reggeli dicséret

  “És íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: Kelj fel gyorsan! És lehulltak a bilincsek Péter kezéről.” Apostolok Cselekedetei 12. fejezet 7. verse A börtönök kegyetlen helyek. Lényegtelen, hogy a cella acélból és betonból, kételyekből és félelmekből, vagy esetleg ítéletekből és sérülésekből áll. A börtönök kegyetlen helyek. Azt hiszem nem mondok butaságot, ha azt mondom, hogy egyikünk sem szeret rabságban lenni, mégis a napjainkat rácsok között éljük. Most, amikor egy vírus fenyeget bennünket állandóan és emiatt a társadalmunk fele retteg, a másik fele nem vesz tudomást a veszélyről. Bármelyikbe is tartozunk, börtönbe zár minket. A tudatlanság, a félelem, vagy a könnyelműség börtönébe. Semelyikünk sem mentes a rácsoktól, csak máshogy éljük meg. Péter egy fizikai börtönben rekedt. A történetéből tanulhatunk. 1. Ahol Isten megjelenik, ott nem lehet sötét. Mit jelent ez? Akik Istennel járnak, ne...

  "Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába" Zsoltárok könyve 17. fejezet 8 . vers Emlékszem rá, milyen büszke voltam, amikor gyermekkoromban sikerült úgy elbújnom, hogy a többiek nem találtak rám - mégha egy idő után unalmassá is vált a helyzet. Most én játszok bújócskát a gyermekeimmel, és sokszor azt kell játszanom, hogy nem látom őket, pedig látom őket. Azt kell tettetnem, hogy az általuk kiválasztott búvóhely nagyon jól elrejti őket, még akkor is, ha kilóg a lábuk, vagy a szőke hajuk. Néha azt gyanítom, hogy tudják is, hogy látom őket, de mégis kitartanak a búvóhely mellett. Talán annak az érzete, hogy elbújtam, és hogy másoktól, netán egy képzeletbeli veszélytől rejtve vagyok, az önmagáért a bújócska értelme. Felnőttként is néha úgy érzem, hogy szívesen elbújnék. Elbújnék a bajok és a problémák elől - persze utána mindig felgyűröm az ingujjat, és megoldom őket. Elbújnék a nehéz emberek elől - persze végül csak-csak előveszem a jobbik énem, és meggyő...

"Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék."  Pál levele az efézusiakhoz 2. fejezet 8-9. vers A világon semmi sincs ingyen - ez az egyik azok közül a bölcsességek közül, melyeket felnőve hamar megtanul az ember. Ha pedig mégis ingyen adnának valamit, annak valószínűleg az értéke is pontosan annyi, amennyit fizettünk érte: semmi. Senki nem kopogott még az ajtónkon azzal, hogy ingyen kapunk egy sportautót. Ha mégis megtörténne, csupán két lehetőség volna: az egyik, hogy valójában nincs ingyen, csak nem ismerjük (még) a szerződés kisbetűs részeit, vagy a másik, hogy az autó tényleg ingyen van, de igazából nem is ér semmi pénzt. Mert ami tényleg érték, annak arányosan magas ára van. Annyira megtanultuk ezt a bölcsességet, hogy már elvonatkoztatni sem tudunk. Fizetni kell a televízióért, az internetért, a vízért, az energiáért, gyakorlatilag a levegővételért is, mert ami ingyen van, az a) ...

