reggeli dicséret

„Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki őbenne bízik. Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert akik őt félik, nincs fogyatkozásuk.” Zsoltárok 34:9-10 Ha szánunk rá egy kis időt, és végig olvassuk a 34. zsoltárt, akkor egyértelműen úgy tűnik, hogy „megéri” Istenben bízni. Csak néhány ilyen pozitív dologra hadd mutassak rá: - Isten MEGHALLGAT – (5.v.) – Ő nem süket, nem tehetetlen, még akkor sem ha nem jön azonnal válasz az imáinkra. Meghallgat, figyel ránk, a javunkat akarja. - Isten MEGMENT, KISZABADÍT (5.v.) – „megmentett mindattól, amitől rettegtem”; „kiáltott a nyomorult; az Úr meghallgatta, és minden bajából kiszabadította. (7.v.) „sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr.” (20.v.) - ŐRKÖDIK MELLETTÜNK – „az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket” (7.v.) - Isten GONDOSKODIK SZÜKSÉGLETEINKRŐL – „nem szűkölködnek az istenfélők” (10.v.); „nem nélkülözik a jót” (11.v.) - Isten GYÓGYÍTJA A LELKI SEBEINKET

„A jó földbe esett mag: ezek pedig azok, akik igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.” Lukács evangéliuma 8:15   Vannak olyan pillanatok, mondatok, amik hatására a gyermek különleges képességei felélednek. Meggörbítik a teret, a hanghullámokat, a fénysebességnél is gyorsabban, a mi szemünk számára láthatatlan módon védőfalat emelnek a fejük köré, és az információ, nemhogy egyik fülükön be, a másikon ki, hanem be sem jut a fejükbe. Meg sem hallják a kérést, a tanács és intelem el sem jut az agytekervényekig, így esélyük sincs rá, hogy megfogadják. Nálunk ilyen csodát vált ki például a „húzd fel a papucsodat” mondat, vagy az alvásidő közeledése.  Fárasztó dolog ezredjére is kérni, szólni, megvárni, mire valahogy csak bejut a kis fejébe az információ, és cselekvésre bírja. De ugyanezt csináljuk mi felnőttek is, csak fontosabb kérdésekben, mint a papucs felvétele. Ez a szupernek koránt sem mondható képesség mindannyiunkb

"Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok." 2Korinthus 8:9 Kívánom neked, kedves olvasó, hogy légy gazdag jövőre, de nem a hagyományos értelemben! Nem azt akarom, hogy nyerj a lottón, sem azt, hogy annyi pénzed, kincsed legyen, amennyit el sem tudsz költeni. Hanem azt kívánom, hogy légy gazdag a gazdagság bibliai értelmében. Isten Igéje szerint gazdaggá tesz minket a harmonikus kapcsolat a bennünket körülvevő világgal: Mindannyian szeretjük a szép tájakat, a csodálatos tiszta vizű tavakat, folyókat, virágokkal teli, lankás domboldalakat, csodaszép, árnyas erdőket. Amikor gyermek voltam, csak ki kellett mennünk a kertünk fölé és mindez ott volt. Ma, ha kimegyek a szemközti rétre a kutyussal minden tele van szeméttel. Eldobált szemét, papír zsebkendő, narancshéj, mások kertjéből oda-hordott, lenyírt fű, mert úgy is lebomlik... - körös-körül. Az ösvény

„Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!”   ( Zsolt 100:1-2,4 ) A Szentírásban nyomatékosan jelentkezik a vallásos ének és zene, mint olyan kifejezési mód, amely alkalmasabb az Isten iránt érzett hála és szeretet kifejezésére, mint a beszéd. Isten népe a hétköznapi életben átélt tapasztalatokat megénekelte, mely énekeket gyakran hangszerrel is kísérték. Főleg nagy munkálatok alkalmával, mint aratás, cséplés, szüret volt nagy jelentősége a közös éneklésnek. Az ének feledtette a fáradságot, közösséget formált a munkában résztvevőkből, és nem utolsó sorban az ember figyelmét a termés ajándékozójára fordította. Szinte minden elmondható énekelve Istennek (legyen az hála, panasz, félelem, szomorúság, vagy öröm), mégpedig olyan érzelmi szinten, ami puszta szóval szinte elérhetetlen. A Biblia azt is felfedi számunkra, hogy Is

"Vigyázzatok magatokra, hogy ne veszítsétek el, amit elértünk munkánkkal, hanem teljes jutalmat kapjatok." János második levele 8. vers Nemrég láttam egy vicces felvételt, amin egy futóverseny első helyezettjének célba érését mutatták. A futó jelentősen lehagyta a második helyezettet, ám a sáros talajon az utolsó fél méteren megcsúszott, és a célszalagot térden csúszva, a fejével szakította végül át. A videón látszott, ahogy a futó is érezte a helyzet komikusságát, és azonnal felállva, nevetve örült a győzelmének. Persze más lett volna a helyzet akkor, ha ez a hiba húsz méterrel korábban “csúszik be” (szó szerint) és megelőzik a versenytársai. Valószínűleg akkor nem nevetve, hanem sírva folytatta volna a versenyt, és azon gondolkozott volna, vajon hol ronthatta el. A futóval ellentétben mi olyan gyakran elsiklunk a hasonló hibák felett: "ugyan, hát mindenki ezt csinálja! Egy alkalom nem a világ vége! Úgyse látja senki!” János a szívére helyezi levele

„Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.” Thesszalonikabeliekhez írt első levél, 5:15 De ő kezdte! – mondtam én is számtalanszor a testvéremmel történt veszekedést, verekedést leállító szüleimnek értetlenül, hogy miért engem büntetnek. Hiszen, ők neveltek arra, hogy ne legyek nyámnyila anyámasszony katonája, ne hagyjam magam. És hogy igenis álljak ki az igazamért. S ha mást nem is, de ezt a leckét jól megtanultam, zsigereimben mélyen belém égett; Nem hagyni szó nélkül, ha a másik hibázik. Sőt, azóta még ideológiai megokolást is találtam: „intsétek egymást minden napon, míg tart a ma” (Zsid.3:13). Ezért nem tudok mit kezdeni a mai Igével; nem áll a szívemre. Ahogy újra és újra elolvasom, az önérzetem és a gondolataim heves csatát vívnak. A másik szemében olyan könnyen észreveszed a szálkát, miközben a tiedben gerenda van! Mert a más hibáját olyan könnyen meglátod, de a

„mert ő Iste n formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel,  hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult;  megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. ” Pál levele a filippiekhez 2. fejezet 6-8. verse A keresztben összpontosul Isten minden kinyilatkoztatása! Krisztus kereszthalála akármennyire is tragikus, egyszerre örömteli is, mert az ember iránti szeretet hirdeti. Sajnos ezt szavakkal alig lehet kifejezni. Minden embernek meg kell ismernie Istent. Az istenismeret átalakítja jellemünket és az egész ember létét erővel hatja át. Jézus Krisztus bemutatta Isten jellemét. A vakoknak látást adott, a siketeknek hallást. A leprást megérintette, a szegények barátja lett. Valljuk be, ma a társadalmunkban legelőször a szegényeket és betegeket vetjük ki magunk közül. Jézus nem ezt tette. Jézus Krisztus ezt mondja neked: "A szívedben uralko

" Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt." János evangéliuma 1.18 Azt hiszem nem túlzás azt mondani, hogy ahány ember él ezen a Földön, annyiféle istenképpel találkozhatunk. Részigazságokat talán mindegyik tartalmaz, de a tökéletes és teljes képpel - azt hiszem - senki sem rendelkezik (vö. 1Kor. 13.12). Olyan sok dolog befolyásol bennünket, amikor Istenről gondolkodunk: gyermekkorunk, a szüleinkkel, felnőttekkel való tapasztalataink, a személyes élményeink, örömeink, kudarcaink, a társadalom Istenről alkotott általános képe, stb. Miközben nagyon sokféle hatás ér bennünket, mégsem mindegy, hogy végül milyen kép formálódik ki a lelkünkben. Meghatározó ez a másokkal való kapcsolatainkban, az önmagunkról való gondolkodásunkban, kihat az érzelmi világunkra, boldogságunkra. Igazán "boldog az a gyermek..., akinek édesapja, édesanyja és tanárai Isten szeretetét, igazságosságát és hosszútűrését mutatják be, ak

„A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan ő megüzente nekik.” Lukács evangéliuma 2:20 Biztosan nekik is volt elképzelésük arról, hogyan fog eljönni a Messiás. Zsidók voltak, szülők adták át gyermekeiknek a hitet, Isten ígéreteit, a próféciákat családjaikban generációkról generációkra. Átszőtte a mindennapjukat, az egész életüket a Messiás-várás. Minden ünnep eköré fonódott. És az írások erre az időszakra jövendölték a Király érkezését. Biztosan volt egy elméletük azzal kapcsolatban, hogyan is fog mindez megvalósulni, milyen lesz a Megígért, és hogyan fogja megváltoztatni az életüket.  Jött egy rendelet a császártól, az ország pedig teljesen felbolydult. Mindenki utazott északról délre, keletről nyugatra azért, hogy visszatérjen a gyökereihez, hogy a származási helyén be tudják írni a “nagykönyvbe”, és megtudhassa az uralkodó, hányan is élnek a birodalmában.  Ők pedig őrizték a nyájukat, mint min

"Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm." Márk 1,11 Milyen nagy szükség van rá! Az apa megerősítő szavára. Lassan nemzedékek nőnek fel úgy, hogy nem kapják meg szükséges mennyiségben a dicsérő szót. Nagy baj ez, és sok oka is van... -  Az apák mintakövetése Nagyon régről látjuk a mintát, hogy a férfi a család eltartója és ezért általában a szeretetteitől távolabb végzi a munkáját. A külső dolgokkal törődik és a belső kérdéseket, sajnos legtöbbször gyermekei nevelését is, a párjára testálja. Ez a minta nagyon ragadós, talán mert kényelmes és kiszolgálja az önző gondolatokat. Hiszen ahogy a férfi dolgozik a munkában és megtesz mindent, hogy a családját eltartsa, ugyanúgy sokszor a nő is dolgozik, és éppúgy el tud fáradni a háztartási feladatok ellátásában, mint a párja. Így sokszor a gyermeknevelés, ha egyedül marad rá, nagy teher. Kettőnek kell azt vinni, mert a felnövekvő ifjúságnak szüksége van az apaképre és az a napi 5-15 perc, ami napjain

"Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: "Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt." Máté Evangéliuma 2:2  Jézus, a Messiás csillaga egészen mást jelentett a bölcseknek és mást Heródesnek. Augusztus császár egyszer viccesen megjegyezte, hogy Heródes udvarában inkább lenne disznó, mint a fia. Ezzel arra célzott, hogy miközben az edomita-nabateus Heródes király politikai okokból felvette a zsidó hitet, és nem evett sertéshúst, így a disznók biztonságban lehettek az udvarában. Hatalomféltésből azonban kivégeztette több fiát is, mert attól félt, hogy a trónjára törnek. El tudja képzelni ennek a királynak az arcát, amikor a messziről jött bölcsek, akiket pompás audiencián fogad, megkérdezik tőle: "Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor felt