reggeli dicséret

„Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” Pál levele a filippiekhez 3:13-14 Vannak sportok, amiket kimondottan nem szeretek. Ilyen a futás, úgyhogy nem fogok arról írni, mekkora időveszteséggel jár egy versenyen, ha a sportoló futás közben hátratekint. Ezt még nem tapasztaltam meg, és ha rajtam múlik, nem is fogom. De biciklizni szeretek. Van egy kedvenc útvonalam, ahol a kerékpárút a folyóparton kanyarog kilométereken keresztül, tekerés közben hallgathatom a madarak énekét, érezhetem a víz illatát, és kellőképpen kiszellőztethetem a fejemet. Néha egyik-másik utódom is elkísér, ilyenkor azért nem olyan nyugodt a tekerés, a számból pedig a következő mondatok hangzanak el a leggyakrabban: A szélén menj! Ne kacsázz! Előre nézz! Futásnál nem tapasztaltam meg, mit jelent egy-egy hátrafelé n...

„Amikor erről beszélgettek egymás között azok, akik félik az Urat, az Úr figyelt, és meghallotta. És beírták egy könyvbe az Úr előtt emlékezetül azokat, akik őt félik és megbecsülik nevét. Az én tulajdonommá lesznek – mondja a Seregek Ura – azon a napon, amelyet elhozok. Könyörületes leszek hozzájuk, amilyen könyörületes az ember a fiához, aki tiszteli őt. Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Isten tisztelői és az őt nem tisztelők között.” Malakiás könyve 3:15-18 „Egy embert csak akkor felejtenek el végleg, ha nevét is elfelejtik” – vallja Günter Demnig német művész, aki megálmodta és megalkotta a botlatóköveket . Ezek azok a betonkockákra illesztett réztáblák, melyeket járdákba láthatunk besüllyesztve, rajtuk egy-egy névvel és két dátummal. Az emlékezés kövei, hogy feledésbe ne merüljenek azok az emberek, akiket koncentrációs táborokba vagy munkaszolgálatra hurcoltak el, és meggyilkoltak. Zsidók, romák, homoszexuálisok, fogyatékkal élők, ell...

"Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid." Ézsaiás próféta könyve 49. fejezet 15-16. vers Annyi mindent elfelejtünk az életben!  Irigylem a nagyszüleimet, sőt, a szüleimet is, akik mind sokmindenre emlékeznek az életükből, mert én ebben sajnos nem vagyok túl erős. Vannak, akik névre pontosan fel tudják sorolni az osztálytársaikat, még akár negyven év távlatból is — én örülök, ha a szomszédaim nevei időben eszembe jutnak. Rengeteg dolgot elfelejtettem már, és ennél csak rosszabb lesz. Vagy jobb, mert például ennek az elmúlt évnek a nagy részét szívesen elfelejteném. Emlékezés és felejtés — néha kicsit olyan, mintha semmi ráhatásunk nem lenne a dologra. Pedig ez nem teljesen igaz. Persze ahányan vagyunk, annyifélék, és vannak köztünk, akik jobb memóriával vannak megáldva, mint mások, de azért valamennyi emlékezőtehetséggel...

“Isten ígéretében nem kételkedett hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.” Rómabeliekhez írt levél 4. fejezet 20-21. verse Mindig azok a legjobb történetek, amikben azonosulni tudunk a szereplőkkel. Élvezzük, ha részesei lehetünk egy mesének. Ha nézzük a filmeket, azt keressük, hogy melyik karakter személyisége a legszimpatikusabb, vagy amelyik a legközelebb áll hozzánk. Többnyire neki szurkolunk. Azok a legjobb történetek, ahol teljesen bele tudjuk élni magunkat, mert megtaláljuk a hozzánk illő szereplőt. A Biblia történetei sokszor nagyon elrugaszkodottaknak tűnnek. Nehéz megtalálni a hozzánk illő hőst. Még jó, hogy az egész történetben benne vagyunk, és nem csak hogy beleillünk egy-egy szereplő történetébe, de nekünk szól az egész. Pál is erről beszél a Rómaiakhoz írt levelében. Úgy tűnik, mintha Pál elfelejtett volna egy-két részletet Ábrahám történetében. Elfelejtette, hogy Sára...

„Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” Pál második levele a korinthusiakhoz 5:17 Szeretnél új életet kezdeni, de ez nem könnyű lépés. Akkora a csomag a hátadon, hogy azt már nem lehet észrevétlenül a szőnyeg alá söpörni. De ezt az életet sem bírod már tovább. Valami új kell. Egy új kezdet, egy új cél, egy új Ember. De hogyan? Egy fantasy regényben olvastam erre egy egészen különleges megoldást: memória szérum. Megiszod, törli a memóriádat, és az alap tevékenységeken kívül gyakorlatilag mindent elfelejtesz, új életet kezdhetsz, nem emlékszel senkire és semmire, még magadra sem, nem köt a múlt béklyója, a régi hibák, a fájó történetek. Törlöd az egészet, és kezdhetsz tiszta lappal. Felépíthetsz egy új életet, egy új ént.  Meginnád ezt a szérumot? Volt már olyan pillanat az életedben, amikor talán szívesen választottad volna ezt az utat? Meginnád akkor, ha előtte beprogramozhatnád, milyen emlékektől akarsz megszabadu...

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” János evangéliuma 13:34-35 Megszülettél, szép lassan felnősz, éled a mindennapok mókuskerekét, próbálod megérteni és megvalósítani, hogy mit jelent Embernek lenni, aztán egyszer majd te is búcsút intesz mindannak, ami ehhez a Földhöz láncolt. Ezért belül a szíved mélyén küzdesz a feledés ellen, és szeretnél valami maradandót hagyni magad után, letenni valamit az asztalra, ami megőrzi emlékedet, miután lábnyomaid porát már rég elfújta a keleti szél.  Szeretnél alkotni, kitűnni, hős lenni, bajnok, akinek neve fent marad örökké, aki véghezvitt valamit, valami kiválót és különlegeset az emberiség kusza történelmében. De nyomaidat sebekké varázsolja az idő, vagy eltűnnek a szürkület zavarában, és emlék sem marad utánuk.  Felteszed magadban unos-untalan a kérdést...

„Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is.” Mózes ötödik könyve 4:9 Ma reggel nem kell görcsösen felejtened. Nem kell akarnod a "nem emlékszem"-et. Nem kell letagadni és meg nem történté tenni azt, ami nagyon is valós volt. Ma reggel nem kell küzdened az emlékeid ellen. Ma nem kell a gyors továbblépés, a "nem foglalkozom vele". Ma nem kell hazudnod magadnak, és Neki sem. Ma reggel Ő azt kéri, emlékezz, és ne felejts! Ne feledkezz meg az életedről, a múltadról, a magad mögött hagyott történetekről, hanem gondolj rájuk. És ne csak a szépekre. Nem kell a rózsaszín álom, amiben csak a jókra emlékezünk, mert a negatív élményeket igyekszünk minél hamarabb bedobozolni, és fedelüket soha sem kinyitni. Őrizzük ezeket a rekeszeket, mint ahogy Pandora szelencéjét kellett volna, titkokat tartunk magunkban, mag...