reggeli dicséret

“Erre ő így szólt hozzám: Ezt az igét küldi az Úr Zerubbábelnek: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.”  Zakariás 4. fejezet 6 . vers A világ legerősebb anyaga a levegő. Most a fizikus beállítottságúak ferde szemmel néznek a képernyőre, mert ennek nincs értelme. Egyrészt a levegő nem anyag, másrészt mit nevezünk erősnek. Teljesen jogos. Hadd fejtsem ki! A levegő a világ legerősebb anyaga. Nem tudod átvágni, állandóan formálja ellenállhatatlanul a környezetét (oxidáció), és a levegő tartja fent azokat a hatalmas repülőket a levegőben. A levegő egy nélkülözhetetlen dolog az élethez. Olyan valami, ami nélkül nem is élhetnénk. Ha nem lenne légkör, nem lenne élet. Az egyik legfontosabb dolog, és mégis mekkora problémákat tud okozni. Micsoda erővel alakítja a világunkat. Egy szellő kellemes lehet a nyári kánikulában, de egy hurrikán városokat képes földdel egyenlővé tenni. Bármilyen nélkülözhetetlen, mégis képes rombolni. Ilyen

"Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van." Zsoltárok 16:8-9. Két lányomat is tanítottam biciklizni. Az elején elkövettem azt a hibát, hogy én akartam egyensúlyban tartani a biciklijüket, így ők nem tanultak meg biciklizni. Végül rájöttem, hogy sokkal jobb, ha őket segítem, ők pedig nagyon gyorsan megtanulják, hogyan kontrollálják a biciklit. Amikor megadtam nekik a biztonságérzetet azzal, hogy átöleltem a vállukat, akkor ők felhatalmazva érezték magukat arra a szabadságra, hogy a biciklit irányítsák. Több kevesebb kacskaringóval ez sikerült is nekik. Az életemet én irányítom. Mióta felnőtt vagyok, tudom, hogy ez nem is lehet máshogy: végső soron én vagyok felelős az életemért, a döntéseimért, és azok minden következményéért. Néha pofára is esek, és csúnya zúzódásokat szedek össze. Az esés után nézegetem az életem biciklijét, hogy vajon érdemes-e, merjek-e felü

"Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg." Zsoltárok könyve 119:16 Alapjában véve meglehetősen feledékeny személy vagyok. Egészen fiatal koromtól kezdve van naptáram, és több alkalommal a saját bőrömön tapasztalva tanultam meg a mondást: “akinek nincs esze, legyen notesze.” Van noteszem, van naptáram, van jegyzetelő és teendőlistás programom a telefonon, számítógépen, van táblám, amire mindig felírom a heti teendőket. Nálam minden hónap, minden hét tervezéssel kezdődik, hogy biztosan tudjam, mi mindent kell csinálni az előttem álló időben, mi az, amire előre készülni kell. Adódik ez abból, hogy sok dolgot kell(ene) észben tartani és sűrű az élet, de persze abból is, hogy tényleg feledékeny vagyok. Ami nincs leírva, az hamar kimegy a fejemből. Éppen ezért jegyzek le mindent — és ezért tartom azt, hogy amit nem írtam le, az biztos nem is volt olyan fontos. Igyekszem hát minden fontos dolgot felírni, hogy ne felejtsem el.  Különféle emberek kül

„Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.”   ( 40. Zsoltár 9. vers ) Ó hányszor hallottam már, és hányszor vagyok én is úgy, hogy tudom mit kéne tennem, hogy miként kéne viselkednem, szólnom, vagy éppen, hogy mitől kéne tartózkodnom, hogy miről kéne lemondanom, aztán persze mégsem azt teszem. Magyarázatom persze erre is van; Isten törvényét úgysem tudnám megtartani; meg különben is a szándék a fontos, a cselekedet nem számít; hit által üdvözülünk, nem cselekedetekből… No meg egyáltalán honnan tudhatnám, mit akar az Úr? Biztos azt akarja az Isten, hogy…? Hát igen, ahogy Madách is írja az Ember tragédiájában „A tett halála az okoskodás”. S miként lehetne ezen változtatni? A mai zsoltárversre, mint tükörre nézve azt látom; nem a törvény ismeretével van a problémám, hanem a törvényadóhoz való viszonyommal. Hiszen, ha „teljes szívemből, teljes lelkemből és teljes erőmből” szeretném az Örökkévalót, mint

„Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” Máté evangéliuma 26:41 Éreztél már izgatottságot? Izgatottsággal tölt el egy esemény várása vagy egy régóta tervezett találkozó. Ameddig ezekre a nagyszerű eseményekre készülünk, az odavezető út alatt, a sok teendő, elkészítendő dolog után fáradtnak, levertnek érezhetjük magunkat. A lélek kész, de a test erőtlen. Két fontos dolgot tehetünk annak érdekében, hogy a testünk is kész legyen. A Gecsemáné kertben, egy sötét éjjelen, Jézus fontos tanáccsal látja el a tanítványokat és a jövő nemzedékeit egyaránt. Pontosan tudta, hogy miért olyan fontos felhívni erre a két fontos dologra a figyelmet: virrasszunk és imádkozzunk! Virrasszunk! Nem, nem arról van szó, hogy éjszakákon keresztül ébren legyünk és minden napunk csak a fáradtságról szóljon. Nem kell kialvatlannak lennünk. Jézus a lelki virrasztásra gondol. Virrasszunk, figyeljük a lelkünket é

"Fiam, ne téveszd ezt szem elől, vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy!" Példabeszédek 3.fejezet 21. vers Pünkösd hétfő van, az ünnep napjait éljük. Legtöbben, keresztény emberként, a Szentlélek kiáradására, Isten csodálatos tettére emlékezünk. Arra, hogy Jézus Krisztus ígérete, miszerint mindig velünk marad a világ végezetéig, a "másik" Vigasztaló által ekkor máris valóra vált, mert a Szentlélek jelenléte Isten jelenlétét hozta el minden hívő ember számára és ez csodálatos.  Ma én mégis egy kicsit másról szeretnék beszélni. Arról, hogy mit jelentett a pünkösd az ószövetségi ember számára, különösen Salamon idején. Amikor a bölcs király leírta a fenti szavakat, nem másra, mint a Teremtő Isten tanítására gondolt. Az Úr volt az, aki bölcsességével megvetette a föld alapját, értelmével megerősítette az eget, mindenben az Ő tudását kell szem előtt tartanunk. Arra kell vigyáznunk és figyelnünk, hogy mi magunk is megfontoltak és okos emberek legyünk,

„Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök Isten hajlékává a Lélek által.” Pál levele az efezusiakhoz 2:19-22  Zúg a Szél, de nem tudni, honnan jön és merre tart. Csak a hangját hallják, és érzik, ahogy körülöleli, betölti őket, átjárja minden sejtjüket. Látják a Tüzet, ahogy osztódik, táncol, aztán már bennük lobog, a szívükben, és nincs semmi, ami visszatarthatná őket. A félelemtől bereteszelt ajtók kicsapódnak, és árad az örömhír mindenfelé.  Egy csapat, nagyrészt tanulatlan, egyszerű ember felbolygatja az egész várost, és megbékélésre, bűnbánatra, szövetségkötésre hívja a hallgatókat. Egy új közösségre Istennel. Egy Benne, Vele élt életre. A jó hír nem válogat, eljut mindenkihez a saját nyelvén, szabadho