reggeli dicséret

„Boldog ember az, aki nem jár a hitetlenek tanácsán, a bűnösök útjára nem áll  és a csúfolódók székébe nem ül. Hanem az Úr tanításában van gyönyörűsége; és az ő tanításán elmélkedik nappal és éjjel.” (Zsoltár 1:1-2)   Sokan, sokféleképpen keresik a boldogságot. Általában a pillanatnyi, gyorsan múló örömökben vélik megtalálni. Nagyon hamar azonban ráébrednek, hogy nem azt találták, amit kerestek. Az ilyen boldogságkereséseknek rendszerint csalódás, fájdalom, keserűség a vége. A többször ismétlődő kudarcok pedig idővel kedvetlenné, boldogtalanná, keserűvé teszik az ember életét. A Biblia határozottan tanítja, hogy a boldogság egyedül Istentől származik. Ember csakis Isten segítségével az Ő útján járva válhat boldoggá. A boldogság ugyanis elsősorban nem érzés, hanem egy állapot, olyan, mint az egészség. Mivel a boldogság elsősorban nem érzés (jóllehet vannak érzelmi vetületei is), ezért a körülményektől független. A boldogság nem attól függ, hogy hol, milyen körülmények közö

Kegyelemből "Isten megadja hozzá az erőt, hisz ő az, aki megmentett, és elhívott, hogy szent népévé tegyen bennünket. De nem azért, mintha bármivel kiérdemeltük volna. Egyáltalán nem! Azért tette, mert így látta helyesnek, és mert kegyelme erre indította. Hiszen Isten már a világ kezdete előtt elhatározta, hogy Jézus Krisztus által megkegyelmez nekünk." 2Timóteus 1. rész 9. vers Új fordítás A „kegyelem-mel” kapcsolatban ma reggel egy nagyon szép vers jutott eszembe. Megosztom Veled – biztos, hogy benned is mély gondolatokat ébreszt! Legyen egy kegyelem-teljes szép napod! Reményik Sándor: Kegyelem Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a b

"Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel." Pál levele a kolosséiakhoz 4:5 Honnan tudhatom, mi a bölcs? Mikor kell szólni és mikor hallgatni? Mikor adni és mikor elfogadni? Mikor feddeni, mikor dicsérni? Mikor vele lenni, mikor magár hagyni? Ha szólok, mit mondjak, ha hallgatok, hogyan tegyem aktívan? József tudta, hogy a bőségben vállalt szűkösebb élet lesz az életbenmaradás eszköze nehezebb időkben. Amikor van, akkor lehet gyűjteni. Dániel mert önmaga maradni fogolyként a babiloni udvarban is, mert nem az a hű szolga, aki mindig bólogat, hanem az, akinek elvei vannak. Tudta, hogy lehet időt kérni még akkor is, amikor már viszik a vesztőhelyre a bölcseket, mert a király igazából nem vért akar látni, hanem álommagyarázatot hallani. Bár van néhány példa, mégis kevés a bölcs ember, még a bibliai hősök között is. Bölcs Salamonon a fogós kérdések nem fogtak ki, sokat maga is gyártott, de az élete nagy kér

„Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.” (42. Zsoltár 9. vers) Sokan úgy gondolják Istent nem, vagy csak alig érdekli a mi mindennapi apró vergődésünk. Így nem is illik a Mindenhatót hétköznapi semmiségekkel zaklatni, csak nagy és magasztos életkérdésekkel járulhatunk Hozzá. Viszont, a Szentírást olvasva hamar rájöhetünk, mennyire torz istenképet tükröz ez a vélekedés. Hiszen a hithősök egész sora épp azáltal vált példaképpé, mert számukra a vallás és az élet nem volt szétválasztható, sőt legcsekélyebb problémáikkal is Istenhez fordultak segítségért. Ezért így olvassuk róluk: „Istennel jártak” (1Móz.5:21; 6:9) vagy az „Úr útján jártak” (2Krón.27:6) „az Úr parancsolataiban jártak” (2Krón.17:4; Zsolt 119:32). Az „Istennel járás” nemcsak a templomi liturgia, az áldozati rendszer megtartását jelenti. Ez a kifejezés azt a képet festi elénk, mikor két ember kéz a kézben sétálnak egymás mellett. Így mikor a zsoltár szerz

