reggeli dicséret

„Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm.” Zsolt 19,15 Amikor valakit biztosítani akarunk arról, hogy kitüntetett figyelemmel vesszük körül, sokszor mondjuk, ha kér valamit: „Csak a te kedvedért…” Tesszük ezt akkor, amikor már fáradtak vagyunk az egész napi munka miatt, de mivel ő kéri, újra vesszük a fáradságot és cselekszünk. Sokszor volt részem az ilyen kitüntetett figyelemben, de mindig csak olyanoktól kaptam, akik szerettek. „Csak a te kedvedért…” – mondta édesanyám, és nekiállt megfőzni az én kedvencem is. „Csak a te kedvedért…” – mondta a barátom, és eljött velem oda, ahová én akartam menni. „Csak a te kedvedért…” – hangzik ez a kijelentés a Bibliából is. Isten kitüntetett figyelemmel halmozza el az embert. Csak miattunk lett emberré Jézus. Csak miattunk vállalta e földi lét megpróbáltatásait és mondott le a Menny minden öröméről és az őt illető dicsőségről. Csak miattunk vette magára bűneink terhét...

„Az én Istenem be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban!” Filippi 4:19. Ezt az Igét olvasva egy másik igehely jutott eszembe. Íme: „Egyszer egy prófétatanítvány felesége így kiáltott Elízeushoz: Szolgád, az én férjem meghalt; és te is tudod, hogy szolgád félte az URat. Most eljött a hitelező, hogy elvegye két gyermekemet rabszolgájának. Elízeus megkérdezte tőle: Mit tehetek érted? Mondd meg nekem, mi van a házadban? Az asszony így felelt: Nincsen egyéb szolgálód házában, csak egy korsó olaj. Elizeus ezt mondta: Menj, kérj kölcsön edényeket ott kinn minden szomszédodtól, üres edényeket, de nem keveset. Azután menj be, zárd be magad és fiaid mögött az ajtót, és tölts ezekbe az edényekbe. Amelyik megtelt, tedd félre! Az asszony elment, és bezárta maga és fiai mögött az ajtót. Azok eléje rakták az edényeket, ő pedig töltögetett. Amikor megteltek az edények, ezt mondta az egyik fiának: Tégy elém még egy edényt! De az így felelt ne...

„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban.” Máté evangéliuma 5:14-15 Gondolkodtatok-e már azon, vajon miért hasonlítja Jézus a keresztény embert a világossághoz? Íme néhány ötlet: · A világosságot nem lehet elrejteni. Felhívja magára a figyelmet. A jó keresztény is úgy él, hogy környezetében felfigyelnek rá. · A világosság vonzó. Azok, akik táboroztak már hegyekben, távol a civilizációtól, ahol nincs áram, tudják, hogy a tábortűz világosságának nehéz ellenállni. Ha világít, magához csalogat és meleget áraszt. Ilyen vonzásköre lehet egy kereszténynek is. · A világosságnak életadó ereje van. Gondoljunk csak arra, amikor hosszas esőzés, borongós időjárás után kisüt a nap. Szinte életre kel a természet, csicseregnek a madarak, s a napsütés jókedvre derít bennünket. Az Istent követő ember is ...

„És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában. És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.” (Máté evangéliuma 18. fejezet 3-5. vers) Olyannak lenni, mint a kisgyermek. Volt idő, mikor egyes keresztények szó szerint értelmezték e sorokat. Abbahagyták a munkát, mellőzték az evőeszközök használatát, eldobták ruháikat és négykézláb csúsztak-másztak. Márk és Lukács evangéliumának párhuzamos helyeit e szöveg mellé téve világossá válik Jézus szavainak valódi értelme. „A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be abba.” (Luk.18:17) Ő nem azt kérte követőitől, hogy viselkedésük legyen gyerekes, hanem hogy olyan bizalommal, hittel és ragaszkodással kötődjenek Hozzá, mint gyermek szüleihez, mikor egy-egy idegen láttán anyja vagy apja lábához tapad… Szü...

Az Úr az én erőm és paizsom, ő benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt. Zsoltárok könyve 28,7 Halleluja, dicsérjük az Urat ezen a reggelen is! Látom a mosolyt az arcodon, amikor elolvastad ezt az igét. Ezt nem lehet búskomor arccal elmondani. „Az Úr az én erőm és paizsom, ő benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt.” Nekem egy ének jutott az eszembe amit régen sokat énekeltünk: „Dicsérd, dicsérd, dicsérjed őt reggel, dicsérjed őt este, dicsérd, dicsérd dicsérjed őt szüntelen” Olyan jó lenne, ha így kezdődne a mai napunk és egész nap tudnánk örülni Isten jelenlétének. Tapasztaljuk meg, hogy az Úr az én pajzsom, oltalmazóm, védelmezőm. Ha Ő velem van semmi baj nem érhet. Ésaiás 49,16-ban azt üzeni Isten „Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged….” Odafigyel rád egész nap, a gondolatában vagy, ezt jelenti ez az ige. Elmehetsz otthonról , de ezeket a gondolatokat és a mosolyodat vidd magaddal. Isten áldjon ...

  „ Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. ” Máté evangéliuma 14:38   "A tanítványok önmagukban bíztak. Nem pillantottak fel a hatalmas Segítőre, ahogy az Úr tanácsolta nekik. Így, amikor az Üdvözítőnek legnagyobb szüksége volt részvétükre és imádságaikra, akkor álomba merülten találta őket. Még Péter is aludt.   János, a szerető és szeretett tanítvány, aki Jézus keblére hajtotta fejét, szintén aludt. Jánost, Mestere iránt érzett szeretete ébren kellett volna, hogy tartsa. Komoly imádságának össze kellett volna vegyülnie azzal az imádsággal, amelyet szeretett Üdvözítője mondott el legnagyobb gyötrelmei idején. A Megváltó az egész éjszakát tanítványaiért mondott imádságokkal töltötte el. Imádságaiban azért könyörgött, hogy tanítványainak hite ne valljon kudarcot. Ha Jézus most újra feltette volna Jakabnak és Jánosnak azt a kérdést: "Megihatjátok-e a pohárt, amelyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-e azzal a ...

"Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják és eltapossák az emberek." Máté evangéliuma 5:13 Valami hiányzik világunkból, és ez a hiány az élet valamennyi területére kiterjed. Hiány, amit nem pótolhat semmi. Soha nem élhetsz meg teljes, szívből fakadó, tökéletes ünnepet, mert valami mindig elmarad, valakik már soha nem koccintanak veled a családi asztal körül, valakinek többé már nem ünneplitek a születésnapját. Zűrzavar, értetlenség, és egy örökké betöltetlenül maradt vágy valami után. Egy íz, amire éhes minden ember, egy íz, ami eltűnt ebből a világból. Sótlan ez a hely, sótlan minden. A Föld nagy vendégségéből hiányzik Isten és a szeretet íze, így pedig a feltálalt ételek élvezhetetlenek. Sóra van szükség. Isten ma reggel arra hív, hogy vigyél ízt a környezeted életébe. Vidd el Isten és a szeretet ízét azok közé, akik már teljesen elfelejtették, milyen is az valójában. Isten ma regge...