reggeli dicséret

„Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg - mondja könyörülő Urad.” Ézsaiás könyve 54:10 Csodálatra méltó Isten türelme. Izrael magának köszönhette problémáit, hűtlenség hűtlenséget követett, és mégis Isten az, aki megkeresi, vigasztalja, megerősíti népét.   Amikor elhagyták Istent, zúgolódni kezdtek, hogy Isten elfeledkezett róluk, nem hallja már kiáltásukat. Amikor nem volt áldás életükön, nem boldogultak, nem jutottak előre, szintén Istennél keresték a hibát. Isten nem magyarázkodik, hanem irgalmára emlékeztet. Visszautal Nóé idejére, ahol a pusztító vízözön ellenére is meg kell látni Isten irgalmát. Egyrészt nem volt szükségszerű, hogy Nóén és családján kívül mindenki meghaljon. A bárka nyitott volt – legalábbis egy ideig. Másrészt a vízözön előtt a figyelmeztetés is szólt, volt idő a változásra, senkit nem érhetett felkészületlenük az esemény. Harmadrészt a menekü...

És mondta az Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van: Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között. Mózes 1. könyve 9:12-13 A szivárvány gyönyörű látványa mindenkit megragad. Impozáns, látványos, monumentális jelenség, amely kisgyermekre és felnőttre egyaránt hatással van. Miközben azonban csodáljuk, ritkán gondolunk bele, hogy a szépsége mellett jelentősége is van: ez Isten szövetségének a jele, bizonysága, amelyet közvetlenül az özönvíz után adott. Ma nehéz elképzelni, hogy mit jelenthetett ez akkor, ott, azoknak, akik a bárkában élték át az özönvizet. Amikor bementek a bárkába, akkor kiléptek egy világból, ami azután nyomtalanul eltűnt, majd amikor elhagyták a bárkát, egy lakatlan és "nyers " bolygó fogadta őket, ahol mindent előröl kellett felépíteniük úgy, hogy mindössze nyolcan voltak az eg...