reggeli dicséret

És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. János evangéliuma 3:14-15 Izráel népe már az ígéret földjének határán volt, de valahogy mindig szembejött egy újabb akadály, egy újabb próba. Ezúttal mérges kígyók lepték el a tábort, és martak, akit értek. És mi volt Mózes megoldása? Isten utasítására rézből elkészítette a mérges kígyók mását, majd feltűzte egy póznára. Ha bárkit megmar a kígyó, csak tekintsen fel a szoborra, és túléli a marást. És ez így is történt. A kígyók nem tűntek el egy szempillantás alatt, a harapás sem gyógyult meg varázsütésre, de aki felnézett, túlélte. Ma sincs ez másképp. Csak ma sokkal inkább (akár önhibánkból, akár önhibánkon kívül) ember-marások érnek bennünket. Egy-egy gúnyos szó, egy udvariatlan gesztus, egy veszekedés, egy konfliktus elmérgesedhet, és megfertőzheti egész napunkat, vagy akár egész életünket. És a pusztai kígyókhoz hasonlóan az emberek sem tűnnek el...

Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szela.) De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. Zsoltárok könyve 3:3-4 A keresztény hit egyik, ha nem a legnehezebben megválaszolható kérdése kerül elő a mai reggeli dicséret szövegében. Azt írom, hogy nehezen megválaszolható, de a valóság ennél még súlyosabb – ez a kérdés megválaszolhatatlan. Ez a kérdés foglalja össze a legtöbb szenvedő ember kételyeit, keserűségét és tanácstalanságát, és valahogy így szól: ha Isten mindenható mindentudó és végtelenül szerető, akkor miért engedi, hogy ártatlan emberek szenvedjenek? A világ tele van ezzel a kérdéssel, “az egész teremtett világ […] sóhajtozik” ( Pál levele a rómaiakhoz 8:22 ) a bűn terhe alatt, és jogos a kérdés: Isten miért nem lép közbe? Miért nem vet véget a háborúknak, az éhezésnek, miért nem töröl el járványokat, betegségeket, szenvedést és gyászt? Ha megteheti majd az új földön, miért nem teheti meg itt és most is? Hiszen mindenható, mindentudó és végtelenül s...

Volt egy József nevű ember, Arimátiából, a júdeaiak egyik városából, a nagytanács tagja, derék és igaz férfiú, aki nem értett egyet a többiek döntésével és eljárásával, mert várta az Isten országát. Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Azután levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, amelyben még soha senki sem feküdt. Az ünnepi előkészület napja volt, és hamarosan kezdődött a szombat. Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek Jézussal Galileából, és megnézték a sírboltot meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét. Azután visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint. Lukács evangéliuma 23:50-56 Ma csend van. Egy test fekszik a sírban, az emberek csendben és félelemben siratják. Aki most mozdulatlan, néhány napja még betegeket gyógyított azzal, hogy hozzájuk ért. Az, aki most holtan fekszik napokkal korábban még kihívta a holtat a sírból. Az, a valaki aki most nyugodtan pihen...

Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem. Zsoltárok könyve 13:6 Mi magyarok eléggé pesszimista nemzet vagyunk. Ha megkérdezünk egy külföldit, hogy mit tud a magyarokról, nagy valószínűséggel az első öt dologban benne lesz, hogy pesszimista. Nem Nagyon tudjuk, hogy kell örülni. Gyerek korban megtanítják nekünk, hogy kell mindennek a negatív oldalát keresni, és eléggé jó munkát végeztek szüleink, mert legtöbb esetben felnőtt korra már nagyon jó gyakorlatot szerzünk benne. Milyen érdekes, nem? Mennyire vidám ez a fenti idézet. Olyan jó, hogy Dávid (ő írta a zsoltárt) ennyire hálás Istennek. De jó lenne megtapasztalni azt amit ő, átélni Isten kegyelmét, és ezért dicsőíteni Őt! Na de álljunk meg egy pillanatra, és olvassuk el a teljes zsoltárt! Nem hosszú, megéri. Szoktam mondani, három fontos dolog van, amikor a Bibliát akarjuk értelmezni: Szövegkörnyezet, szövegkörnyezet, szövegkörnyezet. Mindig vizsgáljuk meg a szövegkörnyezetet!...

Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek! Zsoltárok könyve 42:12 COVID alatt kitaláltam, hogy eljárok futni. Mivel nem nagyon mozogtam, be voltam zárva, úgy gondoltam ez jó lesz. Mindenkinek szüksége van a mozgásra, és mi lenne jobb mozgás, mint a futás?! Persze elindultam, és futottam, majd körülbelül 100 méter után úgy éreztem, hogy lehet nem volt olyan jó ötlet, egy kilométer után pedig már biztos voltam benne, hogy nem volt jó ötlet, mégsem ugrottam fel a következő hazafele tartó villamosra. Helyette futottam tovább, mert a célra figyeltem a fájdalom helyett. Elfáradhatsz! Senki sem mondta, hogy nem lehetsz fáradt. Senki sem mondta, hogy nem lehet eleged a küzdelmekből. Senki sem mondta, hogy nem érezheted kimerültnek magad egy nehéz nap után. A fenti ige nem erről szól. Nem egy önkínzásra alkalmas szöveg, amit elolvasol fáradtan, és konstatálod magadban, hogy még ezt is elrontottad. Elfáradhatsz! Kórah ...

Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az Úr ültetvényének: őt ékesítik. Ézsaiás próféta könyve 61:3 “Hurt people hurt people” szól az angol mondás, ami magyarra lefordítva már nem olyan szellemes, de mégis találó: a sérült emberek sérüléseket okoznak másoknak. Ez egy ilyen öngerjesztő folyamat. Ha nekünk rossz, akkor nincs kedvünk/időnk/energiánk/indíttatásunk másokkal előzékenynek, és jóindulatúnak lenni. Félre ne érts, ez nem jelenti automatikusan azt, hogy rosszindulattal fordulunk másokhoz, éppen elég a közöny, vagy a távolságtartás. Az is tud éppen elég kárt okozni. Persze van olyan is, hogy egyenesen bántóvá válunk, mert mi magunk is bántva érezzük magunkat. Mondtam, öngerjesztő folyamat, ördögi kör. Ézsaiás próféta szavai viszont ennek a folyamatnak a visszafordításáról szólnak: A hamu, a gyászfátyol és a csüggedés helyett, melyeket Isten vesz el az őt szeretőktől, fejdíszt, il...

„Te vagy, Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat küld nekem a sötétbe.” Sámuel második könyve 22:29 Sötét volt, áthatolhatatlan, nyomasztó homály. A hold is csak bújócskázott a felhők között, ő sem mert odanézni. Körülötte aludt mindenki, hiába kérte, hogy ne hagyják magára, hiába jelezte feléjük, hogy szüksége van rájuk, hogy nem bírja egyedül zörgetni a menny kapuját. Imák moraja helyett csak az egyenletes szuszogások hangja szűrődött el hozzá a sötétben. Így kérte az Abbát. Egyedül, gyötrődve, szorongva, amikor minden emberi porcikája tiltakozott a rá váró testi-lelki kín ellen. Örök életet, harmonikus kapcsolatokat tervezett teremtményeinek, de ők másként döntöttek, ezért most itt van, hogy helyrehozza az édeni ballépést. Itt van, hogy Isten-emberként a saját bőrén tapasztalja a bűn által átírt emberi sorsot, fájdalmat, félelmet, kilátástalanságot, magányt, megnemértettséget, veszteséget, elmúlást. Itt van értünk a sötétben, hogy mi kiléphessünk majd Vele a fényre. Hogy újból ka...

Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld. De te kiemelted életemet a sírból, ó, Uram, Istenem! Jónás próféta könyve 2:7 Előfordul az ilyen. Hullámok csapnak össze a fejed fölött, nem tudod, ebből most hogyan fogsz kikeveredni. Imádkozol – hiszen azt tanultad, hogy imádkozni kell, és Isten megsegít, – de az imáid csak a plafonig érnek el. Van itt bárki, aki meghallja a kiáltásodat? Nem elég, hogy kis híján elsüllyedt a hajó, és a haragos tengerbe dobták, egy hatalmas hal még el is nyelte Jónást. A biztos halálnál már csak ez a rosszabb: a bizonytalan halál. Mikor? Hogyan? Miért hagyja Isten, hogy még szenvedjen? Imára kulcsolja a kezét, és elmondja a Bibliánk egyik legszebb zsoltárát. Ha nem tudnám, el se hinném, hogy ezt a csodaszép dicsőítő éneket a mi drága barátunk, az Isten – és a felelősség – elől menekülő, hűtlen próféta, Jónás mondja. A másik érdekes dolog az imájával kapcsolatban az időzítés. "De te kiemelted életemet a sírból, ó, Uram, Istenem!...

Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása. Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak, de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége. Zsoltárok könyve 102:26-28 Minden változik, és (bármily nehéz is ezt elfogadni) a változás jó. Ha nem volna változás, akkor örökké hideg volna, mint a tél közepén, vagy tikkasztó hőség, mint nyáron. Ismerünk sivatagokat és ismerjük a fagyos tundrát: tudjuk, hogy az örökké szélsőséges időjárásban a fű sem terem meg. A változás nem csak jó, de szükséges is. Évről évre egyre idősebbek vagyunk, ami a sok hátrányával együtt az előnyeit is magával hozza: több az értelmünk, mint újszülött korunkban, és bölcsebbek vagyunk, mint tizenévesen voltunk. A változás jó. Néha fáj, de jó és szükséges. A nagy képet tekintve sem maradhat mindig minden ugyanolyan. Noha azt mondjuk, hogy a történelem megismétli önmagát, valójában a ma nem olyan, mint a tegnap volt és az egyértelmű ha...

"De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem." Pál második levele a korintusiakhoz 12:9 Ki ne szeretne erős lenni?! Milyen jó lenne szupererőkkel rendelkezni! Nem tetszene, ha mondjuk képes lennél repülni? Mindenki álmodik ilyenekről, nem? Vagy képzeld el, hogy képes lehetsz megemelni egy autót fél kézzel! Nem lenne izgalmas? Milyen érdekes, Pál gondolkodása. Ő nem kért szupererőt. Ő csak annyit kért, hogy Isten vegye el tőle a "tövist", bármi is legyen az. Csak azt szerette volna, ha a gyötrő kínjaitól megszabadulhatott volna. Nem egy varázserőt, nem különlegessé válni akart, hanem egésszé. Gyengeség nélküli létet kért. Mégis Isten az egyik legnagyobb szolgájának azt mondja, hogy nem teszi meg, mert elég a kegyelem. Biztos vagyok benne, hogy te is küzdesz valami fájdalommal. Biztos vagyok benne, hogy van valami hiány az életedb...

"Volt egy József nevű ember, Arimátiából, a júdeaiak egyik városából, a nagytanács tagja, derék és igaz férfiú, aki nem értett egyet a többiek döntésével és eljárásával, mert várta az Isten országát. Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Azután levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, amelyben még soha senki sem feküdt. Az ünnepi előkészület napja volt, és hamarosan kezdődött a szombat. Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek Jézussal Galileából, és megnézték a sírboltot meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét. Azután visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint." Lukács evangéliuma 23:50-57 Ma már a sírban pihen a Messiás. Élettelen, hideg testét a keresztről levették. Egy "idegen" eltemette saját sírjába, s most a világon csend honol. Az eddigi lelkes követők, és gyilkos szándékú ellenek egyaránt a némaság ködébe burkolóztak. A teste pihen a sírban...

Ha gyalogosokkal futva is kifáradsz, hogyan fogsz lovakkal versenyezni? Ha csak békés tájon érzed biztonságban magad, mit fogsz csinálni a Jordán sűrűjében?! Jeremiás próféta könyve 12:5 Jeremiás Isten prófétájaként hatalmas veszélynek volt kitéve. Isten üzenetét adta át Izrael népének, és ez az üzenet nem mindig szívmelengető. "Térjetek meg, igazgassátok ki útjaitokat, legyetek kegyelmesek a társaitokkal!" Néha önmagam megváltoztatásánál pedig könnyebb megváltoztatni az üzenetet — akár erőszakkal is. Jeremiás rosszakarói a halálát akarták, ám Isten megmentette őt az ellenség kezéből. (ld. Jer 11:18-20 ) A reakció teljesen természetes, felhangzik a Nagy Kérdés: hogyan élhet a gonosz békességben, míg az igaz félelemben menekül? A válasz? Nincs válasz. Általában nincs válasz, erre nincs. Illetve... valami mégis van. "Ha ettől kiborultál, mi lesz, amikor tényleg baj lesz?" Mindig van lejjebb. Szívmelengető, felajzó. "Tényleg ez a legnagyobb bajod?" De most ko...

