reggeli dicséret

"Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is." Galata 6,1 Mai, másokat hibáztató világunkban elgondolkodtatnak ezek a sorok, hogy miként gondolkodjam a hibázó emberekről. Olyan természetes dolog szidni a másokat, okolni a bajokért, elítélni, haragudni a csalódás miatt. Sokszor ezt is tartjuk a természetesnek. Alapból pesszimisták és bizalmatlanok vagyunk másokkal szemben ezért üt szíven már ennek a gondolatnak az eleje is: " még ha " meg is történik. Már hogyne történne! Hát persze, hogy úgy lesz, ahogy nem kellene. Vagy mégsem? Szerintem a hozzáállásról van szó. Nem hiszem, hogy Pál korában az emberek jobbak lettek volna, vagy kevesebb csalódást okoztak volna másoknak a közösségen belül. De az öreg apostol azt mondja, hogy a testvéri közösség nem működik bizalom nélkül. Igenis néha megtörténik a rossz, de ettől még alapból a jót f

„Dicsekszünk Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most a megbékélést nyertük.” Rómabeliekhez írt levél 5. rész 11. vers Hajnali órákon, amikor csönd van körülöttem, kezembe veszem a Bibliámat, kinyitom, és meghívom Jézust, hogy értesse meg velem, amit ma üzenni szeretne nekem – ilyenkor nagyon gyakran elérzékenyülök. Végig gondolom, hogy ott van a mennyben, nézi ezt a földet, amelyet megváltani jött – és látja, hogy éppen ebben a percben hányan veszik kezükbe Bibliájukat és egy kis csendességben szeretnének találkozni Vele. Elképzelem örömét, szeretetét gyermekei iránt.  Ma reggel, ahogy így gondolkodtam, Páskuly Józsefné csodaszép verse jutott eszembe, amit megosztok veled. Nagyon mély gondolatok. Kívánom, hogy kísérjen el ez a gondolatsor a következő napokon. Bárcsak egyre inkább láthatóvá lenne bennünk Krisztus, akit szemlélünk! MI NEM TUDUNK A PORBA ÍRNI Úgy, ahogy voltál, úgy, ahogy voltam, úgy indultunk el az Úr felé. Kővé vált bűnök nehéz te

"Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri." Példabeszédek könyve 25:15 A vonat álmosító zakatolással haladt át a tokiói külvároson. A kocsiban alig ült valaki. Szórakozottan bámultam kifelé. Az egyik megállóban szisszenve vágódott ki az ajtó, s a délutáni csöndet harsány férfikáromkodás törte meg. Az erőszakos hang tulajdonosa alkoholbűzt árasztva dülöngélt be a kocsiba. Tagbaszakadt alakján koszos munkásruha feszült. Üvöltve tántorodott neki egy karján kisbabát tartó asszonynak. A nő az ütközéstől egy idős házaspár ölébe huppant. Kész csoda, hogy a picinek nem esett baja. A munkás kiabálni és agresszíven hadonászni kezdett. Az utasok megdermedtek a rémülettől. Felálltam. Fiatal voltam és erős. Akkor már három éve aikidóztam (japán küzdősport). Férfias dolognak tartottam. Csak az volt a baj, hogy küzdeni tudásomat éles helyzetben nem tehettem próbára. Az aikidóban tilos támadni. A szívem mélyén persze alig vártam a

„Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való! Viduljon a mező és minden, ami rajta van; örvend akkor az erdő minden fája is, Az Úrnak orcája előtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az ő hűségével.” (96. Zsoltár 11-13. vers) Vannak olyan bibliai tanítások, melyekről napjainkban nemhogy másokkal, de még keresztény körökben sem szívesen beszélünk. Hiszen a törvény, a bűn, az ítélet szavak puszta kiejtése is negatív érzelmeket gerjeszt bennünk. No meg manapság, legtöbbek romantikus, érzelgős, elvtelen szeretettől csöpögő istenképébe bele sem fér az elszámolás, a számonkérés fogalma. S ezért is hat oly furcsán, hogy ezzel szemben mai Igénk a világ legünnepélyesebb pillanataként írja le az ítélet napját. S mindez nem azért van, mert az akkori barbár korban Istent is kegyetlennek és durvábbnak ábrázolták, hanem, mert a zsoltár írója sokunkkal ellentétben beismeri és felváll

„Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt. Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal. ” Zsoltárok könyve 104. fejezet 27-28. verse A feleségemmel vasárnap délutántól egészen estig egy vak fiúval beszélgettünk. Jelenleg 33 éves. 27 éves korában veszítette el a látását teljes mértékben minden (ahogy ő fogalmaz: minden elsötétült) Programozóként végzett és dolgozik ma is. Mellette jogot hallgat, egy szervezet alelnöke. Egy jóképű, sportos fiatalemberről van szó.  Ahogy hallgattam a szavaiból azt vettem ki, hogy neki az az egyik életcélja, hogy segítsen a hozzá hasonló személyeken. Ez ad számára reményt és célt. A beszélgetésünk egy pontján elhatároztam, hogy megkérdezem: „sosem vádoltad Isten ezért a helyzetért?” Azt mondta: nem, ez eszébe sem jutott. Örül annak, hogy ez felhívta a figyelmét arra, hogy milyen fontos hogy az embertársainkkal jót tegyünk! Ez igen! Gondoltam magamban, és habár rettenetesen sajnálom a helyzetét mégis sokkal

“Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más! Magamra esküdtem, igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajol meg minden térd, rám esküszik, minden nyelv, és ezt mondják rólam: csak az Úrnál van igazság és erő! Megszégyenülve mennek hozzá mind, akik gyűlölték őt. Az Úr által boldogul, vele dicsekszik Izrael minden utóda.”  Ézsaiás könyve 45:22-25 1980-at írtak. Egy házaspár két fiúgyermekével és alig 9 hetes kislányával letáborozott Ausztrália középső részén, Uluruban. Alig egy napja tartozkodtak a táborban, amikor kislányuk eltűnt. A tábortűznél ülő szülők csak azt hallották, hogy nyolc órakor kislányuk felsír, de amikor keresték, már nem találták a sátorban. Azariát, az alig két hónapos kislányt egy dingó ragadta el. Hosszasan vizsgálták az ügyet, s mivel ehhez hasonló eset nem volt még - legalábbis nem volt ismert - az édesanya életfogytiglani börtönbüntetést kapott kislánya feltételezett meggyilkolása miatt

„De visszaemlékezett népe a régi időkre, Mózesre: Hol van, aki a tengerből kihozta nyájának pásztorát? Hol van, aki belé öntötte szent lelkét? Hol van, aki dicső karjával megragadta Mózes jobb kezét? Kettéhasította előttük a vizet, örök nevet szerezve magának. Átvezette őket a mélységes vizeken, mint egy lovat a pusztán, még csak meg sem botlottak. Mint mikor a jószág pihenni tér a völgybe, úgy pihentette meg őket az Úr lelke. Így terelgetted népedet, dicső nevet szerezve magadnak.” Ézsaiás könyve 63:11-14 Születésnapok, évfordulók, jeles ünnepek, amikor néhány percre vagy akár órára is megállsz, hogy emlékezz. Emlékezel arra, ami eddig történt, visszanézel oda, ahonnan jöttél, és megvizsgálod, hogyan lettél az, aki ma vagy. Eszedbe jutnak a szép és kevésbé édes történések. Amikor győztes voltál és amikor buktál egy hatalmasat. Amikor csupa öröm volt minden pillanat, és amikor még a lét is fájt. Hullámhegyek és hullámvölgyek követték egymást, de ma itt vagy, mert ezeket nem k