reggeli dicséret

„A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.” (Példabeszédek 17:22) Sokan, amikor azt a szót hallják, hogy: hit, vallás, Biblia, akkor amolyan komoly, zord tekintetű, savanyú képű emberek arca jelenik meg szemük előtt. Sokan ugyanis azt gondolják, hogy a vallás gyakorlásához megfelelő szintű komolyságra, kimértségre van szükség, amiben nincs helye a vidámságnak, a jókedvnek. Nagyon sokszor még a gyakorló keresztények is ezen a véleményen vannak. Ettől aztán a kereszténység nem lesz túl népszerű a ma embere számára. Biztos az, hogy a nevetés, a vidámság, a jókedv, a derű nem lehet része egy komolyan hívő ember életének? Valóban minél szentebb valaki, annál inkább búval béleltnek kell lennie? A szentség fokát valóban a hosszú, lógó orr, vagy a savanyú tekintet bizonyítja? Nos, ezt a tévhitet – bármennyire is népszerű – el kell vetnünk. A Szentírás nem tanítja ezt, sőt ennek az ellenkezőjéről győz meg bennünket, mégpedig arról,

„Ne mozdítsd el a régi határt, és az árva mezejébe ne kapj bele. Mert Megváltójuk erős, Ő perli ügyüket veled!” Példabeszédek könyve 23. rész 10-11. vers Nemrég buszon utaztam. Elől ültem a sofőr mögött, a panoráma busznak köszönhetően, magasan. Jól lehetett látni az utat, a forgalmat. Az amúgy gyors busz döcögött. Előttünk egy kamion ment, amitől nem sokat lehetett látni. Egyszer csak kamionunk záróvonalon átlépve elkezdett előzni, a busz meg követte, mert egy munkagép araszolt előttük. Ekkor jutott eszembe, hogy ismerőseim közül valaki mesélte, hogy hosszan kullogott egy lassú traktor mögött, amikor megelégelte és a záróvonalon átlépve megelőzte. Ahogy befejezte az előzést azonnal villogó rendőrautó eredt a nyomába. A végeredmény: pénzbüntetés és büntetőpontok. Ugyanazt tette, mint a kamionos és a busz vezetője. Őt megbüntették a másikak megúszták. Miért lehetett ez? Mert a rendőrség nem lát mindent. A példabeszédek írója leírja, hogy az emberek néha Istenről is úg

" Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.  Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem?" Zsoltárok 71:17-19 Az öregség sokszor szól a gyengeségről, védtelenségről, elesettségről, de arról is, hogy egészen a születése pillanatától azt öreg embert még nem érte olyan veszedelem, amibe belehalt volna, hiszen még mindig él! Lehet, hogy sok veszély, vagy sérülés érte egy életen át, de ha megöregedett, akkor az a hosszú élet tanúbizonysága. Sokan gondolják, hogy az öregség a halálról szól, pedig igazán a hosszú élet bizonyítéka. Isten Az, Aki az idős ember egész életét ismeri, ott volt a bölcsőjénél, az iskolapadban mellette, az esküvőjén, a gyerekei születésénél, a szülei ravatalánál, a munkahelyén és a halálos ágyánál is. Eljön nemsokára az a nap, amikor az öregek újra fiatal

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.” (Timótheushoz írt második levél 4. fejezet 7-8. vers) Sokaktól hallottam már, hogy azért nem olvassák az Ószövetséget, mert tele van öldökléssel, vérrel. És tessék; itt van Pál, aki nemcsak itt, ebben a levelében, hanem másutt is harcról és küzdelemről beszél. Mi köze egyáltalán egy keresztény embernek a harchoz? Ki ellen folyik a harc? Hogyan lehet győzni? A Szentírás beszámol arról, hogy Isten és Sátán között még a mennyben elindult egy küzdelem. „És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai; De nem vehetének diadalmat, és az ő helyök sem találtaték többé a mennyben.” (Jel.12:7-8) Persze ez nem fegyverekkel történő viaskodás volt, s

  „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”     2Timóteus 3:16-17   Nemrég vásároltam egy új termosztátot a gázkazánunkhoz. Elkezdtem beprogramozni, hogy mikor kapcsolja be a kazánt és milyen meleg legyen a lakásban. Természetesen volt hozzá használati utasítás is, de én olyan vagyok, aki szereti egyedül megoldani a problémákat. Nagyon sokszor próbáltam állítgatni, de egy ponton mindig elakadtam, így kénytelen voltam a használati utasítást elővenni. Csodálatos kis füzetecske volt! Nélküle lehet, hogy teljesen rosszul állítottam volna be a termosztátot és nem működött volna rendesen. Ugyanígy van Istennel. Természetesen megpróbáljuk a dolgokat a saját erőnkből, de amikor megállunk és elolvassuk a használati utasítást – Isten Igéjét, a Bibliát – bámulatos, hogy mi mindent megtudunk!  - Megismerjük belőle Istent

„Nemcsak a közelben vagyok Isten - így szól az ÚR -, hanem Isten vagyok a távolban is! El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? - így szól az ÚR. Nem én töltöm-e be az eget és a földet? - így szól az ÚR.” Jeremiás 23:23-24 Az, hogy Istenről elmélkedünk, már önmagában is azt feltételezi, hogy van valamilyen fogalmunk róla. Közölt valamit magáról, „kinyilatkoztatta” önmagát az embernek. Véges értelmünkkel csak kicsiségünket érzékeljük, és meghajlunk Teremtőnk hatalma előtt. A Bibliát olvasva kirajzolódik valamilyen kép bennünk Istenről. A természet parányi és hatalmas dolgait szemlélve is megsejthetünk valamit az Alkotó jelleméből. Krisztusra nézve – ahogy Jézus mondta tanítványainak – látjuk az Atyát. De még így is, Pál szavaival élve: „tükör által homályosan látunk.” Tudásunk és tapasztalatunk rendkívül korlátozott, mikor Istent keressük. Mégis: ő közel- és távol, akkor, most és ezután is ISTEN. Hadd ajánljak egy nagyszerű kis könyvecskét, melynek az e

„Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.” Lukács evangéliuma 12:34 Keresed égen-földön, mert tudod, hogy valahol ott van. Fontos neked, és nem akarsz lemondani az álmodról, hogy egyszer a tiéd lesz. Mert neked kell, és néha már az életedet is szívesen odaadnád azért, hogy csak néhány percre élvezd a birtoklás örömét. Ez áll a középpontban, és úgy érzed, csak akkor leszel valaki, ha megszerzed magadnak. És végre, nagy nehezen a tiéd, aztán jön a koppanás. Űr, kérdések, keserű érzések, mert az imádott dolog átokká változott.  De jön a következő „akarom”, a következő „kell nekem”, és a történet kezdődik elölről, egyre gyorsabban forogva, mint a Mogyoró utcai óvoda mókuskerekei, melyeken tucatnyi cipőt koptattál rongyosra. Egy újabb birtoklás, és egy újabb kiégés. Aztán megint egy dolog, amit meg akarsz szerezni, és szívedben ismét csak űrt érzel a végén. Végül számba veszed, mivel is rendelkezel. Mindened megvan, ami a boldog, nagybetűs élethez kell. Vagy