reggeli dicséret

Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. Korinthusiakhoz írt második levél 4:17-18 Aki valaha is szenvedett már benne, az tudhatja, hogy a férfinátha az egyik legszörnyűbb betegség a világon. Egyik percről a másikra hirtelen ágynak esik az ember, felszökik a láza, az egész testét fájdalom járja át, és még sorolhatnám. Az egész talán napokig vagy egy hétig is eltarthat, de olyan érzés, mintha soha nem térne vissza többé az erőnk, egészségünk. A viccet félretéve, biztosan mindannyiunk átesett már hasonló betegségen, ami valójában nem volt különösebben veszélyes, és tudtuk, hogy néhány nap, maximum 1-2 hét múlva már kutya bajunk nem lesz, de az ágyban gyengélkedve, két lázálom között nehéz volt elhinnünk, hogy nem rég még jól voltunk, és ez hamarosan ismét így lesz. Ilyen helyzetekben segít a perspektívavált...

De én az Istenhez fordulnék, Istenre bíznám az ügyemet, aki hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul. Jób 5:8-9 Jób könyve a teológusok szerint a legrégebbi könyv a Bibliában és feltetően Mózes írta. Az az egyik érdekessége, hogy Jób származását tekintve nem volt zsidó. Ahogy látod kedves olvasó, feltűnnek a Bibliából olyan emberek,  akik vérszerint nem tartoztak Isten népéhez; mégis őszinte egyisten hívők voltak. Melkisédek, aki papkirály volt és Ábrahám (a zsidó nép ősatyja) tizedet fizetett neki. Jetró, aki midiánita főpap volt, népe vezetője és Mózes apósa. És itt van Jób. A könyv egy érdekes beszélgetéssel kezdődik Isten és Sátán között. Sátán azt mondja Istennek, hogy végül elvégezte dolgát, mert sikerült a földön úgy elterjeszteni a bűnt, hogy egy ember sincs, aki ne vétkezne (2Krón. 6:36; Préd. 7:20; Róm. 3:10). És ekkor mutat Isten Jóbra. Sátán erre azt mondja Istennek, hogy „okkal”, és Jób egész könyvén végig vonul ez a gondolat. Okk...

Fuss oda ehhez az ifjúhoz, és mondd meg neki, hogy falak nélküli város lesz Jeruzsálem, olyan sok ember és állat lesz benne! Zakariás próféta könyve 2:8  Miért építünk falakat? A legenda szerint Róma városának alapításakor a két legendás, farkas-nevelte testvér, Romulus és Remus harcoltak az új település irányításának kiváltságaiért. Romulus volt az, aki elsőként állt neki megépíteni a város falait, és még nagyon az elején járt, amikor öccse Remus meglátta, min dolgozik. A kisebb testvér ekkor nevetve átugrott a félkész falon, amire a bátyja haragosan, a következő szavak kíséretében vetett véget az életének: „Így jár ezután, aki átugorja falaimat!” Ma is gyakran építünk falakat.  Van, hogy azért,hogy valakit bent tartsunk: legyen szó állatról, mikor a karám falát építjük, vagy emberről, amikor börtönt.  De építhetünk falakat azért is, hogy valakit kint tartsunk: Erre hivatottak a vár falai, de gyakran a metaforikus falak is elegek hozzá.  Ugyanakkor építhetünk falak...

Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást. János evangéliuma 15. fejezet 16-17. versei Nem mindig tudjuk, mihez kezdjünk az életünkkel. Nem mindig tudjuk, mi a feladatunk a világban. Nem mindig teljesedik be életünk során, amit szeretnénk és nem mindig valósul meg kapcsolatainkban a valódi szeretet. Milyen elképesztően nagy kérdései ezek az életünknek, hiszen ezek boldogságunk titkai! Boldog ember az, aki értelmét látja az életének, tudja honnan, hová tart. Érti a feladatát a világban és ezért tettei mások és önmaga számára is kielégítőek. Így élete során vágyai, almai egyre inkább megvalósulnak és ez hatással lesz emberi kapcsolataira is. A belső békessége, kiegyensúlyozottsága képessé teszi arra, hogy jó társ lehessen mások számára úgy a munkában...

Bizony mondom nektek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. Máté evangéliuma 18.fejezet 19-20.vers Amikor kicsi voltam roppant mód piszkálta a fantáziámat az, hogy hogyan néz ki az Úr Jézus. Természetesen erősen befolyásoló tényező volt az, hogy mások milyennek mondták, mit tartott róla a kultúra vagy épp a művészet, hiszen oly’ sokan próbálták ábrázolni és arcot adni neki. Természetesen ma már tudom, hogy minden emberi próbálkozás hiábavaló, hiszen nem tudhatjuk, hogy hogyan nézett ki valójában, de kinézet ide vagy oda, azért felnőttként is ábrándozok arról, hogy vajon milyen lenne, ha most besétálna az ajtón. Nos, az ajtón sajnos nem fog besétálni, legalábbis nem most, az azonban biztos, hogy ha szívünkben és gondolatainkban akár egyedül, akár másokkal együtt keressük az Ő társaságát, akkor Ő nem fogja megvonni tőlünk jele...

Nem azért szeret az Úr, és nem azért választott ki titeket, mintha minden népnél többen volnátok, hiszen minden népnél kevesebben vagytok, hanem azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és azért szabadított meg a szolgaság házából, az egyiptomi fáraó kezéből, mert szeret titeket az Úr, és megtartja az esküt, amellyel megesküdött atyáitoknak . 5Mózes 7:7-8   Már gyermekkorunktól kezdve a versengés betölti életünket. Talán nem csak a jó jegyekért kellett versenyeznünk, hanem szüleink figyelméért, elismeréséért és lehet a szeretetükért is. Amikor már nem csak a jó eredményekért kell versenyeznünk, hanem a szeretetért is, akkor megtörténhetik, hogy azt gondoljuk Isten csak a kiválókat, illetékeseket, hibátlanokat, jókat szereti és azokról gondoskodik. Talán a zsidók is ezt gondolták, és büszkék voltak erre, ebben az üzenetben azonban az Úr biztosította őket afelől, hogy nem a tetteikért, vagy a nép mennyisége alapján választotta ki őket, hanem azért, mert egyszerűen szereti őket,...

Az írástudó ezt mondta neki: Úgy van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más; és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő- és véresáldozatnál. Márk evangéliuma 12:32-33 Hogyan lehet szeretni azt, akit nem látsz, akivel nem tudsz úgy beszélgetni, mint a barátaiddal, akinek a puszta létezése is kérdéseket vet fel? Fordítsuk meg egy kicsit ezt a gondolatmenetet! Hogyan lehet szeretni azokat, akik nem hisznek a létezésedben, vagy ha ki is mondják, hogy vagy, teljesen félreismernek, és egy kegyetlen önkényúrnak gondolnak téged? Hogyan lehet szeretni azokat, akik direkt szembe mennek a kéréseiddel, akik bántják a gyermekeidet, és pusztítják azt a világot, amit te gyönyörűnek alkottál meg? Egyik változat sem egyszerű, de Isten nem tud nem szeretni. Az ő lénye maga a szeretet, neki ezek a kérdések nem kérdések. Ő szeret akkor is, ha te nem hiszel a létezésé...