reggeli dicséret

„De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid.” (RÚF) Ésaiás 49. fejezet 14-16. vers Mikor fogalmazódik meg benned a gondolat, mikor érzed így: Isten elhagyott, nem szeret már engem? Látok magam körül olyanokat, akiknek ehhez elég egy átsuhanó érzés, vagy egy kis kudarc, a körülmények kedvezőtlen alakulása. Szinte azonnal megszületik bennük az érzés: Isten elhagyott, már nem szeret engem, haragszik rám, nem fogad el. Rengeteg – meggyőződésem szerint felesleges – lelki fájdalmat, félelmet, gyötrelmet élnek át emiatt. Úgy tapasztalom azonban, hogy egy elhúzódó, gyakran visszatérő probléma, vagy súlyos betegség esetén kivétel nélkül meg kell küzdenünk ezzel a gondolattal és érzéssel. Mindenkinek eljön az életében az a pont, amikor úgy érzi, hogy zsákutcába jutott,...

"Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes." Efézusbeliekhez írott levél 6. fejezet 1. vers Mindennek legalább két oldala van, így a gyermeki engedelmességnek is. Eleve nézhetjük Pál apostol tanácsát a szülő, ugyanakkor a gyermek szemével is. De az engedelmességre hívás is értelmezhető elvárásként, de segítő tanácsként is. A mi huszonegyedik századunkban, az "én" abszolút szabadságának világában, az individualizmus korában, az engedelmesség fogalma semmiképpen sem olyan pozitív jelentésű, mint az apostol korában volt. Mert ma az engedelmeskedik, aki alárendelt, akinek vezetője, főnöke van, akit mások szabályai korlátoznak, vagy határoznak meg - gondolják sokan. Mivel a vezetés válságát is ma éljük, mindez tovább növeli számunkra az engedelmességben a kiszolgáltatottság, a sebezhetőség kockázatát. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy annyira a magunk urai akarunk lenni.  Igaz ez a felnövekvő generációra, gyermekeinkre ...

"Kérlek, Uram! Istennek az az embere, akit küldöttél, hadd jöjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg bennünket, hogy mit cselekedjünk a gyermekkel, ha majd megszületik." Birák 13,8 Megtörtént már veled, hogy az orvos az ultrahang után megerősítette, hogy igen, gyermeked fog születni és nagyobb volt a tanácstalanság egy pillanatra, mint az öröm? Volt már úgy, hogy amikor közeledett a szülés ideje, annak ellenére, hogy sokat olvastál róla, több barátoddal is beszéltél, aki már átélte, mégis teljesen felkészületlennek érezted magad és arra vágytál, csak még egy kis időd lenne? Megtörtént, hogy éjjel keserves sírásra ébredtél, kipróbáltál mindent. Éhes? - nem, szomjas? - nem, van valami a pelusban? - nincs, simogattad a pociját - semmi, és akkor azt kérdezted: mi lehet a baj? - de nem jött válasz? Átélted már a hisztik özönét? Álltál már elképedve előtte, amikor mindent kiköpött, elutasított, amit azelőtt megevett? Gondoltál már arra, mit fogsz vál...

Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk.  1Jn 3:1 Mivel lenyűgöz a természet működése, szabadidőmben szeretek természetfilmeket nézni. Arra jöttem rá, hogy mivel az állatok élete egyszerűbb mint az embereké, ezért könnyebb megfigyelni, hogy milyen módon gondoskodnak a szülők a kölykeikről. Szinte minden állat a következő dolgokat biztosítja a kicsinyeinek: élelem, védelem, képzés. Például, ha a tigrisek életét nézzük, náluk általában az a jellemző, hogy a kölykök 1,5 - 2  éves korukra válnak önállóvá, de addig teljesen az anyjuktól függnek. Eleinte anyatejjel (vagyis tigristejjel :) ) táplálja őket, később húst hoz nekik és rászoktatja őket a szilárd táplálékra. Ha esetleg valamilyen más vadállat kerülne a közelükbe, megvédi őket és más rejtekhelyet keres nekik. Idővel megtanítja őket vadászni is, hogy a későbbiekben saját maguk is boldoguljanak. A tigris kölykök eleinte figyelik, ah...

“De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek. Ne sírj többé, Sion népe, amely Jeruzsálemben laksz! Bizonyosan megkegyelmez az Úr, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked.” Ézsaiás könyve 30:18-19 Türelmesnek lenni nem könnyű dolog. Különösen akkor, ha valamit többször elmondtunk már, de úgy tűnik, mintha a falaknak beszélnénk. Nincs eredménye. Azok, akiknek gyerekük van, bizonyára már megtapasztalták ezt az érzést. Elmondjuk egyszer, hogy: “Ne tedd!”, aztán még egyszer, és harmadjára már felemeljük a hangunk, mert látjuk, hogy süket fülekre talál. Nincs válasz.  Egyszer valaki megfigyelte a húszgyermekes Susannah Wesley-t (John Wesley édesanyja), amint az egyik kisfiát egész délelőtt igyekezett megtanítani arra, hogy ne felejtse el becsukni az ajtót maga után ha kimegy, vagy ha bejön a szobába. Húsz alkalommal figyelmeztette őt csendesen, míg végül megt...