  „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.”   ( János evangéliuma 15. fejezet 5. vers ) A szőlő az egyik legszentebb a Szentírásban megjelenő növények között. Kezdve azzal, hogy egyesek szerint ez volt az Éden tiltott fája; aztán ott van Noé, az első szőlőműves; az ígéret földjét jellemző hét növény egyike (5Móz.8:7-9). A próféták kedvelt szimbóluma - szőlőskert (Ézs.5:1-5) vagy az igazi és a fattyú szőlővesszők (Jer.2:21) – mellyel Isten és népe kapcsolatát ábrázolják. Nem véletlen tehát, hogy Jézus is ezt a jól ismert képet használja tanítványaitól való búcsúbeszédében, akik a Mesterüktől való fizikai elszakadásban földi vágyaik elérésének meghiúsulását látták. De mire is tanította őket és természetesen bennünket is? Egyrészt, hogy az egymástól való távolság nem valamilyen hosszúsági mértékegységben fejeződik ki, hanem egy különleges lelki kapcsolódá...

„Az az ígéret pedig, amelyet ő maga ígért nekünk, az örök élet.” János első levele 2. fejezet 25.vers Kiskoromban végtelenül nagy vágyat éreztem arra, hogy csillagász legyek. Az éjjeli égbolt, a csillagok, a Hold sugárzó fénye nagyon csábító volt. A mai napig minden este felnézek az égboltra és csak csodálom, hogy milyen fantasztikus alkotása ez is Istennek. Felnőttem és nem lettem csillagász. Már csak csodálom az éjjeli varázslatot és próbálom elképzelni, hogy milyen lesz, amikor nem fényévekre leszek ezektől a fantasztikus égi jelenségektől, hanem köztük utazok és arról tanakodok Jézussal, hogy hogyan és miként teremtette meg a világot. Örök élet. Számodra mit jelent? Eltudod képzelni, hogy örökké élni fogsz, örökké gondtalan leszel és egy örökkévalóságon át együtt leszel azokkal, akik a legfontosabbak számodra? Számomra ez egy hatalmas kérdés, hogy hogyan is lesz ez, de tudom, hogy amikor oda érek, akkor minden világos lesz. Addig pedig vessünk egy pillantást arra, hogy mi...

"Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik." Zsidókhoz írt levél 11. fejezet 6. vers Ma az emberek többsége spirituális, azaz hisz Istenben. Ugyanakkor sokan elutasítóak a vallások iránt. Úgy gondolják, hogy a lényeg a sajátos gondolkodásmód, a saját út járása. "Hiszek Istenben a magam módján" - mondják. Ez nem jelent mást, minthogy vannak elképzeléseim Istenről, de nem meghatározható ennek a hitnek sem az alapja, sem az Istennel való kapcsolat intenzitása. Az alap lehet keresztény, keleti, filozófikus, de leginkább az adott személynek tetsző, különféle nézetek és ideológiák ötvözete. Az intenzitás pedig a "tudomásom van felőle" kijelentéstől akár a személyes kapcsolat mélységéig is terjedhet. Ez utóbbiban motiválhat bennünket leginkább, hogy milyen közel érezzük magunkat Istenhez. A legtöbb ókori ember meg akart felelni istenének és tetszeni akart neki. Az...

„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” Zsidókhoz írt levél 11. fejezet 1. vers Ma emlékezem. Mindarra, ami jó volt, és arra is, ami kevésbé. Ami tanulság, amiből okulni tudok, amit nagyon máshogy szeretnék csinálni, amit örökre magammal viszek. A közös társasozásokra, amikben javarészt én veszítettem. Arra, hogy a Catant nem lehetett véresen komolyan játszani, mert rosszul esett nektek, ha a rablót épp a ti területetekre helyeztük, ha nem segítettük, hanem épp piszkosul hátráltattuk a másikat. Arra, hogy gyerekkoromban mennyit bicikliztünk együtt, és milyen jó, hogy most már én is megtehetem ezt az utánpótlással. Arra, hogy mennyire utáltam, amikor menni kellett veletek ki a kertbe gazolni, kapálni, kötözni, locsolni... erre most elkezdtem itthon virágokat ültetgetni. Azt hiszem, öregszem.  Arra, hogy mennyit de mennyit olvastatok nekünk, hogy sok igazán mély beszélgetésünk volt, és mennyire fáj, hogy már nem tudok ve...