Eljön a hajnal
"Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel."
Elmúlt az éjszaka. A hajnal első fénye aranylik a keleti látóhatáron. A napfény megcsillan a víz tükrén, az ablaküvegen, az utakon megjelenő egyre sűrűsödő járműveken. Lassan beindul az élet, a nyüzsgés. Kis idő múlva nyoma sincs az éjszaka csendjének, rezdületlenségének. Egy-két óra múlva már eszünkbe sem jut, és szinte már el sem tudjuk képzelni, milyen mozdulatlan, sötét és zajtalan volt az éjjel.
Ehhez hasonlóan, egy mozdulatlan, sötét és zajtalan éjszakán nehéz felidézni a nappal világosságát, lármáját, eleven forgatagát. Különösen akkor igaz ez, ha álmatlanul fekszem az ágyon és nem tudok elaludni. Nem lehet mit tenni, nincs akihez odafordulhatnék, akit megszólíthatnék. A nyomasztó gondolatok, az élet nyugtalanító kérdései is könnyebben találják meg ilyenkor az elmét. Olyan távol van még a reggel, hogy szinte úgy tűnik, többé nem is fog eljönni.
De akármilyen sötét és hosszú is az éjszaka, tudom, hogy fel fog kelni a nap. Miért? Mert előző nap is ez történt. És azelőtt is. És amióta csak az eszemet tudom, minden egyes éjszakára hajnal virradt.
Valahogy így éli meg a zsoltáríró is az Istennel való kapcsolatát. Az Úr időnként szinte tapinthatóan jelen van, csodákat tesz, kézen fogva vezet az úton. Minden jól sikerül, nem kapunk rossz híreket, senki nem bosszant fel, és ez olyan természetesnek tűnik, mintha soha nem lehetne másképp. De vannak olyan élethelyzetek, amelyek ‘nyomorúságosak,’ amikor ‘lelkem nem tud megvigasztalódni,’ amikor csak ‘sóhajtozom,’ és ‘elcsügged a lelkem’ (3-4. vers). Ilyenkor elfoghat az a félelem, hogy Isten talán elfordult tőlem, nem támogat többé, nem áll az oldalamon. “Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre? Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag?” (9-10. vers)
A zsoltáros mégsem hagyja, hogy az elkeseredettség végleg erőt vegyen rajta. Emlékezteti magát arra, hogy Isten korábban is csodákat tett, bemutatta hatalmát és megvédte, támogatta gyermekeit. Akármilyen sötét és hosszú is az éjszaka, a hajnal el fog jönni.
És miért?
Mert mindig ezt teszi.
