Olyan kis buta vagy!

„ Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm, akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat. De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz. Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” Zsoltár 73,21-26 Újford í tás Gyermekkorom kedvenc meséje volt Fekete István Vuk című könyve. Rajongásig szerettem a rajzfilmet és szerettem a regényt egyaránt. Nem tudom hányszor láttam és hányszor olvastam, de egyik pillanata mindmáig mélyen belém vésődött. A kis Vuk, aki tele van mindig fárasztó kérdésekkel, észrevéve magát, aggódva fordul az öreg róka, Karak felé: „Buta vagyok én, Karak?” Mire az megnyugtatóan válaszol: „Nem vagy buta, csak még keveset tudsz.” Mi emberek sokat kesergünk, sokszor panaszkodunk és sokszor érezzük, hogy teljes ...