Ne félj! – mondta neki Elizeus. – Sokkal többen vannak, akik értünk harcolnak, mint akik ellenünk. Azután Elizeus imádkozott: „Örökkévaló, kérlek, nyisd meg a szemét, hogy lásson!” Így is történt: az Örökkévaló megnyitotta a szolga szemét, aki ekkor meglepetésében felkiáltott: „Harci szekerek és lovak!” Ugyanis Elizeus körül a hegy tele volt tüzes harci szekerekkel és lovakkal.  Királyok második könyve 6,16-17 A szíriai király elhatározta, hogy megöli a prófétát, és ezt parancsolta: "Menjetek, és nézzetek utána, hogy hol van, hadd fogassam el!" A próféta Dótánban volt. Amikor a király ezt megtudta, "...lovakat, harci kocsikat és tekintélyes sereget küldött oda. Azok megérkeztek éjjel, és körülvették a várost. Amikor az Isten emberének a szolgája korán felkelt és kiment, már körülvette a várost a sereg lovakkal, meg harci kocsikkal."   Elizeus szolgája rémülten vitte a hírt a prófétának: "Jaj, uram! - kiáltotta - Mit tegyünk?"   "Ne félj -

„ A hit embereinek ez a nagy serege körülvesz bennünket! Az ő életük mutatja meg igazán, mit jelent a hit. Ezért hát, mi is dobjunk le magunkról mindent, ami akadályoz bennünket! Még azt a bűnt is, amely annyira tapad ránk, és el akar gáncsolni! Kitartással fussuk meg a versenyt, ami előttünk van! ” Zsidókhoz írt levél 12:1 Tavaly nyáron kipróbáltam magam egy kalandparkban. Kivártam a hosszú sort, megvettem a jegyet, beöltöztem és egy rövid oktatás után nekivágtam a pályának. Ami ezután történt valóban kalandos volt. A lentről egyszerűnek tűnő pályák közelről már nem voltak annyira vonzóak. Imbolygó, himbálódzó rudak, deszkák, és kötelek… és mindez jó pár méterrel magasan a fák között. A másfél órányi közdelem során néhányszor legszívesebben lemásztam volna. Végül mégis végigmentem a pályán, és fáradtan, izzadtan, de jóleső érzéssel nyugtáztam: megcsináltam. Persze vannak az életben sokkal nagyobb kihívások, de ami bennünk játszódik a küzdelmek során nagyon hasonló. Engem

„Ínségre jut, aki szeret vigadozni, aki szereti a bort és az olajat, nem gazdagszik meg.” Példabeszédek könyve 21:17 Elolvasod ezt a verset, és nyugodtan hátradőlsz a fotelban, sóhajtasz egy könnyűt, hogy ez nem rád vonatkozik. Hiszen nem iszol, nem viszed túlzásba az étkezést sem, és van idő, amikor elég jól megy neked a mértékletesség. A pipere felszerelésed elfér egy szappantartón, persze jól egymásra pakolva, de még ez is a „teljesen vállalható mennyiség” kategóriájában van. Próbálod ésszerűen beosztani a havi keretedet, eddig minden hónapot átvészeltél valahogy, és még adósságod sincsen.  De a szomszéd! Na, ő elolvashatná ezt az igét, igazán szüksége lenne a Jóisten tanácsára, hogyan is éljen tisztán és józanul. A másik igen, neki szól ez az ige...  Ilyen gondolatokkal fejedben indulsz neki az újabb napnak, míg eszedbe jut egy régi sláger, amit valaha játszott a rádió, és a refrénje sehogy sem akar nyugtot adni. „Ugye volt már úgy veled, hogy a térkép elveszett. Ug