Gyógyító vidámság
„A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.” (Példabeszédek 17:22) Sokan, amikor azt a szót hallják, hogy: hit, vallás, Biblia, akkor amolyan komoly, zord tekintetű, savanyú képű emberek arca jelenik meg szemük előtt. Sokan ugyanis azt gondolják, hogy a vallás gyakorlásához megfelelő szintű komolyságra, kimértségre van szükség, amiben nincs helye a vidámságnak, a jókedvnek. Nagyon sokszor még a gyakorló keresztények is ezen a véleményen vannak. Ettől aztán a kereszténység nem lesz túl népszerű a ma embere számára. Biztos az, hogy a nevetés, a vidámság, a jókedv, a derű nem lehet része egy komolyan hívő ember életének? Valóban minél szentebb valaki, annál inkább búval béleltnek kell lennie? A szentség fokát valóban a hosszú, lógó orr, vagy a savanyú tekintet bizonyítja? Nos, ezt a tévhitet – bármennyire is népszerű – el kell vetnünk. A Szentírás nem tanítja ezt, sőt ennek az ellenkezőjéről győz meg bennünket, mégpedig arról,