reggeli dicséret

Már régen megtanultuk, hogy amikor az állandóság jelzőit használjuk, a mindig- et és a soha- t, csínján kell bánnunk a szavakkal. Soha ne tegyük ezt negatív előjellel, például a házasságban: „Te soha nem viszed le a szemetet, soha nem dicsérsz meg… Te mindig első helyre teszed az anyádat helyettem…” És még sorolhatnánk. – Mert ez mindenkor rombolni fogja a kapcsolatunkat. Ugyanakkor tegyük ezt pozitív előjellel, mert az megerősítő! Mint például: „Mindig szeretni foglak, amíg csak élek… Soha többé nem akarlak megbántani…” Ezek a szavak is túlzónak tűnhetnek, de ha teljesen komolyan gondoljuk, varázslatosak. Érdekes az is, hogy a mindennapi rutint is állandóan végezzük. Mindig felkelünk reggel, mindig tisztálkodunk, étkezünk, munkálkodunk, foglalkozunk magunkkal és mindig pihenünk is, és végül minden nap alvással végződik. Ez azt jelenti, hogy ezek a dolgok is nagyon-nagyon fontosak az életünkben. Sokan, akik a rossz dolgokat látják, állandó szokássá tették az Isten szidását az éle

„Mikor látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél: Micsoda az ember - mondom - hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél” Zsoltárok 8:4-7. Lovas nemzet lévén, jellemző ránk, hogy hol a ló egyik oldalán, hol a másikon landolunk. Legritkábban ülünk a helyünkön. Felnézve a csillagos égre – valóban parányinak érezhetjük magunkat. Hallhatunk előadásokat a távolságokról, a Föld, a Nap, a Hold és más bolygók egymás közti távolságáról. Elhisszük, de még elképzelni sem tudjuk, hogy az mekkora. Vajon lát onnan fentről valaki? Fontos vagyok valakinek? Végeredményben én csak egy porszem vagyok a nagy mindenséghez képest. Ez a ló egyik oldala. „Mert megérdemled!” „Ébreszd fel a magadban rejlő istennőt” – hallhatjuk a reklámszövegben, TV-ben, rádióban. Minden azt

"Az igazság békét teremt, és az igazság a békét és a biztonságot szolgálja örökké. " Ésaiás próféta könyve 32:17 Babits Mihály : Zsoltár gyermekhangra Az Úristen őriz engem mert az ő zászlóját zengem. Ő az Áldás, Ő a Béke nem a harcok istensége. Ő nem az a véres Isten: az a véres Isten nincsen. Kard ha csörren, vér ha csobban, csak az ember vétkes abban. Az Úristen örök áldás, csira, élet és virágzás. Nagy, süket és szent nyugalma háborúnkat meg se hallja. Csöndes ő míg mi viharzunk békéjét nem bántja harcunk. Az Úristen őriz engem, mert az Ő országát zengem. Az Ő országát, a Békét, harcainkra süketségét. Néha átokkal panaszlom de Ő így szól: "Nem haragszom!" Néha rángatom, cibálom: - tudja hogy csak őt kívánom. Az is kedvesebb számára, mint a közömbös imája. Az Úristenőriz engem mert az Ő zászlóját zengem. Hogy daloljak más éneket, mint amit Ő ajkamra tett? Tőle, Hozzá minden átkom: hang vagyok az Ő szájában. Lázas hang

„De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké! (73. Zsoltár 23-26. vers) Ha nyitott szemmel járunk a világban és igazán őszinték vagyunk, Aszáf eme Zsoltárának sorait, ha nem is ugyanezen szavakkal, de már mindannyian elmondtuk, elsírtuk az Istennek. Mikor mindenütt azt látjuk, hogy istentelen emberek háborítatlanul bántalmazhatják embertársaikat, gúnyolhatják az Örökkévalót, ez kérdőjelet karcol szívünkbe: „Mert irigykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.” (3.vers) „És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem? Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!” (11-12.vers) Látszólag, jelen körülményeink között, a hívő élet egy végeláthatatlan, kilátástalan küzde

„Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók„ Jel.22,2. Mióta az Ember kiűzetett az Éden kertjéből, csak magányosan bolyong ezen a földön. Egy kielégítetlen vágy van szívében, keresve az elveszített boldogságot. Bár mindent megtesz annak érdekében, hogy otthonra találjon valahol az élet sivatagában, ezt az érzést mégsem leli meg. A különböző pótszerek nem helyettesítik azt a békességet, amelyet csak Isten közelében élhetünk át. Miután az Ember a függetlenséget választotta az Isten akaratától, és szabadon dönthetett sorsa felől, Isten az iránta való szeretetből megengedte, hogy az emberiség kipróbálja az általa választott utat. „És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.” 1.Móz.3,24. A szeretetet nem lehet kikényszeríteni! B

"Ezt mondja megváltód, az Úr, aki az anyaméhben formált: Én az Úr, alkottam mindent, egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet.” Ézsaiás könyve 44:24 Mai Igénkben Isten emlékeztetni szeretne bennünket két rendkívül fontos tényre: ő a mi Alkotónk és a Megváltónk. De miért is olyan fontos ez a kérdés? Mi történik, ha nem vesszük komolyan? Isten mint megváltó mutatkozik be, de amire hivatkozik az a teremtői hatalma, mellyel bennünket is formált Ádámban és Évában (persze a születés csodája is Isten teremtői erejének megnyilvánulása). Akár tudatosan tagadjuk, akár elfeledkezünk róla, a teremtés ténye Istenhez köt bennünket. Jó érzés azt tudni, hogy létezésünk oka, nem a véletlenek sorozata, vagy a természet túlélési törvényeinek eredménye. Azért vagyok, mert Isten jónak látta. Az a tény pedig, hogy vagyok, Istent arra készteti, hogy megváltson a bűntől és végső következményétől a haláltól. Lehet filozofálni és elméleteken, bizonyítékokon vitatkozni, de az a té

„Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé dobtad minden vétkemet.” Ézsaiás könyve 38:17 Tudod, hogy bűnös vagy, és nem állhatsz így meg Isten előtt. Bűnös vagy, mert ebbe születtél bele, mert ezt adták át neked, és mert te is ezt az utat választottad. Ember vagy, és nincs erőd a jobb úthoz. És ott a fájdalom, a lelkedben, a testedben; a betegség, amit nem kértél magadnak, és nem lenne, ha az Ember nem szakít a tiltott gyümölcsből, ha az Ember Istent választja akkor és azóta minden alkalommal. Ma reggel még dönthetsz másként. Ma reggel van egy újabb esélyed, hogy Istent válaszd, és ne a tiltott gyümölcsöt. Ma reggel még megállhatsz előtte, és bevallhatod neki: Elbuktam, Atyám! Emelj fel a porból, és adj egy új esélyt veled! Ne tartsd számon, mit vétettem! Adj kegyelmet! És meglátod, Isten felemel. Elveszi bűnöd terhét, és meggyógyít. Lehet, hogy a betegség nem múlik el, lehet, hogy viselned kell továbbra is, de lelkedben béke van,