reggeli dicséret

Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok rátok áldást bőségesen .  Malakiás könyve 3:10   Az egyik szombaton a gyülekezetben az adakozás előtt hallottam az alábbi felvezetést, és azóta is foglalkoztat, amikor a tizedre gondolok.  Allen nagyon sikeres üzletember volt. Hálás szívvel vette mindig észre, hogy Isten mennyi mindent segített cége ügyeiben. Az a gondolata támadt, hogy megbeszéli ügyvédjével és a könyvelőjével, hogy Istent belefoglalják a cég dokumentációjába. Ezen a kérdésen dolgozva, hamar rájöttek, hogy mennyire nehéz ezt a szándékot keresztülvinni. Az állam törvénye szerint, egy üzlettárs személyi igazolvány számmal és lakcímmel kell rendelkezzen. Ezt a rubrikát, így nem lehet kitölteni! Amikor egyik alkalommal beleszomorodott a jogi komplikációkba, Allen rátalált az 50. Zsoltár 12. versére, amely...

"Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem! – mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok." Malakiás 3.10 Isten azt szeretné, hogyha komolyan vennénk őt, a vele való kapcsolatot. "Ha én atya vagyok, miért nem tisztelnek? Ha én ÚR vagyok, miért nem félnek engem?" ( Malakiás 1.6 ) - kérdezi. Szeretné, ha egész életünkön érzékelhető lenne az, hogy valóban hiszünk abban, hogy Ő mindenható, mindenütt jelenlevő, mindent ismerő, igazságosan ítélő, szerető és gondviselő Isten. Azt szeretné, ha az Ő megismerése bizalmat szülne bennünk, és a bizalom az életünk minden területén érvényesülne.  Az anyagiak terén az Istenbe vetett bizalom látható megnyilatkozása az, ahogyan a javainkkal bánunk, ahogyan azokat felhasználjuk. Isten Igéje tanít a tizedről és a hálaadományról. Minden jövedelmünk tizedével Isten tulajdonjogát ismerjük el. Tőle kaptuk az éle...

Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból.   Péld 3:9-10 A mai profitorientált világban nagyon jól hangzik ez az ígéret. Mivel időnként szoktam bizonyos összegeket megtakarítási okokból félretenni, egy kis időt szántam arra, hogy megnézzem milyen befektetési lehetőségek vannak. Engem egyik sem kápráztatott el. Rá kellett jönnöm, hogy a kis megtakarított pénzem befektetéséből nem fog össze jönni, hogy rövid idő alatt meggazdagodjak. Megvan az a kísértés, hogy úgy kezeljük a Bibliában az anyagi áldásokra vonatkozó ígéreteket mint valami jó befektetési lehetőséget. Lehet azt gondoljuk, hogy ha jó kapcsolatot tartunk fenn Istennel, sőt rendszeresen adakozunk vallásos célokra, ezt Isten számon tartja és a megfelelő időben a megfelelő módon megsokszorozottan visszaadja. Ez így elég jól hangzik és egy igen kedvező befektetési lehetőségnek tűnik. De nem az. Egyesek a tized fizetését is egy ilye...

„ És örült a nép az önkéntes adakozásnak, mert tiszta szívből, önként adakoztak az Úrnak. Dávid király is nagyon megörült. ” ( 1Krónika 29:9 ) Valaki egyszer ezt mondta: „az ember pénztárcája tér meg utoljára.” Értette ez alatt azt, hogy sokkal könnyebb elfogadni és gyakorolni a Biblia bármelyik tanítását, kivéve a tized és az adakozásra vonatkozókat. Valószínűleg igaza volt, hiszen igencsak anyagias világban élünk. Akinek pénze van, nagyon sok mindent megvásárolhat magának, szemeben azokkal, akinek nincs, vagy csak kevés van belőle. Tudjuk persze azt is, hogy az élet igazi értékei pénzen nem vásárolhatók meg, mint például: szeretet, öröm, békesség, hűség, hit, egészség, élet stb. Mi köze van akkor pénznek a hithez, Istenhez? Látszólag semmi, hiszen a hit Istennel kapcsol össze, lelki dimenziók felé irányul, az örökkévalóság távlataiban gondolkodik. A pénz ezzel szemben materiális irányultságú, rövidtávú célok megvalósítására való, földi dolog. Mégis a Szentírás több helye...

„Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.”   (Malakiás könyve 3. fejezet 10. vers) Senki sem szereti, ha a pénztárcájában kotorásznak. Talán éppen ezért az egyik legnehezebb a tizedfizetés és az adakozás gyakorlásáról szóló bibliai tanítás. Ám a problémát nem a százalékszámítás matematikai művelete okozza, hanem az önzés, a kapzsiság, a megtéretlenség. Tudom, ezek kemény szavak és nekem is mondták már; „A tized csak az Ószövetségben volt érvényes, ahogy olvassuk is, ez volt a papok és a léviták járandósága, akik nem kaptak törzsi területet. (3Móz 27:30-32; 4Móz 18:24, 26, 28; 5Móz 12:6, 11, 17) S mivel az Újszövetség szerint, mindannyian papok vagyunk (1Pét.2:9) ezért elég, ha nekünk tetsző módon és időben „jókedvűen adakozunk” a rászorulóknak és a gyülekezetnek (1Kor.9:7). ...

„El is mondott egy történetet azoknak, akik biztosak voltak abban, hogy ők igazak, és a többieket lenézték. Így szólt hozzájuk: „Két ember ment el a Templomba imádkozni: egy farizeus és egy vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan, mint a többi ember. Nem vagyok sem tolvaj, sem csaló, sem házasságtörő. Nem vagyok olyan, mint ez a vámszedő. Hetente kétszer böjtölök, és mindenemből beadom a tizedet.« A vámszedő, aki távolabb állt, még a szemét sem emelte fel az égre. Szomorúságában a mellét verte és így imádkozott: »Istenem, könyörülj rajtam, bűnösön!« Mondom nektek: ő megigazulva ment haza. A farizeus pedig nem. Mert aki felemeli magát, az megaláztatik, de aki megalázza magát, az felemeltetik.” Lukács 18:9-14. (WBTC) Most, hogy ebben a fordításban végigolvastad ezt a történetet, szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy a vámszedő helyébe képzelted magad. Igen, te vagy az az ember, aki bűnösnek érzed magad...