reggeli dicséret

„boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” Lukács 7,23 Van, hogy kételkedünk. Kételkedünk annak ellenére, amit már átéltünk, amit megtapasztaltuk. Meginog a hitünk és elkeseredünk, szenvedünk, sírunk. Mintha megmerevedne ilyenkor még a pillanat is, a rossz dolgok állandósulnak az életünkben, semmi sem jó, semmi sem sikerül. Minden kudarcra van ítélve, minden próbálkozásunk. A tehetetlenség érzése felemészti maradék erőnk és már nem akarunk semmit sem. Úgy érezzük, belezuhanunk az ürességbe. Ez a kételkedés börtöne. Ha tovább mennénk ezen az úton a harag a csalódás a vádaskodás következne. A „Miért nem segít az Isten?” kérdése. Keresztelő János azonban mást tett. Megkérdezte Jézust: „Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Ha a kételkedés börtönében érzed magad, tedd te is ugyanezt! Fordulj Jézushoz! Kérdezd Őt! Egyszerűnek tűnik, mégis sokszor mást teszünk. Újabb kiutakat keresünk, saját okoskodásunk, erőnk szerint próbálunk kimászni a csapdából, vagy máshol kere

„Neved dicsőségéért ments meg minket, Istenünk, szabadítónk! Bocsásd meg, Urunk, bűneinket, ments meg minket a nevedért!”   Zsoltár 79:9. Ma reggel két dolog jutott eszembe erről az Igéről. 1.)     A „Jaj Istenem! – keresztények” ahogy ezt Szigeti Jenő szokta emlegetni 2.)     Bocsásd meg bűneinket! A „Jaj Istenem! – keresztényekkel” úton útfélen találkozhatsz. Ismertetőjegyük, hogy soha nem beszélnek Istenről, sőt közülük egyesek még tagadják is létezését, de ha valami baj támad, azonnal ezt mondják. Ilyenkor, ha megkérded, hogy te mégiscsak hiszel Istenben, hogy Róla és Hozzá beszélsz? Akkor ők lesznek leginkább meglepődve, egyrészt mert egyáltalán nem gondolták komolyan, másrészt meg félszeg mosollyal rád néznek, és azt mondják: „Tudod, hogy van ez. Azért a bajban mégiscsak jó, hogy van kihez fordulni”  Jó lesz kabalának ez az Isten. Eszemben sincs foglalkozni vele, nem érdekel, nem törődöm vele, de ha valami bajom van, azért megemlítem neki, hogyha igazán létezne,

"De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki." (Zsidókhoz írt levél 10:32) Az élet értelme elhomályosodik a próbák idején. Egyre szűkül körülöttünk az univerzum, és már szinte csak magunkat látjuk és a problémát. Saját magunk szenvedéseit, gondjait, félelmeit, és a problémát, ami egyre jobban nő, míg fekete lyukként minden mást magába szippant, még magunkat is. Belekerülünk egy állandó szürkeségbe, a tehetetlenségi erő pedig nem enged szabadulni. Először sírsz.  Azután átkozódsz.  Aztán imádkozol.  Aztán megfeszíted  Körömszakadtig maradék-erőd.  Akarsz, egetostromló akarattal - S a lehetetlenség konok falán  Zúzod véresre koponyád.  Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.  Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:  A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség  Tömlöcéből nincsen, nincsen me

„Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképpen azok kívántak.”   (Korinthusiakhoz írt első levél 10. fejezet 6. vers) Sokan azzal a kifogással nem olvassák a Bibliát, mert tele van rettenetes történetekkel, gyilkossággal, rablással, paráznasággal, bálványimádással. Szinte alig van olyan rész, ahol ne folyna a vér. Mindez - mondják - ékes bizonyíték Izrael népének barbár voltára. Bizony vannak, akik ma is az internacionálé „a múltat végképp eltörölni” szólamát hangoztatják, főleg, ha saját múltjukkal szembesítik őket. A történelmet meghamisítják azáltal, hogy csak a szép és a jó dolgokat jegyzik le, mint a pogány uralkodók történetírói tették. S a legtöbben a rosszat csak mások bűneként tűntetjük fel: „Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.” Az én életem tragédiáinak a szüleim az okai…, a volt férjem tett tönkre…, hidd el nem rajtam múlt…, én nem tehetek róla, hogy így alakultak a dolgok… Ám, ha őszinték vagyunk, be kell lássuk, mi s

„Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: az Isten országa nem szemmel láthatóan jön el. Sem azt sem mondják: ímé itt, vagy ímé amott van: mert ímé az Isten országa tibennetek van.” Lk.17,20-21. Sokan félreértik Jézusnak ezeket a szavait. Arra gondolnak, hogy ez a néhány mondat ellene mond a Szentírás egészének. A Biblia arról tesz bizonyságot, hogy miután Jézus felment mennybe, ígérete szerint vissza fog térni az idők végén dicsőségben és hatalommal, mint Királyok Királya és Uraknak Ura. A korai keresztényeket is ez a reménység éltette, hogy nemsokára megláthatják szerető Urukat visszatérni a földre. Jézus vajon másképp gondolná ezt, amikor e szavakat mondta? Nem! Bár a kételkedő ember szembeállíthatja e kifejezéseket, de ezek még sincsenek ellentétben egymással. A történelem legkiemelkedőbb eseménye lesz Jézus 2. eljövetele! Minden jel arra mutat, hogy ez már nem soká be fog következni. Visszatér Jézus, mer

" Amikor ezt mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, de az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket ő vitt véghez. " Lukács evangéliuma 13:17 Jézus földi szolgálatát akkor értjük meg igazán, ha nagyobb összefüggéseiben látjuk. "Aktív" szolgálata nagyon rövid volt, mintegy három és fél év. Mire elég ennyi idő? Az evangélisták beszámolói alapján nagyon sok mindenre. Jézus küldetésének végcélja a kereszt volt ugyan, de előtte olyan utat, reménységet mutatott, ami mennybe menetele után is meghatározó lehet számunkra. Jézus szolgálata többnyire tanításból és gyógyításból állt. Tanításának központi témája Isten országa volt, amely egy már most is létező valóság. Ez az ország hamarosan megjelenik teljes dicsőséggel, ugyanakkor bennünk is ott van, mikor Isten uralmának vetjük alá magunkat. Ezt az országot hirdették, mintegy "reklámozták" azok a csodák is, melyek végig kísérték tevékenységét. Ezek a csodák, vagy "jelek&qu

„Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam.” Lukács evangéliuma 14:23 Ugye volt már olyan, hogy kihagytak a számításból? Amikor körülötted mindenki beszél valamiről, csak épp neked nem szólnak, hogy ugyan már, gyere el te is. Amikor a munkatársak, haverok, osztálytársak azt ecsetelik, milyen jól töltötték a péntek estét, csak épp téged nem hívtak meg. Amikor a családban történik valami fontos dolog, és csak véletlenül szerzel tudomást róla. Amikor egy régi jó barátod esküvőjéről a facebookon értesülsz, hogy erre sem hívott meg. Amikor félreállítanak, és átadják a helyedet egy népszerűbb egyénnek, neked pedig igazságtalanul marad az utolsó sor. Amikor nem te kapod az előléptetést, vagy egy különlegesen felelősségteljes feladatot, hanem valaki más, pedig megdolgoztál érte. Mindig valaki más. Tudom, Barátom, hogy történt már veled ilyen. Legalább egyet a felsoroltakból te is átéltél, és