiről az ige beszél. Szabadság az, ha bármit megtehetsz? Valójában igen. Még rosszat is? - Merülhet fel a kérdés. A válasz egyszerű. Igen. Megteheted, nem teszed jól, és vannak következmények, de szabad vagy. Nem "Hofi szabad", hanem tényleg szabad. Elmagyarázom mit értek ezalatt. Úgy szoktuk elképzelni Istent, mint egy vizsgáztató tanárt, aki a nagy karfás székében ül, és árgus szemekkel figyeli minden egyes mozdulatod, és amint valamit elrontasz, az bekerül az értékelésbe. Úgy gondolkod

"Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt." Prédikátor könyve 3. fejezet, 1. vers Az Ószövetség bölcs Prédikátorának könyve számos olvasóját megihlette és zavarba ejtette a történelem során. Úgy tűnik, hogy az író, az élet értelmét keresve, mindent, de tényleg mindent megfigyelt és kipróbált a világon, amit csak lehetett. A 'hiábavaló' szó gyakori előfordulása a szövegben arra enged következtetni, hogy az írás tanulsága egyszerű: az égadta világon semminek sincs értelme, mert minden elmúlik, véget ér. Ez pedig elég pesszimista képet ad nekünk a világról, és hamar kiöli szívünkből terveinket, és az élet iránt való lelkesedésünket. De valójában ez a tanulság csak része annak a bölcsességnek, amelyre a Prédikátor hosszú élete során jutott. Valóban hiábavaló minden, ha azzal a céllal éljük az életet, hogy minél több területét, minél több aspektusát elsajátítsuk, magunkévá tegyük, irányíthassuk. Minél feljebb és feljebb akarunk kerülni, m

Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. Mózes első könyve 1:26 Az Édenben megszületett az istenképű ember. Uralkodik, ahogy uralkodni kell, szeretetből és tiszteletből. Amihez hozzányúl, abból csak több és több lesz. A szépből még szebb, mert a kert csak az ő munkája által lesz tökéletessé az "igen jóból". Védelmez és gondoz, de nem utolsó sorban benépesít. Sok kicsi istenképű a cél, hogy ezek mind együtt sugározzák azt a szeretetet és szépséget, amit Isten beléjük plántált. Egyedül nem ember, mint ahogy Isten sem isten önmagában. Kellenek hárman. Vannak is, mint az emberek ketten. De hárman még jobb, és van is ki pályázzon a tanácsadói pozícióra, aki sziszegve kérdezi: “Csakugyan?” A tiltott fa árnyékában megszületett az embertelen ember. Az arc már csak úgy tükrözi az ősi királyi vérvonalat, mint az elhagya

„Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki. Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá, Amelyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre. De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?” Jób könyve 36. fejezet 26-29. vers Nem tudom te hogy vagy vele, de én kifejezetten örülök annak, hogy Isten nem fedi fel előttünk sem a természet, sem a testünk működésének titkait. Miért? Mert bűnös természetünknél fogva mi nem érnénk be a puszta ismerettel, hanem rögtön bele is piszkálnánk és irányítani akarnánk azt. De ki mondaná meg, hogy mikor essen, hogy mikor fújjon? Mennyi háború lenne ebből is… Persze próbálkozások, főleg esőcsinálásra ősidők óta vannak. Varázsigék mormolása, esőtánc, rakéták által ezüst-jodid és más vegyületek légkörbe juttatása, vagy manapság Kínában, Dubaiban és más Közel-keleti országban a felhőzet elektromos töltésének drónok általi megváltoztatása. De mindez

„Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!” Mózes ötödik könyve 5.rész 6-7. vers A nagy találkozás pillanata ez. Mózes nem csak abban volt különleges, ahogyan életben maradt, hanem abban is, ahogy Isten jelen volt az életében. Mózes összekötő kábelként funkcionált Izrael népe és Isten között. Rajta keresztül nyilvánította ki Isten az akaratát, ő volt a tolmács a Tízparancsolat történetében és ő volt az is, akit Isten felhasznált abban a nagy feladatban, ami visszaadta népének a szabadságot. Mózes emlékeztette a népet arra, hogy Isten szövetségkötése nem csak az atyákra korlátozódott, hanem rájuk is, akik megmenekültek és életben voltak. Emlékeztette a népet arra, hogy Isten nem csak vele beszélt a csipkebokornál, hanem a néphez is beszélt, akkor amikor megszabadultak Egyiptomból és   a pusztában állomásoztak.   Ott Isten mennydörgés, villámlás és sűrű felhő közepette szólt a néphez, akik a Sínai-hegy

"A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt." Példabeszédek könyve 20:12 Isten a teremtésben rengeteg képességgel ruházta fel az embert, az egyik ilyen létfontosságú képesség a hallás és a látás. Salamon a példabeszédek könyvének 20. fejezetében óva inti olvasóit a dobzódástól és hevességtől, amelyek ismérvei az alkoholfogyasztás, a harag, patvarkodás, kétféle mértékkel mérés, pletykálkodás, bosszúállás, álnokság stb. És a felsorolások közepette a 12. versben kijelenti, hogy Isten megteremtette a halló fület és a látó szemet. Mit taníthat számunka ma, az az egyszerű kijelentés, hogy Isten adott nekünk látó szemet és halló fület? Elsősorban, ha a bűn bármilyen formájával kerül szembe az ember nincs az a kifogás, amellyel kimentheti magát, hogy csak úgy megtörtént a dolog. Vagy azzal mentegetőzhetne bárki, hogy én ilyen örökséget kaptam a felmenőim, szüleimtől és emiatt élek dobzódó életet. A halló fül és a látó szem arra való, hogy meglássuk helyzetün

„Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés támadt, mert az Úr angyala leszállt a mennyből, és odalépve elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek.” Máté evangéliuma 28:1-7 Szombaton csend volt. Fájó, mélységes csend, és úgy tűnt, hogy nincs tovább. Hogy most már ez a csend lesz a mindennapos, a hiány, a gyász, a feldolgozásra váró veszteség. Azt hitték, mindennek vége, mert tényleg össze