reggeli dicséret

Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk. Zsidók 10:38-39 Az önértékelésünk sok tényezőtől függ, többek között attól is, hogy mi mindenre vagyunk képesek. Van egy elképzelésünk erről, de ez esetenként túlzó, máskor nagyon visszafogott. Ha többet gondolunk magunkról, akkor nagyon rosszul érinthet, amikor kiderül, hogy mégsem tudjuk megtenni, amiben biztosak voltunk; ha kevesebbet, akkor pedig kisebb eredményeket érünk el, mint amire képesek volnánk. Lelki emberekként az önértékelésünkben sokat jelent az Istenbe vetett bizalmunk, és az ebből fakadó egészséges magabiztosságunk (az abból adódó biztonságérzet, hogy Krisztus a mi Urunk és barátunk). De ez néha keveredik az emberi önbizalommal, amikor a hangsúly az isteni támaszról átkerül önmagunkra. Na ilyenkor jönnek a meghátrálások. Talán a legjobban Péter esetét ismerjük, aki fogadkozott, hogy h...

"Amikor Jézus megfordult, és meglátta őt, így szólt: „Bízzál, leányom, hited megtartott téged.” És meggyógyult az asszony abban az órában." Máté 9. fejezet 22. vers A mindennapi életünkben óriási szerepe van annak, hogy bízunk, hiszünk-e valamiben vagy sem.  Például, ha bízunk abban, hogy egy feladatot jól el tudunk végezni, akkor nagyobb eséllyel fogjuk tudni teljesíteni, mint ha nem hisszük el ezt. Végeztek egy pszichológiai kísérletet egyetemeken, amely során a tanulmányaik kezdetén minden hallgatóval kitöltettek egy tesztet, és a kiértékelés után megmondták az erre kiválasztott a diákoknak és a tanároknak is, hogy ők kiemelkedő képességűek. Csakhogy nem a tesztek valódi eredményét közölték velük, hanem gyengébb, átlagos és jobb képességű fiataloknak is mondták azt, hogy ők a legjobbak közé tartoznak. Ez volt a kísérlet lényege. Ebben a meggyőződésben voltak, ezért azzal az elvárással voltak maguk iránt, és a tanáraik is irántuk, hogy az ő teljesítményük átlag feletti ...

„Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben. Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom.” Zsoltárok könyve 18:29-30 Gyerekkorom egyik kedvenc filmje volt A medve (1988). Ebben egy elárvult medvebocs és egy vadászok által megsebesített óriási grizzly barátságát mutatja be a francia rendező. A film utolsó izgalmas képsora az, amikor az egyedül maradt bocsot egy puma támadja meg. A nagymacska gyorsabban fut, mint a kis medve, aki kétségbeesésében egy folyó fölé benyúló faágra menekül. Így azonban zsákutcába jut, a puma pedig kérlelhetetlenül közeledik. A hátráló medve alatt eltörik a fa, beleesik a folyóba és elsodorja a víz. A puma a parton követi, majd megtámadja a vízből kikászálódó kétségbeesett medvebocsot. A macska belekarmol a kis medve orrába, aki ekkor vadul elkezd ordítani. A puma először meglepődik, lassan hátrál, majd jobbnak látja távozni. A harcia...