reggeli dicséret

Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: Ne félj, csak higgy! Márk evangéliuma 5:36 Könnyű félreérteni vagy rosszul értelmezni a Szentírást, amikor egyetlen igét kiragadunk természetes lelőhelyéről, a kontextusából. Egyetlen mondat így kiemelve sokszor egészen mást jelent, mint amire valójában, a szövegkörnyezetében utalni akar. A fentebbi mondatot látva is egyértelmű, hogy ez a részlet egy történet része, amiről ennyiből csak annyit tudhatunk, hogy a szereplője Jézus, egy zsinagógai elöljáró, és még talán mások is, akikről, ha esetleg nem ismerjük már jól ezt az adott történetet, fogalmunk sincs, mit mondhattak. Az egyetlen dolog, amit biztosra tudunk, hogy Jézus egy rövid mondatot intéz egy zsinagógai elöljáróhoz: "Ne félj, csak higgy!" Mégis, amiben igazán különleges ez az ige, hogy szövegkörnyezetéből kiragadva sem változtat a lényegen, a fő mondanivalón, és azon sem, amit a történet Jézusról vagy Istenről mondani akar. Sőt, jelen esetben...

Jézus így válaszolt neki: Meg van írva, hogy nem csak kenyérrel él az ember. Lukács evangéliuma 4. fejezet, 4. vers Jézus Krisztus megkísértésének története ékes példája annak, hogy a Bibliából bármi mellett vagy ellen lehetséges érvelni. És ha már itt tartunk, ugyanez igaz bármilyen tekintéllyel rendelkező szövegre vagy tekintélyes személy szavaira. Ebben a történetben Sátán célja az, hogy Jézust, az emberi testben földre született Istent bármilyen lehetséges módon a saját oldalára állítsa. Miután Jézus két alkalommal is a számunkra Ószövetségként ismert zsidó szent iratokból idézve hárítja el a támadásokat, az ördög rájön, hogy ez nagyszerű taktika, így ő is az igével érvelve próbálja rávenni Jézust, hogy ugorjon le bátran a jeruzsálemi templom tetejéről, hiszen meg van írva : "Megparancsolja angyalainak, hogy őrizzenek téged, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” (Lukács 4,11-12) Végül Jézus, erre a harmadik kísértésre is egy bibliai idézettel válaszo...

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.” Zsoltárok könyve 46:11   Ahogy ezt az igét elolvastam, eszembe jutott a szentföldi tanulmányút, amin részt vehettem. Életem egyik legnagyszerűbb utazása volt. Egész más színben fénylenek azóta a Szentírás történetei. Egy héten keresztül jártunk a Biblia földjén, egyik helyről a másikra, igyekeztünk mindent megnézni, ami csak belefért az időnkbe. Fantasztikus idegenvezetőnket élmény volt hallgatni.  Hazaindulásunk előtti utolsó nap délutánján Cézarea városának maradványait csodáltuk meg, és ekkor éreztem a leginkább, hogy végre csendet szeretnék magam körül. Nem akarok több történetet hallani ásatásokról, Heródesről, Izraelről, a Római Birodalomról. Csak ülni akarok a sziklákon, nézni a hullámokat, magamba szívni a sós levegőt, és érezni a helyből áradó ősiséget. Csak csendben akarok lenni, érezni, ahogy Mindenható mellém ül, és velem együtt hallgat....

"Igyekezz kipróbált emberként megállni Isten előtt, mint aki nem vall szégyent a munkájával, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét." Pál második levele Timóteushoz 2:15 Timóteus annak idején Lisztrában csatlakozott Pál apostolhoz, ( Az Apostolok Cselekedetei 16:1 ) a későbbiekben pedig együtt utazva sok gyülekezetben hasznosnak bizonyult a szolgálata. Látta, ahogyan Pált bizonyos városokban meghurcolják, szemtanúja volt, ahogy gyülekezetek alakulnak, és hallotta azt is, hogy Sátán hogyan próbálja a frissen megtért híveket hamis tanításokkal eltéríteni az útról. Ahhoz, hogy ő ne kerüljön bele ebbe a végtelen örvénybe, ami a Biblia félreértelmezése, komoly alázatra és tanulási készségre lehetett szüksége. A fenti szakaszból és a két neki szóló pásztori levélből is arra következtethetünk, hogy ez a mentori kapcsolat azonban, ami kettejük között volt, nem szakadt meg akkor sem, amikor már kilométerek százai választották el őket egymástól. A mentor három jó taná...

„Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” ( Máté 3:2 ) Mit jelent a felszólítás, hogy „térjek meg”? Azt, hogy legyünk már végre jók? Viselkedjünk keresztényhez méltóan? Regulázzuk meg cselekedeteinket és szavainkat? Vagy, hogy legyünk már végre hívő emberek? Összességében mindezt eredményezi a megtérés, de a felszólítás, nem a cselekedetek megjobbítására irányul. A görög szó a „μετανοέω” (ejtsd: metanoeó) azt jelenti meggondolja magát, megváltoztatja a szándékát – mintegy 180 fokos fordulatot jelent a megtérő ember életében. Katonai kifejezéssel úgy is mondhatnánk: „hátra arc”. A megtérés tehát gondolati szinten kezdődik, amikor az egyén értékrendjében, gondolkodásában, világnézetében változás áll be. Megért valami újat, lényegeset, ami átalakítja gondolkodását. Ez a megváltozott gondolkodás eredményezi majd a tettek, szavak, viselkedés megváltozását is. A „μετανοέω” tulajdonképpen egy szóösszetétel, a „μετα” (ejtsd: meta) és a „νοέω” (ejtsd: noeó) szava...

„Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” János evangéliuma 20:31 Érted történt mindez. Érted volt Betlehem, a jászol, a Boldogmondások, a Miatyánk, az öt kenyér és két hal, a vízen járás, a gyógyítások, az utolsó vacsora, a Gecsemáné-kert, a kereszt, az üres sír, a mennybemenetel.  Jézus nem a személytelen tömeghez beszélt, nem őket gyógyította, nem értük halt meg, hanem az ő teremtményeiért, gyermekeiért, egyénekért, megismételhetetlen alkotásokért történtek mindezek. Érted és értem. Ő meglátta a számanincs sokaságban a gyermekeket, akiket tanítványai a háttérbe akartak szorítani. A monoton morajlásban meghallotta a vak ember kiáltását, megérezte a vérfolyásos asszony gyógyulást esdeklő érintését, és észrevette a fa lombjai között kuporgó Zákeust. Jézus nem egy irányítható, hergelhető, kihasználható embertömeget látott, hanem megváltásra éhező férfiakat, nőket, egyen-egyenként.  ...

"Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és minden gonoszságot, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket." Jakab levele 1:21 Egyre divatosabbak azok a diéták, amik arra bátorítják a fogyni vágyókat, hogy hagyjanak el bizonyos ételeket. Ilyen a néhány éve hazánkban is feltűnt Paleo, vagy a manapság divatos Keto, de ilyen a mára már klasszikusnak, vagy akár régimódinak is mondható szokásos, sima vegetarianizmus. Bizonyára van alapja ezeknek az étrendeknek, hiszen az ezeket alkalmazók nem győzik ajánlani őket másoknak. A logikájuk az élet minden területén jelen van: “A kevesebb néha több.” Néha, ha elhagyunk bizonyos dolgokat az étrendünkből, többet nyerünk, mint ha élnénk velük — állítólag. És egyébként is mindig van mivel helyettesíteni azokat az elemeket, amiket elhagyunk. Jakab apostol is egy hasonló “diétára” ösztönöz ma bennünket. Ez viszont nem az étrendünkben kell, hogy megmutatkozzon, hanem az élet...

„ Higgyetek Istenetekben, az Úrban, és megmaradtok! Higgyetek prófétáinak, és boldogultok!” ( 2Krón 20:20 ) Mai igénk két dologra helyezi a hangsúlyt: hinni Istenben, valamint hinni az Ő prófétákon keresztül kinyilatkoztatott szavában, a Bibliában. Egyik a megmaradásunkat, a másik a boldogulásunkat eredményezi. Hinni Istenben alapvető dolog, hiszen hit nélkül nem lehet Istennek tetszeni, tudjuk meg a Zsidókhoz írott levélből ( Zsidók 11:6 ). A mai szöveg azonban azt jelenti, hogy a prófétai írásoknak is tekintélye van, méghozzá isteni tekintélye. A próféta ugyanis Isten szócsöve, akin keresztül az Úr akarta jut(ott) el hozzánk emberekhez. Az igazi próféta ugyanis nem saját kútfőből beszél, nem saját maga szült gondolatait adja közre, hanem Isten rá bízott igéjét. Péter apostol ezt így fejezi ki: „E gészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsill...

„Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” Zsidókhoz írt levél 4:12  Melyik könyv volt az, ami utoljára igazán megérintett téged? Ami a lelkedig hatolt, sebeket tépett fel, vagy épp begyógyította őket, szaporább lett tőle a szívverésed, miközben olvastad, és nem hagyott nyugodni, amíg a végére nem értél. Vagy akár még utána sem. Melyik könyv volt az, amiben úgy el tudtál mélyedni, hogy megszűnt körülötted tér és idő, és csak a történet létezett? Melyik könyv volt az, amiben választ kaptál valamilyen benned lévő talányra, vagy ha nem is választ, de legalább érezted, a terheddel nem vagy egyedül? Melyik könyvön zokogtál utoljára vigasztalhatatlanul, melyiken nevettél úgy, hogy a hasad is megfájdult belé? Gondolkodj néhány percig, és idézd fel ezeket a különleges olvasás-élményeket! Majd fordítsd tekintetedet újra a mai igénk felé! Ist...

"Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok a kik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt." Lk 11,28  Ahogy olvasom a történetet meglepődöm: Jézus szerint jobb azoknak, akik épp hallgatják Őt, mint az, hogy valaki az édesanyja lehet, mintha valaki közvetlen a családjához tartozhat. Sőt, azt mondja, a legjobb dolog hallgatni Isten szavát és megtartani azt.  Ez nagyon keményen hangzik a mi világunkban, ahol a prédikálás annyira leértékelődött, hogy leginkább csak papolást értünk alatta. Amit igazán értékesnek tartunk, a személyes kötődésünk istenhez, amennyiben kötődünk hozzá. Emlékszem, mennyire nehéz figyelni azokra a prédikációkra, amit nem értek igazán, vagy azokra, amelyek unalmasak, túl hosszúak és még sorolhatnánk... Olyan jó lenne ma is, ha itt lenne az Úr maga, és csak Őt kellene megtalálni és végighallgatni! Hogyan ismerhetném fel a pillanatot, amikor ma meghallhatom Isten szavát?  Szerintem az első dolog, amit meg kell értenünk, hogy Isten Szava...

„A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (Timótheushoz írt második levél, 3. fejezet 16-17. vers) Egy vasúti kupéban mások mellett két teológus utazott. Egy tudományos konferenciáról tartottak hazafelé, melynek még mindig annyira hatása alatt voltak, hogy a többiekkel mit sem törődve nagy vehemenciával vitatták tovább az elhangzottakat. Kis idő múlva pedig már-már utastársaiknak is prédikálva fejtegették a Szentírás nyelvi rejtelmeit. Héber és görög szavak grammatikai, szemantikai, genealógiai különbségeivel dobálóztak, míg egy idős néni meg nem jegyezte nekik: Elnézést fiatalemberek, tudják magam is olvasgatom a Bibliát, de amiről beszélnek azt sehogy sem értem. Hát hogy is érthetné, - mondta egyikük – hiszen a nagy tudós Bibliafordítók minden igyekezetük ellenére sem tudtak és tudnak olyan hiteles fordítást végezn...

"Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak." Ámos 3,7   A vallásos könyveket, így sokszor a Bibliát is, misztikus iratként kezelik az emberek. Biztos izgalmas titkok vannak elrejtve benne, amit bizonyos kódok segítségével meg kell fejteni. (Pl. A Da Vinci kód - könyvben és filmen is.) Mások úgy látják, hogy a legizgalmasabb részek a prófétai könyvekben találhatóak, mert ott fény derülhet a jövőre. Úgy gondolják, meg van írva a sorsunk és lehet, hogy a Szentírásban meg van írva minden. Sajnálom, hogy ezeket az embereket ki kell ábrándítanom, de a mai szövegünk egyértelműen leírja nekünk, hogy ez nem így van. Bár a prófétikus iratok és maguk a próféciák is a jövővel foglalkoznak, de sohasem jósolnak és ritkán foglalkoznak egy adott személy sorsával. Ezen írások lényege, hogy Isten általuk tárja fel azt, amit a jövőben cselekedni kíván. Vagyis itt a hangsúly az Isten tettein és nem az ember csele...