reggeli dicséret

“Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” Lukács evangéliuma 6:38 Milyen jó dolog kapni valamit. Bármiről legyen is szó (a pofonokat, betegségeket, bírságokat, és számlákat kivéve) kapni jó. Érzi az ember a törődést, a kapcsolat fontosságát. Kapni mindig jó. Feleségem nem ajándékozós típus. Szerencséje, hogy én sem. Egyikünknek sem az ajándékok a szeretetnyelve, ezért nem érezzük szükségét legtöbbször, hogy ajándékokkal halmozzuk el egymást. Mégis jól esik kapni valamit karácsonyra. Szeretjük amikor a másik meglep egy kis csokival, vagy virággal, vagy bármi mással. Jézus azt mondja, hogy nem csak kapni, adni is jó dolog. Elmesél egy képet, amit nem teljesen értettem gyerekkoromban, felnőtt fejjel már tudom miről szól. Egyszerűsítsünk, mert itt egy Jézus korabeli piac képét használja, nézzük meg a mai képet. Ha ma Jézus ugyanazt akarná mondani

"Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt." Titus 3:2 Különleges napokat élünk! Ha akarjuk, ha nem, ha foglalkozunk vele, ha nem, a koronavírus kérdésköre mindenkit érint. Nincs olyan beszélgetés, aminek ne lenne része egy kis félelemmel vegyes találgatás: mi lesz a holnapi fejlemény? Van, hogy a beszélgetőpartnerek megpróbálják elütni a kétség és szorongás élét egy kis humorral. Akárhogy is, mindenki érzi, hogy különleges napokat élünk! Ki hallott ilyen mértékű korlátozásokról, karanténokról, amelyek például Olaszországban, Kínában, vagy épp Izráelben vannak? És a megszorító intézkedések már nálunk is elkezdődtek... Magyarország lakossága pedig egyre jobban úgy érzi magát, mint az ostromgyűrűbe vont egri vár őrsége. Vajon betör a vírus? Vajon sikerül megvetni a lábát? Vajon sikerül visszaszorítani a betolakodó kórokozót, vagy a betegség fog nyerni? Ahol krízis és félelem van, ott hamar

"Mindenekelőtt legyetek kitartóak az egymás iránti szeretetben, mert a szeretet sok bűnt elfedez." Péter első levele 4:8 Szeretni nem könnyű dolog. Néha elbagatellizáljuk, és elhitetjük magunkkal, hogy “a szeretet csak egy érzés, vagy jön, vagy nem.” Az igazság azonban nem lehetne távolabb ettől! Jézus a leghíresebb prédikációjában maga köré gyűjti a hallgatókat, és a hegy oldalában bölcsességet bölcsességre halmoz. ( Máté evangéliuma 5 ) Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Olyanok lehetnek boldogok, akiknek semmi oka nem volna a boldogságra: szelídek, az igazságra éhezők és szomjazók, háborúságot szenvedők. Nem azok a klasszikus boldog emberek. Ugyanazok, akik nem azok a klasszikusan szerető emberek sem. Mert Jézus prédikációjában a szeretetre is kitér: amit eddig szeretetnek gondoltunk, az valójában nem az. ( Máté evangéliuma 5:38-48 ) Az igazságosság — az emberi fajta — az nem szeretet, a

„Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen?” ( Mózes első könyve 39. fejezet, 9. vers ) Hol is kezdjem? Hiszen, József életének fent idézett részéből annyi mindent ki lehetne emelni. Például, hogy a csábító mindig a legszebb arcát mutatja, vágyaink útján akar rabul ejteni, kiskapukat nyitogat, és azzal nyugtat, hogy ez nem nagy dolog, hogy mindenki ezt csinálja, hogy senki nem tudja meg. Aztán ott van József hite, állhatatossága, aki – bár még nem volt a táblákra leírva – de bizonyosan jól ismerte a Tízparancsolat ide vonatkozó passzusát, és kiállta a próbát, majd ártatlanul elszenvedte a kísértő dühének és hamis vádaskodásának következményét is. Azonban, ma arra a kérdésre keresünk választ, hogy mit jelent Isten ellen vétkezni? Ami látszólag egyértelmű, „Aki bűnt cselekszik, törvényszegést követ el, me

„Akkor így cselekedj, fiam, hogy megmenekülj, ha felebarátod kezébe jutottál: Siess hozzá gyorsan, ostromold felebarátodat!” Példabeszédek könyve 6:3 Salamon, az ókori (vagy talán a mostani is?) világ legbölcsebb embere írásaiban, tanácsaiban sok mindenre kitért. Életünk különböző területeire adott válaszai sokszor visszaköszönnek akár a köznapi beszédben is és így gondolatai tudattalanul is az emberek életének részévé váltak. Így van ez azzal a tanáccsal is, amely az adósság, kezesség veszélyeire hívja fel a figyelmet. Ahhoz, hogy megértsük ezt a verset fontos, hogy ne csak erre helyezzük a hangsúlyt. Elsősorban az emelhető ki, hogy a mai viszonylatban olvasva ezt a tanácsot nagyon meg kell gondolni, hogy kiért, mikor és miért vállalunk felelősséget. Saját tetteink, gondolataink vagy meglátásaink saját felelősségünk és tudjuk azt is, hogy miért tettük vagy mondtuk azokat a dolgokat, azonban, ha egy másik ember, legyen az idegen vagy családtag k

"És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket." Márk 11,25 Annyiszor kérik, oly sokszor mondják. Sőt még azt is hozzá teszik: Neked is jobb, ha megbocsátasz.  Mégis berzenkedik bennünk a lelkünk: miért tegyem? Hiszen ártott nekem, megbántott engem, csalódtam benne! Ezt nem lehet csak úgy elengedni! Az igazságérzetünk követeli, hogy fizessünk a rosszért rosszal. Mi sokszor a saját, emberi mércénk szerint nézzük az embereket és aszerint is bánunk velük. Hogy viszonyul hozzánk? Szimpatikus vagy nem? Rendes hozzám vagy az ellenkezője? Milyen szerepet játszik az életemben, közel áll hozzám, vagy távolabb? - és még sorolhatnám. Tetteiket is ezek szerint ítéljük meg és ez teljesen érthető is. Urunk mégis azt szeretné, ha az Ő szemével látnánk a dolgokat. Először is: minden ember bűnös. Mindannyian saját döntésből követünk el helytelen dolgokat, ebben hason

„Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr a pusztában negyven éven át, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem? Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik.” Mózes ötödik könyve 8:2-3 Mostanában ismerkedek a kovászos kenyér készítésével. Az egyik barátnőm segített bepillantást nyernem eme művészetbe, és nagyon megtetszett. Hogy foglalkozni kell vele, etetni a kovászt, pihentetni a vízzel összekevert lisztet, dagasztani, csapkodni, hajtogatni, keleszteni, formázni, bemetszeni, forró, gőzös előkészített sütőben megsütni, és várni, milyen lesz a végeredmény. Aztán pedig, ha olyan jól sikerült, mint legutóbb, akkor megálljt parancsolni magadnak, nehogy túl sokat egyél belőle (a kettővel ezelőtti kenyér nem ebbe a kategóriáb