„Az igaz ember elvész, és senki sem törődik vele. A hűséges emberek kimúlnak, és senkit sem érdekel. A gonosz miatt múlik ki ugyan az igaz, de békességre jut; fekvőhelyén megpihen, aki egyenes úton járt.” Ézsaiás könyve 57:1-2 Október 15. a perinatális gyász világnapja (vendégbabák világnapja), a gyermeküket a várandósság ideje alatt, a szülés során, vagy rövid idővel a szülés után elveszített családok gyászának napja. Igaz, ma már 16-át írunk, de a rendkívül fontos témát olyan nagy tabu övezi, hogy szükségét érzem a megemlékezésnek. Mert minden negyedik nőt érint ez a veszteség. Nőket, akiknek megesik, hogy a terhet egyedül kell elhordozniuk, és hiába a statisztika, ami azt mutatja, milyen sok sorstárs van, mégsem beszélünk, mégsem beszélhetünk róla. Az anyák mellett érinti az édesapát is, akik számára még megfoghatatlanabb lehet ez a veszteség, és ne feledkezzünk meg a már meglévő testvérekről, akik nagyon várták azt, aki végül nem érkezett meg. Fájdalom, űr, hiány, egy megnemt...

“Jézus így válaszolt: Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát, de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága.” János evangéliuma 11:9-10 A legtöbben ismerjük a tényt, hogy a világon a legnagyobb fájdalom, ha Lego-ba lép az ember. Persze ideális körülmények között ez nem igazán történhet meg. Most nem az éghajlati viszonyokról, vagy arról a merész elképzelésről beszélek, hogy a gyerek elpakolja a játékot. Ha világos van, általában észrevesszük a földön heverő játék darabkákból létrejött terepakadályokat. Próbáltál már éjjel végigsétálni a lakáson úgy, hogy nem kapcsoltad fel a villanyt. Általában ez nem annyira nehéz, mert ismered a helyet, de elég egy szék pár centivel jobban kihúzva, vagy egy elől hagyott játék, hogy közelről megvizsgáljuk a szőnyegmintát. Épp ezért előnyösebb, ha villanyt kapcsolsz. Jézus azt mondja, hogy jobban jársz, ha fényben jársz. Csak az járkál a sötétben, aki valamiért el akar bújni...

„Magasztallak, Uram, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon. Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba. Zengjetek az Úrnak, ti, hívei, magasztaljátok szent nevét!” Zsoltárok könyve 30:2-5 Néhány hete olvastam dr. Edith Eva Eger holokauszttúlélő A döntés című könyvét. Edith 16 éves volt, amikor szüleivel és egyik nővérével együtt először gettóba kényszerítették lakóhelyükön, Kassán, majd pedig Auschwitzba deportálták őket. A könyv mélységesen megrázott, ugyanakkor hatalmas reményt is adott. A fiatal zsidó lány története teljesen magába szippantott, elvitt az elképzelhetetlen borzalmakba, én is kapaszkodtam édesanyja egyik utolsó tanácsába: „Csak arra emlékezz: senki sem veheti el tőled azt, amit a fejedbe raksz.” Őriztem a reményt, ahogy ő a haláltáborban megfogalmazta magának: „Ha ma életben maradok, holnapra szabad leszek”. Egy vele készült interjúban (O...

"Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt." Pál levele a filippiekhez 4:12 Soha, senki nem mondta, hogy kereszténynek lenni egyenlő a nyugodt, békés élettel, a vagyonnal és a hírnévvel. Ha ezek mind maguktól értetődőek volnának, Pál csak a bővölködést és a jóllakást ismerte volna meg Krisztus apostolaként, de ahogy láthatjuk, a tapasztalatai ennél sokkal komplexebbek voltak. Gondolhatnánk, hogy a sokféle tapasztalat eredményeképpen megrendült a hite, vagy megkérdőjelezte Isten szeretetét, de a megpróbáltatások soha nem gyengítik, mindig erősítik az embert, így, ideális esetben az ember hitét is. Gondolj csak bele! Az a gyerek, akinek az iskolai órarendje hétfőtől-péntekig napi hat matematika órából áll, matematikai kérdésekben egyetemi szintű jártasságra tehet szert, de helyesen írni, vagy idegen nyelven soha nem tanul meg, és a testsúlyával is egész életében problémái lesznek a...

"Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek." János evangéliuma 8:36 Szereted a kólát? Én szeretem... de miért? Slavoj Žižek, a kortárs, szlovén anti-kapitalista filozófus szerint a vágyaink hátterén sokkal több van, mint csupán a tárgy maga. Autót sem azért veszünk csupán, hogy a gyereket óvodába szállítsuk, hiszen arra a legolcsóbb "tragacs" is elég volna. Mégis emberek milliói cserélik le a járműveiket, mikor alkalmuk adódik, mert az árucikk többet ígér, mint amit ad: az autó szabadságot, a drogok kikapcsolódást, az alkohol társadalmi kapcsolatokat, a pornográfia intimitást, a kóla pedig azt, hogy oltja a szomjadat és még az íze is jó. Hogy mit kapunk tőlük? Az már egy teljesen más kérdés, nem? Hiszen erről szólnak a reklámok is. Álcsaládok ígérnek ál-megelégedést és mosolyogva keltik fel a vágyainkat. Egy új TV, és boldogabb leszel! Ha felveszed ezt a hitelt, megszűnnek a pénzügyi problémáid! A legtalálóbb a fájdalomcsillapító reklámja. A fájda...

Az Úr pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam segélykiáltásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. El is megyek, hogy kimentsem őket Egyiptom kezéből, és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és a jebúszi nép helyére. Mózes második könyve 3:7-8 430 év. Eleinte nem is volt olyan rossz, mindig volt mit enni, egy virágzó országban laktak, generációk generációkat követtek, a kor legjobb iskoláiban tanultak, felelős tisztségeket láttak el, aztán valahogy, mint béka a főzővízben, a helyzet a lehető legrosszabbra fordult. József még a fáraó utáni második ember volt, mostanra még jóindulattal se lehet azt mondani, hogy hátulról másodikak a sorban. Rabszolgák, de abból legrosszabbik fajta. Ostorral verik őket, és azokat az épületeket építik, melyeket még talán ükapáik és óapáik terveztek az egyiptomiaknak. De a két ostorcsapás között, korgó gyomorral ...

„Jézus megkérdezte a fiú apjától: Mióta gyötri ez a betegség? Ő pedig ezt válaszolta: Gyermekkora óta. Gyakran vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk! Jézus pedig ezt mondta neki: Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak, aki hisz. A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!” Márk evangéliuma 9:21-24 Rossz dolog betegnek lenni. És most nem is kell, hogy rögtön egy gyógyíthatatlan kór jusson eszedbe, elég, ha arra gondolsz, mennyire le tudja dönteni az embert a lábáról egy kiadós nátha, vagy egy gyomorbántalmakkal járó vírusfertőzés, esetleg egy deréktáji idegbecsípődés, vagy egy törés miatti több hetes kényszerpihenő. Ennél is rosszabb, ha a társad, testvéred esetleg a szülőd betegszik meg. És ami még megrázóbb, ha mindez a gyermekeddel történik. Az ifjú trónörökös egyik napról a másikra elkap valamilyen betegséget, te pedig minden csepp erőddel azon vagy, hogy segítsd felépülését. Azt a kis ...

„De aki mindvégig kitart, az üdvözül.” Máté evangéliuma 24:13   Fájások, jön egyik hullám a másik után, változnak, erősödnek, máshogy és máshol fájnak. Küzdelem, erőkifejtés, nyomás. Egy mondat, ami a legjobb hírek egyike ebben a helyzetben: már látom a fejét. Mindjárt vége. Mindjárt megláthatod. Még egy kicsit tarts ki, és végre találkozhatsz azzal a Csodával, akit kilenc hónapig hordtál a szíved alatt. Akit befogadtál a saját testedbe, akit önmagadból, önmagaddal tápláltál. Akit szeretsz, mióta sejted a létezését, akit ismeretlenül is ismersz már. Mindjárt itt a rég várt találkozás. Ezért érdemes küzdeni, érdemes kitartani.  Isten ma reggel szintén egy találkozás ígéretével szeretne biztatni téged, hogy tarts ki. Tarts ki, mert találkozhatsz Vele!  Nem olyan világban élünk, amilyet Ő teremtett nekünk, hanem olyanban, amit a lázadásunk következtében mindenhol tönkretett a bűn. A mi bűnünk, a mi rossz döntéseink, a mi önzőségünk. Sebekkel van tele a föld,...