reggeli dicséret

Főpapunk szüntelen imádsága „Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük.” Pál apostol Zsidókhoz írt levél 7. fejezet 25. verse A fenti igében azt olvassuk, hogy Jézus Krisztus üdvözíteni tudja és akarja azokat, akik általa járulnak Istenhez. Mégpedig azért, mert Jézus mindenkor esedezik/közbenjár az emberért. Erre a közbenjárásra különösen szükségünk van, mivel Isten ellensége, a Sátán, minden Krisztus követőt megpróbál, hogy tényleg mindenben követi-e a Mesterét. Ezek a próbák pedig sokszor az emberi tűrőképesség határait súrolják. Reményünk sem lehetne a megállásra, ha csak azáltal nem, hogy Jézus imádkozik értünk. Ezt tette Péterrel is, amikor elfogatása előtt figyelmeztette arra, hogy a kakas szaváig háromszor megtagadja, mindazonáltal Ő imádkozik érte, hogy el ne fogyatkozzon a hite. Péternek az esemény után eszébe sem juthatott, hogy saját egykori magabiztosságával járuljon Isten elé, hanem egyedül Jézus által,

A kísértésben kitartók öröme „Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek.” Jakab 1:12 A sötétség erői veszik körül az embert, hogy eltakarják szeme elől Jézust. Olykor nem tehetünk mást, mint bánattal és megdöbbenéssel telten várjuk, míg a felhő elvonul. Ezek az időszakok néha borzalmasak. Reményünk meghiúsul, és kétségbeesés kerít hatalmába minket. Ezekben a rettenetes órákban meg kell tanulnunk bízni és teljesen az elfedező áldozat érdemére hagyatkozni. Tekintsünk a megfeszítette és feltámadt Üdvözítő érdemeire! Ha ezt tesszük, soha el nem veszünk. Soha! Könnyű erősnek lenni a kegyelemben akkor, amikor fény árad az ösvényünkre. Amikor viszont körülvesz bennünket a homály és sötétég, és türelmesen kell várakoznunk a reménységben, olyan hitre és átadatottságra van szükségünk, amely megkívánja, hogy akaratunk elmerüljön Isten akaratában. Túlságosan hamar elcsüggedünk, és szívünk mélyéből ké

Isten előtt nincs lehetetlen „Jézus rájuk tekintett és ezt mondta nekik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges." Máté evangéliuma 19:26 Egy gazdag és gyermekkorától fogva hívő fiatalember ment oda Jézushoz. Afféle „nemlehetrólarosszatmondani”-típus. Köztiszteletnek örvendő, makulátlan életű, jóra, szépre, igazságra vágyakozó ember. Nem olyasféle, aki csak áhítozik a nemes életre, tudja ő, hogy mi a jó, de sohasem sikerül a gyakorlatot pontosan az elmélet méretére szabni. Nem! Ő éli azt, amit mond. Magasra teszi a mércét, de el is éri azt. Múltja, jelene és jövője folt nélküli. Ráadásul nemcsak áhítozik isteni áldások után, hanem azok megfogható és megszámolható módon, folyamatosan áradnak az életében. Egy igazán irigylésre méltó ember. Ez a férfi egy kérdéssel a szívében érkezik Jézushoz, amelyből kitűnik, hogy ő nem vár el ingyen semmit, nem akarja a dolgok könnyebbik végét fogni. Úgy tudja, hogy örök életet, amelyet nem árulnak a sarki piacon, hanem csak Isten

