reggeli dicséret

Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a megszentelődést, amelynek vége az örök élet. Pál levele a rómaiakhoz 6:22 A kommunikáció egy többlépcsős kódrendszer. Ez így bonyolultnak tűnik, de egyszerűen annyit jelent, hogy két fél közti kommunikációhoz szükség van egy közös kódra (pl. közös nyelv), amin keresztül információt cserélnek. Amennyiben az adott kód a fogadó fél oldalán eltér akár kis mértékben is a feladó kódolásának jelentésétől, máris kész a káosz. Van egy elméletem, miszerint a legnagyobb baj akár egymás megértésében, akár a Biblia értelmezésében legtöbbször azzal van, hogy nem értjük a szavak jelentését. Vegyük példának okáért a fent olvasható verset. Amikor elolvassuk, mind más és más fontos üzenetet találunk benne, egyszerűen azért, mert bizonyos szavak mögött mást értünk. Ilyen például a szent szó. Ezzel sokszor bajban vagyunk. Mondjuk lehet érdemes lenne megpróbálni azt megérteni, Pál mit akart monda

Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is, meg utódaiknak is. Jeremiás könyve 32:39 Rövidesen azután, hogy Kolumbusz felfedezte Amerikát, spanyol hittérítők, katonák és kalandorok érkeztek tömegesen Közép-Amerikába. Kolóniákat alapítottak, és innét indították térítő, hódító és rabló körútjaikat az őslakosok közé, aki amiért jött. Elkezdték fogyasztani azokat az ételeket, amiket a helyiek is ettek. Csakhogy nem tudták például, hogy a kukoricát alaposan meg kell főzni ahhoz, hogy a benne lévő keményítőt meg tudják emészteni. Nem főzték elég ideig, ezért hiába ették meg, akkor ideiglenesen elmúlt az éhségük, de nem biztosított hosszan energiát számukra. Elgyengültek, mivel nem hasznosult a táplálék. Elkészítették egyféleképpen, de ez nem az a mód volt, ahogyan kellett. Amikor megfigyelték, hogy hogyan készítik el az indiánok a kukoricát, és ők is így kezdték csinálni, helyreállt az erejük is. Ugyanez a helyzet a lelki élettel is. Ha ne

Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten! Zsoltárok könyve 31:6 A héten az egyik bibliakör alkalmával a derült égből felmerült a kérdés: miért írja a zsoltáríró, hogy nem szabad emberekben bízni? (Ld. Zsoltárok könyve 146:3 ) A rövid válasz erre a kérdésre az, hogy azért, mert ez egy vers. És a költemények gyakran túloznak. Közvetlenül a mai szakasz utáni verssor például így szól: “Gyűlölöm a hitvány bálványok híveit, mert én csak az Úrban bízom.” ( Zsoltárok könyve 31:7 ) Nyilvánvalóan több ponton is túloz Dávid, hiszen: - nyilvánvalóan nem gyűlöli azokat, akik bálványokat imádnak. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem, hiszen Isten hosszú és nehéz leckéken keresztül tanította az igazi szeretetre. - meg ugye az is túlzás, hogy egyedül csak az Úrban bízik. Az ember nem így működik. Bízunk a buszsofőrben, a szakértelmében, hogy nem vezeti árokba a buszt, amin ülünk. Bízunk az étterem szakácsában, hogy nem főzött mérget a levesünkbe. Bízunk a férjünkben, feleségünkben

  „Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.”  János első levele 4. fejezet 11. vers Egy életkép, mely mélyen belém égett: Feleségem két életmentő műtét után ott fekszik a kórházi ágyon, alul-felül csövek lógnak ki belőle, melyektől beszélnie is fáj, csak pislogással és halk nyöszörgéssel kommunikál. Végtelennek tűnő két hét telik el így, míg kizárólag infúzión és nyaki szondán keresztül táplálják. Aztán, a következő meghatározó pillanatkép, ahogy kikerülnek a csövek és jön az első étkezés. A nővér és egy nem túl megnyerő kinézetű és állagú valamit hoz. Egy kis lágy tökfőzelék. Nincs étvágyam. - mondja ő. Mire én: - de muszáj! Fintorogva túr bele a tányérba, majd azt kérdi: Nem hoznál inkább egy kis joghurtot, vagy egy kis kalácsot? – Azt még nem szabad. Először ezt kell megenni. – Na jó, de csak egy kanállal. – óvatosan nyeli le, majd így szól: Ennyi elég. – Nem, nem az egészet meg kell enni! Ez mindannyiunk sorsa, akik itt szenvedünk az ön

„ Egyáltalán ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet. ” Első Korinthusi levél 4.fejezet 5.vers Ebben a versben és az előtte olvasható néhány mondatban Pál apostol két roppant fontos témát boncolgat: ítélkezés és titkok. Gondolkodjunk ezekről együtt… Ítélkezés. Ismered a jelenséget? Ítélkeztek már fölötted, vagy esetleg te ítélkeztél más fölött? Az a helyzet, hogy amikor ítélkezésre bocsátjuk a fejünk, az egyik legveszélyesebb úton kezdünk el járni. Akár bennünket ítélnek, akár mi ítélkezünk, az életünk megváltozik. Elindul egy kis fekete folt a lelkünkben és ha nem vagyunk óvatosak ez csak egyre jobban terjed és erősödik, ameddig el nem jutunk arra a pontra, hogy már nem csak egymást, hanem saját magunkat is elítéljük és elzárkózunk mindentől, ami megmenthetné a békénket, a lelkünket és az életünket. Titkok. A titok ebben az esetben nem azt takar

„Abban az időben így szólt Jézus: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek.”   Máté 11.25 Az istenismeret megszerzésének, a lelki élet titkai megismerésének kicsit más a törvényszerűsége, mint más területeken az ismeretek felhalmozásának. Van valami, ami fontosabb, mint az értelmi képesség, a magas IQ. Mégpedig az a fajta egyszerűség, ami egyenességben, önmaga és mások iránti őszinteségben és jóindulatban nyilvánul meg. Vagy amikor nem akar valaki mentségeket gyártani magának a hibáihoz, engedetlenségeihez, ezért nem beszél mellé, nem gyárt magyarázatokat, nem bonyolítja túl a dolgokat. Akkor számíthatunk újabb és újabb megértésre Isten lényével, világával kapcsolatban, ha a már elnyert világosságot megbecsültük és átültettük a gyakorlati életünkbe. Enélkül nem is szolgálja a javunkat az ismeretben való növekedés. Te hogyan vagy ezzel? Inkább az ismeretek felhalmozására törekszel, vagy azok alkalma

„Házakat építenek, és ők laknak majd bennük, szőlőket ültetnek, és ők élvezik majd azoknak gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy majd más élvezze. Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké, és amiért megdolgoztak, választottaim maguk élvezhetik. Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az Úr áldott népe ez, ők és leszármazottaik. Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom. A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki – mondja az Úr.” Ézsaiás könyve 65:21-25 Még élnie kellett volna. Hisz itt maradt a gyermeke, és neki most és később is szüksége van rá. Itt maradt a felesége, a férje, akinek most egyedül kell helytállnia, és nem várja senki egy átkozottul hosszú nap végén. Itt maradt a testvére, a szülei, a tágabb rokonság. Itt maradtak a barátai, a maga választotta család. Már nem tud szeretni