reggeli dicséret

Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. János evangéliuma 6:35 Egy éhes ember számára milyen nagy segítség egy szelet kenyér is! Ha szembesültünk mulandóságunkkal, milyen hatalmas ígéret a mennyei kenyér, amely életet ad! Értelmet és reményt ad a hétköznapoknak. Jézusban ajándékozott meg minket Isten az élettel. Mindenkinek felkínálja az életet, csak azt kéri, hogy menjünk hozzá és bízzunk benne. Nem teljesíthetetlen feltétel ez, s arra számítanék, hogy bárki örömmel él ezzel a lehetőséggel. Mégis - János evangéliuma szerint - kevesen ragadták meg örömmel, sőt sokan azt mondták: "kemény beszéd ez" (János evangéliuma 6.60). Megértették, hogy amit Jézus kér az az, hogy adják át számára az első helyet és bizalommal kövessék őt. Túl nagy árnak találták ezt, ezért elutasították, s a maguk útján próbálták megtalálni az életet. Te kész vagy Jézusnak átadni a kontrollt és rábízni magad teljesen...

„Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” János evangélium 6:35 A manna, mint mennyei kenyér olyan isteni csoda volt, amire a pusztai vándorlás óta emlékezhettek az Izraeliták. Isten napi gondoskodása nélkül semmilyen esélyük nem lett volna a túlélésre. A pusztában víz, és élelem nélkül bolyongva nem tehettek mást, minthogy rábízták magukat Isten gondviselésére.  Amikor Jézus megvendégelte az ötezer férfit (plusz nők és gyerekek), az Őt követő tömeg látva a korábbi jeleket, és megtapasztalva a kenyérszaporítás csodáját, felidézhették a régi manna-csodát. Örültek az ételnek, jóllaktak, Jézus mellett maradtak. Ám ez önmagában még nem jelent semmit. Jézus azt mondta az újabb és újabb csodákra vágyó tömegnek: „nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó...