reggeli dicséret

"Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!" Zsoltár 103,2 Igaz év végére szoktuk tenni a leltárt, de év elejére sem árt. No, fogjunk bele! Mi jó dolog történt velem tavaly? - kérdezhetnéd, aztán meg sorolhatnád: Ez és ez történt, és így és így volt. De nem elég, hogy néhány dolog eszünkbe jut. Az igazi leltárhoz tételek kellenek és ha ez a leltár az életünkről szól, akkor a tételek életünk különböző területei. A család, a baráti, munkatársi kapcsolatok, a munkánk, az egészségünk, a megélhetésünk. De ugyanígy fontos a személyiségünk, a lelki, szellemi növekedésünk is. Mi volt jó, miért lehetünk hálásak? Hálásak? - de kinek? Sokan adják válaszként: magamnak, a szerencsémnek, a sorsnak, a véletlennek. De talán egyre többen vannak, akik azt mondják válaszként, az Istennek. Mert a szerencsém, a sorsom, a véletlenjeim mögött legtöbb esetben Isten gondviselése áll, csak nehezen látjuk meg. De ha már látjuk szívünkbe költözik a remény, a béke, a

„Atyátok leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek – azt mondja a mindenható Úr !” 2Korintus 6:18.  Nekem innen hiányzik egy: Ha. Atyátok leszek, ha… Fiaimmá és leányaimmá lesztek, ha… Persze, mondhatnád: Isten mindenféle „ha” nélkül, feltétel nélkül szeret. Hogy meghalt értünk, hogy megváltott, helyet készített. Hogy csak el kell fogadnunk ezt a határtalan ajándékot. Azonban mégiscsak ott van ez a ha. Ugyanis Isten semmit nem szeretne ránk erőltetni, ránk kényszeríteni. Ő az Atyánk, de nekünk nem kötelező Őt atyánkként tisztelni, elfogadni. Választhatunk „más atyát” is. Más családba is átkérhetjük magunkat. Sőt, az a bizonyos másik személy vadászik is rá, hogy minél több „gyermeke” legyen.  Istenünk megadja nekünk a szabad választás jogát. Mintha csak ezt mondaná: „Szeretnéd, hogy továbbra is én legyek a te mennyei atyád? Szeretnél a lányom lenni? Igen? Nos, akkor nem kérek tőled mást, mint azt, hogy fogadj el kizárólagos édesapádnak. Ne kóborolj másfelé. Tőlem mindent m

A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. Jeremiás próféta könyve 31:3 Személye törvényen kívül áll. Bárki megölheti, vagy bárki kiszolgáltathatja ellenségeinek. Rejtegetni, bújtatni, szökésben segédkezni bűnrészesség, melyet szintén halállal súlyt a birodalmi törvény. Írásait fölkutatják és elégetik. Gondolatait tilos kinyomtatni, vagy terjeszteni. A vele való kapcsolat, tárgyalás, vagy együttműködés önmagában véve is lázadásnak számít. Ez volt az úgynevezett Szent Német-Római Birodalom császárának, V. Károlynak Wormsban 1521 májusában a világfelforgató eretnek, Luther Márton ellen hozott végzése. Mikor a fiatal ágostonrendi szerzetes hazafelé tartott az őt kiközösítő birodalmi gyűlésről, szürkület tájt négy lovast pillantott meg az erdei úton felé közeledni. Valószínűleg a torkában doboghatott a szíve, amikor a durva katonák zsákot húztak a fejére, lerángatták őt a szekérről, majd lóra ültetve elvágtattak vele. –

„Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engedne néktek.”   (Lukács evangéliuma 17. fejezet 6. vers) A tanítványok csodálattal nézték, ahogy Mesterük szolgálata nyomán „a vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak, és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangélium hirdettetik” (Máté 11:5) Majd odaléptek Hozzá és azt kérték; „Növeld a mi hitünket!” (Luk.17:5) Bizony, sokszor mi is ezt kérjük. S miért? Azért, mert mi is azt szeretnénk, hogy nagy sokaság kövessen minket és ámulva nézzék, hogy milyen nagy és látványos dolgokat viszünk végbe. Ehhez, pedig úgy gondoljuk, valami hatalmas szupererőre van szükségünk… S mit válaszolt és válaszol ma is Jézus erre a kérésre? Gyere és fogj a kezedbe egy mustármagot, (ha nincs otthon, vehetsz egy szem borsot is, bár az már kicsit nagyobb)! Úgy-e milyen kis apróság? Jelentéktele

„Mire ő így szólt: „Jöjj!” Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. ” Máté evangélium 14. fejezet 29. verse Az egyik kedvenc történetem Péter vízen járásának története. Talán azért, mert sokat hallottam a gyerekfoglalkozásokon. A bölcsebbek mindig próbálnak bennünket megóvni. Nem mindig hallgatunk rájuk, okosabbnak érezzük magunkat, annál, mint amilyenek vagyunk, pedig jobban tennénk, ha hallgatnánk rájuk. Sokszor nem értettük mikor gyerekek voltunk, hogy szülein miért nem engednek megtenni ezt vagy azt. Aztán látva az események végét jobb lett volna hallgatni rájuk. Azért mondják el ezeket a figyelmeztetéseket, mert ők már ismerik egy-egy dolognak a kimenetelét. Persze nem tudhatnak ők sem mindent. Nekem az egyik kérdésem az volt ezzel a történettel kapcsolatban, hogy Jézus miért küldi el a tanítványokat, hogy menjek előre. Nem hogy kérte őket, hanem kényszerítette őket, azért, mert Jézus már előre tudta, hogy milyen eseménynek lesznek a tan

"Aki bölcs, belátja ezeket, aki értelmes, az megérti. Mert egyenesek az Úr útjai, az igazak járnak rajtuk, a vétkesek elbuknak rajtuk."  Hóseás 14.10 Hóseás könyve ezzel az utószóval zárul. Hogyan lehetne összegezni azt az üzenetet, amire az utolsó vers azt mondja: "aki bölcs, belátja ezeket"? Talán a 14. fejezet 2. verse egy ilyen összegzés: "Térj meg, Izráel, Istenedhez, az ÚRhoz, mert bűnöd miatt buktál el!"  Olvassuk el Hóseás könyve 14. fejezetét! Már ebből az egy fejezetből, is képet kapunk arról, miből hív megtérésre a próféta, mi volt a probléma: ahelyett, hogy Istenre támaszkodtak volna, Tőle várták volna a segítséget, Hozzá lettek volna hűségesek, bálványokat imádtak (9. v.), korabeli politikai hatalomtól (Asszíria), emberi szövetségestől várták a szabadítást (4. v.), emberi erőben, eszközökben bíztak (lovak - 4. v).  Isten áldást és (lelki) gyógyulást ígér a megtérők számára (5-9.v). Egyenes utat, amelyen akadálytalanul tud haladni aki

„Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.” János harmadik levele 1:4  Maga a létezésed örömet okoz nekem. El sem tudod hinni, mennyire örültem, amikor megtudtam, hogy már itt vagy velem, bennem, és kevesebb, mint kilenc hónap múlva, ha minden jól alakul, végre szemtől szemben is találkozhatunk. Igen, féltem is. Féltem, nehogy te is visszafordulj, ahogy a testvéred tette. De minden nap, minden egyes mozgásod, minden egyes jól sikerült vizsgálat, ultrahangos felvétel növelte bennem az örömet, és a félelem lassan távozni kényszerült.  Örülök, mert megszülettél, mert egészséges vagy. Hihetetlenül nagy örömet tudsz okozni a mosolyoddal, a nevetéseddel, azzal, ahogy hozzám bújsz. Azzal, ahogy mondod nekem: "Mami, gyere! Ide csüccs!" Szinte elolvadok, amikor átölelsz engem, és csak úgy magadtól adsz egy puszit oda, ahova éppen felérsz.  Örülök, annak, ahogy beszélsz, hogy mindent, de tényleg mindent próbálsz visszais