reggeli dicséret

Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom a jobbodat, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek! Ézsaiás próféta könyve 41:13 Emlékszel még milyen volt óvodásként a szüleid kezét fogva sétálni? Emlékszel milyen volt szülőként a gyermekedet kézen fogva kísérni? Ez utóbbira emlékszem, mert a héten is többször megtörtént. Van egy szokásunk a kisfiammal. Amikor hazafele sétálunk az ovitól, a járdán akkor fogja meg a kezem, amikor szeretné, de szaladgálhat szabadon. A zebráknál viszont meg kell állni, és megvárni engem. Érdekes, hogy legtöbbször viszont nem így néz ki a dolog. Nagyon sokszor már mikor kilépünk az ovi ajtaján megfogja a kezem, és egészen hazáig markolja. Kacarászva ugrálunk, és játszunk együtt. A gyerekek nagyon jól tudják, hogy a szülő vigyáz rájuk. Ha erősebben fogom a kezét, nem azért van, mert mérges vagyok, hanem mert még jobban vigyázok. Egy szülő vigyázni akar a gyermekére, mert szereti. Ezt szerintem sokszor mondtam már, de Isten egy nagyon jó szülő, és mint oly

"Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!"  Lukács evangéliuma, 12. fejezet, 40. vers "Lehet, hogy késni fogok, ne várjatok meg a vacsival!" mondta Jézus, majd lelépett. Ennél bizonytalanabbat nem is mondhatott volna. Mihez képest késik? Mit jelent az, hogy lehet? Valóban késni fog, vagy csak mi, az őt váró, itthon maradt gyerekek érezzük majd így? Egy biztos: amint végzett minden munkájával, hazatér. Néhányan reméltük, hogy ez még a vacsora előtt lesz. De nem így történt. Nem volt könnyű a várakozás, mindenki feszült volt, gyakran összekaptunk valami jelentéktelen apróságon, és néha azon is összevesztünk, hogy mit mondott, mikor ér haza. Még a vacsora alatt is folyt a civakodás, pedig az asztalnál neki is terítettünk, és a székét üresen hagytuk. De így azért nem az igazi. Miután ettünk, legtöbben kiültünk az ablakba, és a sötétedő utcát lestük. Úgy vártuk ott Jézust, mint a GLS futárt, aki reggel azt üzeni, hogy

...és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba: ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti. A jelenések könyve 19:8 “Nem a ruha teszi az embert”, szól a mondásunk, aminek az értelmével legtöbben könnyen tudunk azonosulni. A drága ruha, vagy éppen a rongyok, az elegáns öltözet, vagy a szakadt mackógatya semmit nem árul el arról az emberről, aki hordja azokat. A cégvezető is leveszi az öltönyét, amikor otthon, családi körben vacsorázik, és a szegény ember is a legszebb ruhájába öltözik, amikor templomba megy. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy van ruha, ami valóban elárul valamit a viselőjéről. Egy rendőr, mentő, vagy tűzoltó messziről felismerhető az egyenruhájáról, mint ahogy az orvos, a pap is összetéveszthetetlen öltözékben végzi a feladatát. A ruha – még ha a jellemről vajmi keveset árul is el, – jelzésértékkel bír. Messziről hirdeti a viselője pozícióját, munkakörét, vagy éppen szerepét egy szituációban. Gondoljunk csak az esküvőe: nincs annál ünnepélyesebb pilla

„Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.” Példabeszédek könyve 15. fejezet 1. vers Egy tanítvány a következőt kérdezte mesterétől: Rabbi, miért nem teremtett az Örökkévaló több szájat az embernek? Egyet, amivel csak imádkoznánk, egyet, amelyikkel a családunkkal beszélnénk, egyet, mellyel a világi dolgokat, az üzletet intéznénk és így tovább. Akkor nem kéne visszafogni magunkat és azon gondolkodni mit és hogyan mondunk. No de arra gondoltál-e – kérdezett vissza a rabbi – hogyha ezzel az eggyel nem tudunk jól bánni és ezzel az eggyel annyi bajt okozunk, mit kezdenénk azzal, ha több lenne belőle? Mert míg a szádban van a szó, addig te uralkodsz rajta, de miután kimondod, ő vesz erőt rajtad. Bizonyára ezt már mindannyian megtapasztaltuk, azaz hogy egy-egy meggondolatlan szó, egy-egy trehányul odavetett komment, milyen visszafordíthatatlan gyűlölet cunamit képes elindítani. S mit tehetünk azért, hogy szavaink ne verjenek ily hullámot

„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” Galata levél 5.fejezet 22-23.vers Ha gyümölcsre gondolok, akkor akaratlanul is valami édes, zamatos íz jut először eszembe és nyelek is egy nagyot, mert nagyon szeretem a gyümölcsöket. Vidéki lányként azt is tudom, hogy ahhoz, hogy egy fa vagy bokor gyümölcsöt teremjen gondozni és óvni kell. Időnként metszeni kell, leszedni róla a kártevőket, amennyire lehet védeni kell a viszontagságos időjárástól és még sorolhatnám. A Krisztussal megélt élet hasonló a gondozásra szoruló gyümölcsfához. Amikor keresztény szabadságról beszélünk, akkor nem egy elméleti síkon mozgunk, sokkal inkább szól ez a lelki ember harcáról a testi ember ellen. Ez a keresztény belső élete, amelyet nem látnak a kívülállók. Erről a harcról nem csak a Biblia ír, hanem már az ókori filozófusok is megértettek valamit az ember természetéről, még pedig azt, hogy az érzéki örömb

" Van olyan út, amely helyesnek látszik az ember előtt, de végül a halálra vezet. "   Példabeszédek könyve 14:12 Néhány évvel ezelőtt egy pénteken sietve igyekeztünk úti célunk felé és szerettünk volna minél kevesebb kilométerrel megtenni az adott szakaszt. Az élet úgy hozta, hogy a "kertek alatt" tűnt a legrövidebbnek és már az út vége felé közeledtünk, de egy faluban a GPS ajánlott egy rövidebb utat, amit el is fogadtunk. Mentünk is egy darabig, aztán egyszer csak földes útra érkeztünk, de úgy gondoltuk biztosan a gép jobban tudja, mentünk tovább. Egyre beljebb értünk ezen az erdős részen, de még mindig a helyes irányt mutatta a navigáció. Aztán hirtelen azt vettük észre, hogy ugyan jó irányba haladunk, de a főút felettünk megy a felüljárón , mi meg alatta és tovább nem tudunk menni, mert előttünk van a Tisza. Nem kevés bosszúságot okozott aznap, a navigációs rendszer. Az irány majdnem tökéletes volt, csak nem a megfelelő úton haladtunk, hanem alatta. Majdnem mind

„Ekkor így szóltak hozzá tanítványai: Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példázatot mondasz. Most már tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen téged: ezért hisszük, hogy Istentől jöttél. Jézus így válaszolt: Most hiszitek? Íme, eljön az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” János evangéliuma 16:29-33 Az utolsó vacsora egy hatalmas érzelmi hullámvasút lehetett a tanítványok számára. Megélték, ahogy Jézus, a Mester, akit a Messiásnak hittek, lehajolt, és megmosta a lábukat, mind a 12 párt. Aztán elkezdett búcsúzkodni, és olyan dolgokról beszélt, mint a szeretet, Péter tagadása, az Atya háza, elválás, szomorúság, újra találkozás, öröm, de aztán arról is, hogy ő elmegy az Atyához, viszont küld valaki mást – a