reggeli dicséret

“Sőt, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.” Pál levele a rómaiakhoz 5. fejezet 3-5. vers Pál valószínűleg nem a magyar embernek írta sorait. Mi szeretünk versenyezni, kinek a rosszabb. Alapvetően két féle ember van. Az egyik szeretné elfelejteni élete nehézségeit, a másik szeret előhozakodni vele. Az egyik titkolja, a másik kérkedik vele. Persze az egészséges a kettő között van valahol fél úton. Nem jó, ha magunkba folytjuk, de nem helyes úton útfélen dicsekedni, hogy nekünk a legrosszabb. Pál azt mondja, hogy a megpróbáltatások, a nehézségek, a küzdelmek mind hasznosak. Mind azért vannak, hogy erősödjünk. A lényeg a fejlődés. Két fajtája van, az egyik a felfejlődés, a másik a visszafejlődés. Ha egy küzdelemből több erővel és tapasztalattal tudunk kilép

"Az Úr megvizsgálja az igazat és a bűnöst, szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti." 11. Zsoltár 5. vers Mielőtt lencsét, babot, vagy valami hasonló dolgot főznénk, átválogatjuk azt, ami a zacskóban van, mert nem akarjuk megenni a szemetet, a gyommagvakat, vagy amit előttünk a hatlábúak már megrágtak. Nem haragszunk a hulladékra, egyszerűen csak nem esszük meg. Kicsit sántít a hasonlat, de itt is valami hasonlóról van szó. Amikor azt olvassuk, hogy Isten gyűlöl valamit, vagy valakit, azt gondoljuk, hogy ez ugyanazt jelenti, mint amikor mi, emberek gyűlölünk. De nem erről van szó. Ő az erőszakos embert ugyanúgy szereti, ugyanúgy meg akarja menteni, mint a szelídeket. De amikor vizsgálatra, ítéletre kerül a sor, világosan különbséget tesz köztük, és a "hulladékot" nem tudja elfogadni. Mert nem lencse vagy bab, hanem olyasmi, ami "nem való a levesbe". Minden egyes ember a döntéseivel befolyásolja (sőt, esetenként meghatározza!), hogy Isten mit t

"Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr." Péter első levele 2:1-3 Milyen íze van a másolatnak? Vannak dolgok, amiket egyszerűen lehetetlen utánozni. Az egyik ilyen dolog a kóla. A világon kétféle ember van, az egyik a "pirosat", a másik a "kéket" szereti. Már csak önmagában az, hogy egyik márkát sem neveztem meg az előző sorban, mégis a szemed előtt látod, sőt, lehet, hogy a szádban érzed őket, azt jelenti, hogy a fekete, meghatározhatatlan ízű, szénsavas üdítőital, mint olyan, mára már kulturális és kulináris alapvetésnek számít. Noha mindkét piacvezető üdítőital gyártó cég hét lakat alatt, földalatti széfben őrzi a saját termékének receptjét (szó szerint!) ez nem akadályozza meg, hogy kisebb gyárak is megpróbálkozzanak másolatok előállításával, de talán t

  „ Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük.  Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?  Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.  Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak . ”   (Lukács evangéliuma 24. fejezet 31-34. vers) Akkor Két lehorgasztott fejű tanítvány kullogott hazafelé. Szétfoszlott hamis reményüket siratták: Most mi lesz velünk? Mikor néhány napja bevonult Jeruzsálembe, akkor úgy hittük, hogy végre, most megszabadítja Izraelt a római elnyomástól, a főpapok zsarnokságától. Ő király lesz, mi pedig a miniszterei és eljön a földi paradicsom. De megölték, eltemettük, s még a testét is ellopták, az asszonyok meg olyat pletykálnak, hogy mégis él. Mi ez az egész? Most Mikor a járvány miatt két évre bezárt a világ és arra köteleztek minket, hogy maszkot hordj

„Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak.” Pál apostol levele a rómaiakhoz 8.fejezet 1.vers Szeretem a rejtélyeket. Szeretek időt adni annak, hogy megértsem a rejtélyeket és a kutatási fázist is élvezem. Sőt, mondok egy megdöbbentő dolgot, amit csak nagyon kevesen tudnak…szeretem a krimit. Nem, nem azért, mert véres és mert sötét a lelkem, inkább csak azért, mert sok mindent megtudhatok az emberről általa. Például azt, hogy mi vezérli, mi adja a lökést ahhoz, hogy valaki megtegyen nagyon csúnya dolgokat és nem utolsó sorban azért, hogy hogyan lehetne vajon azoknak segíteni, akik olyan helyzetbe kerültek, ami arra vezette őket, hogy valami szörnyűséget csináljanak. Sok olyan könyvet olvastam és dokumentum filmet láttam már, ahol olyan emberek beszélnek, akik a fenti helyzetbe kerültek. Csináltak nagyon csúnya dolgokat és most a büntetésüket töltik. A legtöbbjük valamilyen feldolgozatlan családi trauma vagy bántalmazás áldozata v

„És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.” Mózes első könyve 1. fejezet 31. vers Nagyon szeretem a természetet. Gyakorlatilag bármerre járok, hegyek között, dombvidéken vagy alföldön, mindenhol találok valamit, ami lenyűgöz, lelkesít, amiben gyönyörködhetek. Szeretek csendben ücsörögni, nézelődni és hallgatni a természet neszeit. Sokkal inkább otthon érzem magam a természet világában, mint a mesterséges, épített környezetben. Sokszor tűnődöm azon, milyen lehetett a világunk, amikor Isten megteremtette, s azon is, hogy milyen lesz majd az újjáteremtett Föld. Bátorító számomra ez a rövid, összegző mondat a földi élet megteremtésének a végén. Miután Isten létrehozta, amit elgondolt a Földünkön, megállt, megszemlélte, és azt látta, hogy „minden, amit alkotott, igen jó.” Ebben a mondatban benne van, hogy Isten egy ideális, inspiráló, megnyugtató lakókörnyezetet alkotott számunkra, amivel megajándékozott minket. Benne van, hogy nem volt

„Mózes akkor ezt mondta az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere. Korábban sem voltam, de azóta sem lettem az, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt inkább nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. De az Úr ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az Úr?! Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!” Mózes második könyve 4:10-12 Néhány éve ismét tanulásra adtam a fejem, és beiratkoztam az egyik teológiai főiskola mesterképzésére. Amikor erre a lépésre rászántam magam, már több mint négy éve GYES-en voltam otthon a gyerekekkel. Sejthető, hogy nem túl sok intellektuális kihívás ért ez alatt az idő alatt, ezt nagyon jól illusztrálja az a tény, hogy az olvasmányaim 75 %-át az Anna, Peti, Gergő valamint a Bogyó és Babóca könyvek adták. 23%-át pedig Kufli, Süsü, Kisvakond vagy Panka és Csiribí mesék. Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy ezek közül egyik sem tuszkolhat