reggeli dicséret

“Fiaik is, akik még nem ismerik, hallgassák és tanulják meg, hogy féljék Isteneteket, az Urat mindenkor, amíg csak éltek azon a földön, ahová most átkeltek a Jordánon, hogy azt birtokba vegyétek.” Mózes ötödik könyve 31. fejezet 13. vers Milyen nehéz néha lelkesednünk valami iránt amit nem értünk teljesen. Még nehezebb érdekesen átadni azt, amit nem teljesen értünk. Istennel is sokszor járunk így. El tudunk mondani szeleteket, de valahányszor jön valami új gondolat vele kapcsolatban, akkor már sokkal nehezebb elmondani, hiszen megkavar mindent amit addig gondoltunk. Mózes idejében sem volt ez egyszerű. A nép rabszolgaként él egy idegen földön, úgy érzik, hogy Isten elhagyta őket. Ekkor megjelenik egy ember, aki valaha örököse volt a birodalomnak, és mégis azt mondja, hogy a népet akarja elvezetni az ígéret földjére. Reménykednek, és ahogy sorban jönnek a nehézségek, egyre csak változik az ismeret. Változik, hogy mit gondolnak Róla. Eljutnak Kánaán határáig, és itt Móz

"Az Úr azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!" Jeremiás próféta könyve 1. fejezet 7.vers Gondoltál már arra, hogy túl keveset tudsz Istenről vagy a Bibliáról ahhoz, hogy a hitedet megoszd másokkal? Elmesélek valamit magamról. Egy átlagos, nem hívő családban nőttem fel a szocializmus utolsó éveiben. 16 éves korom után kezdtem olvasni a Bibliát, mert akkoriban, a 80-as évek végén divatba jöttek a világvége jóslatok, és én meg akartam keresni benne egyet, amit valakitől hallottam. Amikor ez kezdődött, nem hittem sem Istenben, sem abban, hogy a Biblia bármilyen lényeges dolgot tartalmazhat, leszámítva talán a jóslatokat. Nem haladtam túl gyorsan, de mire a Mózes első könyvének a végére értem, már hittem abban, hogy Isten teremtette a világot, és hogy ő egy jószándékú lény kell, hogy legyen, mert annyi jót tett az emberekkel. Aztán a Kivonulás könyve huszon-valahányadik feje

"Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is." Pál levele a galatákhoz 6. fejezet 7 . vers Az elmúlt néhány hónap bezártságára sokan sokféleképpen próbáltak megoldást találni. Az utcán végighaladva látom, hogy ez a három hónap “kényszerpihenő” sok otthonban felgyorsította a felújítási munkálatokat a ház körül, mások különféle beruházásokban élték ki az izolációjukat — ezt-azt vásároltak maguknak. Van, aki megvárta a veszélyhelyzet végét, és az első adandó alkalommal plázázásban adta ki a felgyülemlett bezártság-érzetét. Megint mások a kertészkedésben találtak megnyugvást — és kis menekülési lehetőséget a család állandó jelenlététől. Olyanok is kertet művelnek, akik évek óta, vagy talán soha nem tették. Magokat, palántákat vásárolnak, abban a hitben, hogy rövidesen a saját terményeiket fogyaszthatják. Mi sem természetesebb: a borsó magból borsó, a paradicsompalántán paradicsom fog fejlődni. A szőlőtőke szőlőfürtö

„Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megőrzi a te lábadat a fogságtól.”   ( Példabeszédek könyve 3. fejezet 26. vers ) Nemrég a youtube-on egy a különleges katonai egységek kiképzését bemutató videót néztem, amiben bemutatták, hogyan készítik fel őket a legextrémebb körülmények között is a túlélésre. Például, mindenféle eszköz, fegyver, kés, élelem, stb. nélkül kitették őket egy hónapig az dzsungelbe, ahol az ott fellelhető dolgokat használva gyújtottak tüzet, készítettek búvóhelyet, kerestek vizet, ejtettek vadat. És persze közben el kellett kerülniük, hogy akár a természet, (mérgező növények, veszélyes állatok, mocsár, egyebek), akár az ellenség (egy egység, akik keresték őket) áldozatává váljanak. A kiképzés olyan kemény, ahogy a videóban el is hangzott, hogy ezt a küldetést a jelentkezőknek csupán kevesebb, mint 5-6%-a képes sikeresen végigcsinálni. S persze mondhatod; Én ilyen őrültségre sohasem vállalkoznék! Csakhogy ki kell, hogy ábrándítsalak, a Biblia

„Tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az Úr ellen, és ne imádkozzam többé értetek. Sőt, inkább majd tanítalak benneteket a jó és egyenes útra.” Sámuel első könye 12.fejezet 23 . vers Mit jelent számodra az ima? Egy betanult szöveg vagy egy előre elgondolt vázlat pontokkal eltervezett monológ? Esetleg egy baráti csevej vagy egy meghitt beszélgetés? Történetünk szereplője Sámuel, már kicsi korától kezdve közvetlen közelről „érezte” Istent, hallotta hangját, hiszen nevén szólította ott a templomban az éjszaka közepén. Sámuel először nem tudta, hogy Isten az, aki szólítja és Élihez, a főpaphoz sietett. Éli egy idő után rájött, hogy az aki Sámuelhez szól nem más, mint Isten maga. Elgondolni, hogy mekkora kiváltságban volt része Sámuelnek ezáltal csodálatos és mindezt már fiatalon átélhette. Olyannyira meghatározó volt ez számára, hogy idős korára is meghitt kapcsolatot ápolt Istennel. A fenti mondat akkor hangzott el, amikor a nép megkapta a kívánt kirá

„Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.” Zsoltár 37. fejezet 5 . vers Van egy különleges kerékpárunk: fekvő tandem. Azt szeretem nagyon a fekvő kerékpározásban, hogy haladás közben – a testhelyzetből fakadóan – természetes módon a tájat tudom nézni. Ritkán találkozunk tandemmel az utakon, még ritkábban fekvő tandemmel. A miénkhez hasonlóval pedig szinte egyáltalán nem. Az a sajátossága, hogy mindkét kerék hajtható. Aki elöl ül, az az első kereket hajtja, aki hátul, az pedig a hátsót. A két hajtás egymástól független, nem köti össze lánc.  Azt szoktam mondani, hogy ez a kerékpár tanít a bizalomra, az együttműködésre, kapcsolatépítő és egészségvédő eszköz.  Egészségvédő, hiszen a testmozgás jót tesz az egészségünknek. Segítségével olyan ember is átélheti a kerékpározás örömét, aki egyedül nem tudna tekerni. Kapcsolatépítő, hiszen haladás közben is lehet beszélgetni, ráadásul nem merül fel az a probléma, hogy aki erősebb, gyorsabb, az elhagyja a tár

„Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” Ézsaiás könyve 40:30-31 Rendben van, ha úgy érzed, nem vagy rendben. Rendben van, ha kimerültél és elfáradtál, ha ennél tovább nem tudod már feszíteni a határaidat. Rendben van, ha besokalltál a hónapok óta megváltozott helyzettől, ha leszívott az otthonról való munka/tanítás/tanulás, és még mindig nem sikerült helyrerázódni.  Ma reggel lépj néhány lépést hátrébb, és nézz így végig az elmúlt hónapokon! Próbáld, amennyire lehet, kívülről szemlélni mindazt, ami veled történt! Nehéz volt ez az időszak, minden kétséget kizáróan sok(k). Rengeteg munka, a gyerekek otthoni tanítása, a szeretteiddel, barátaiddal való fizikai kontaktus hiánya, a mindennapi élet menedzselése, veszteségek, megpróbáltatások és még ki tudja mennyi minden.  És most nézz úgy végig ezen az él