reggeli dicséret

" És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nélkülünk tökéletességre ne jussanak. " Zsidókhoz írt levél 11:39-40. A mai ige, a hithősök fejezetének záróakkordja. Ahogyan a neveket olvasom, felelevenedik előttem Ábel, Noé, Ábrahám, Sára, József , Mózes, Ráháb, Gedeon, Dávid, és Sámuel életének története, akik hitben éltek, hoztak döntéseket és Istenben bízva haladtak előre, szinte semmit sem látva előre, csak bízva Isten ígéreteinek teljesedésében. Sokuknak megadatott átélni Isten ígéreteinek teljesedését, látni kezeinek munkáját, és a mélységek között érezni Isten felemelő karjának érintését.  De szó esik névtelen hősökről is, akik úgy mentek a halálba, hogy nem élhették át (még) a győzelmet, azon remények beteljesédését, amelyet Isten megígért. A mai ige azokról szól, akik szenvedtek hitükért, lelki fájdalmakat és fizikai büntetéseket szenvedtek el, bujdostak, börtönbe zárattak. A...

„ A hit embereinek ez a nagy serege körülvesz bennünket! Az ő életük mutatja meg igazán, mit jelent a hit. Ezért hát, mi is dobjunk le magunkról mindent, ami akadályoz bennünket! Még azt a bűnt is, amely annyira tapad ránk, és el akar gáncsolni! Kitartással fussuk meg a versenyt, ami előttünk van! ” Zsidókhoz írt levél 12:1 Tavaly nyáron kipróbáltam magam egy kalandparkban. Kivártam a hosszú sort, megvettem a jegyet, beöltöztem és egy rövid oktatás után nekivágtam a pályának. Ami ezután történt valóban kalandos volt. A lentről egyszerűnek tűnő pályák közelről már nem voltak annyira vonzóak. Imbolygó, himbálódzó rudak, deszkák, és kötelek… és mindez jó pár méterrel magasan a fák között. A másfél órányi közdelem során néhányszor legszívesebben lemásztam volna. Végül mégis végigmentem a pályán, és fáradtan, izzadtan, de jóleső érzéssel nyugtáztam: megcsináltam. Persze vannak az életben sokkal nagyobb kihívások, de ami bennünk játszódik a küzdelmek során nagyon hasonló. Engem ...

„És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.” (Mózes első könyve 15. fejezet 6. vers) Ábrahámot a hívők atyjának szoktuk nevezni, aki valósággal hallotta a Teremtő szavát, csodálatos ígéreteket kapott és ő volt az, akire Isten rábízta áldásainak továbbítását. S miért éppen őt választotta ki az Úr? A válasz csupán ennyi; mert szerette őt az Isten ő pedig hitt az Úrnak. Ám ha elkezdjük megvizsgálni az ő hitét, be kell valljuk ez merőben más, mint amit mi hitnek nevezünk. Ábrahám hite a keleti ember gondolkodását tükrözi, mely a mi nyugati szemléletünkbe nehezen fér bele. Mert a nyugati ember azt, aki Isten parancsára elköltözik egy ismeretlen országba, és kész akár fiát is feláldozni az Úrnak, azt nem hívőnek, hanem fanatikusnak nevezi, akit azonnal pszichiátriai kezelésre kell beutalni. Így a mi hitünk inkább elméleti, amiben nincs semmi meghökkentő, és nincsenek csodás vonásai. A mi hitünk a hagyományokhoz van láncolva, és különböző jól megfogalmazott el...

"És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mifelőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nélkülünk tökéletességre ne jussanak. Zsidókhoz írt levél 11:39-40 A hitről lehet hallani, olvasni, meg lehet frappáns gondolatokban határozni; mégis működés közben értjük meg csak igazán. Ez a fejezet csak annyit mond az elején, hogy a hit „a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés”. Ezek után emberek neve, arcképei, történetei villannak fel előttünk. Isten mindannyiunk hitét másként teszi próbára. A hit emberi sem egyformák. A közös vonás az, hogy bíztak egy nem látható Isten valóságában. A hívő ember túl lát a szemünk előtt lévő, kezünkkel megfogható, tudományosan meghatározható világon. pl: Ábel nem látta még a keresztre feszített Jézust, aki elveszi a világ bűneit, de engedelmesen, hitben áldozta fel a bárányt, aki Krisztust jelképezte. Nóé nem látott még tengert, de követte Isten para...