A láthatatlan dolgok bizonyossága „Mert hitben járunk, nem látásban.” (Korinthusiakhoz írt 2. levél, 5.fejezet 7.vers) A hit az a dolog, amiről sokat lehet írni, és még többet beszélni, prédikálni, de hogy rendelkezünk-e vele, avagy sem azt az élet mutatja meg. Nemrég olvastam egy könyvet, melyben volt egy idézet mely mélyen elgondolkodtatott: „Sajnos sok keresztény a könnyű élet és áldások „homokján” építette hit-házát. És tragikusan mikor a nehézségek vihara, a szenvedés jelentkezik, ezeket a vihar teljesen elsöpri.” David Wilkerson És hányszor sodort, sodor el engem is a csüggedés vihara… Mert könnyű vallást tenni, fogadkozni: „Hiszem, hogy Isten létezik, hogy a Szentírás az egyetlen mérce, hogy Jézus a testben megjelent Krisztus, hogy Isten törvénye változhatatlan…”, de milyen hit az, melynek csak valamicske hatása van az életemre? A héten egy vak emberrel találkoztam az egyik üzletben és figyeltem milyen ’ügyesen’ tájékozódik a hangok alapján. Valóban igaz, hogy ha az egyik érzék

„Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.” 1 Péter 5,7 Egy pianínót kellett felvinnünk Budapesten a Szív utca egyik magas bérházának a legfelső emeletére. Hárman voltunk, de egyikünk sem volt egy kigyúrt bútorszállító. Nagy nehezen bevittük a lépcsőházba, de a neheze még előttünk állt. Valahogy a lépcsőkkel meg kellett küzdenünk. Ketten elől emelték, egyikünk hátulról tolta. Végre nagy nehezen felértünk a harmadik emeletre. Beforgattuk az ajtón, majd a végleges helyére tettük és kipróbáltuk. Szörnyű hangot adott ki, lehangolódott. Arra gondoltam, ha hivatásos bútorszállítók szállítják, vajon miért viszik fel olyan könnyedén? Nem csak azért, mert erősebbek, - ezért is- hanem mert tudják hol kell megfogni, hová kell helyezni a kötelet hogy könnyen fel lehessen emelni. Mindannyian küzdünk nehézségekkel, gondokkal. A fenti ige azt mondja, hogy ez

Felszabadultan a bűn hatalma alól „ De hála az Istennek, hogy csak voltatok a bűn szolgái, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére adattatok! Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek.” Rómabeliekhez írt levél 6:18 Fájóan megkerülhetetlen a szolgaság kérdése. A legtöbb ember hallani sem akar arról, hogy rabszolga legyen. Az Ige viszont nem engedi, hogy becsukva szemünket, fülünket egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk a tényeket. Csak két lehetőség van: „bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az igazságra?” (16.v.) Pál azokhoz szól, akik már felszabadultak a bűn alól (olvassuk el az egész 6. fejezetet), és új életben járnak. A Római levél 6. fejezete nagyszerűen bemutatja a keresztségben rejlő mély tanítást és tapasztalatot. A keresztségben eltemetettünk Krisztussal együtt a halálba és feltámadtunk egy új életre. Újjászületés, mely után új élet következik. Sokszor úgy tűnik, hogy ez az új élet, bármennyire új

Gyermeki lelkület szükséges " Bizony mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kis gyermek, nem jut be oda ." Márk 10:15. Az Írásokban azt láthatjuk, hogy Jézus gyöngéd szeretettel fordul a gyermekek felé, míg a korabeli felfogás szerint a nők és a gyermekek alacsonyabb rendű, értéktelenebb személyek voltak. Jézus viszont Isten országáról szóló tanításaiban a gyermekek példáján keresztül a hitélet, és az abban való növekedést nagyon is befolyásoló, meghatározó, alapvető igazságait jelentett ki. Nyilvánvaló, hogy tanításában nem egy földrajzi helyről beszél, hanem egy viszonyról, egy kapcsolatról Isten és ember között. Isten országa nem szemmel láthatóan jön el. Az Isten országa Isten Igéjének szelíd ihletése, Lelkének belülről ható munkája által jön el, és annak a közösségnek az útján, amelyet az ember az Istennel ápol, aki számára maga az élet. Jézus tanítványainak nem volt elegendő Isten országának természetéről tanulni. Szívbéli, változásra v