reggeli dicséret

"Ekkor kis gyermekeket hozának hozzá, hogy kezeit vesse azokra, és imádkozzék; a tanítványok pedig dorgálják vala azokat.  Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jőjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa." Máté 19,13-14 " Jézus megáldotta a gyermekeket. - Krisztus idejében az anyák hozzá vitték gyermekeiket, hogy kezét reájuk téve áldja meg őket. E cselekedetük által nyilvánították ki hitüket Jézusban és szívük szorongó félelmét a gondjaikra bízott kicsinyek jelen és jövő jólétéért. A tanítványok azonban nem látták szükségesnek, hogy félbeszakítsák a Mestert csupán azért, hogy észrevegye a gyermekeket. Mégis, amikor a tanítványok elküldték az édesanyákat, Jézus megdorgálta a tanítványokat és megparancsolta a tömegnek, hogy adjanak utat e hűséges anyáknak és kicsiny gyermekeiknek. Így szólt: "Hagyjatok békét e kis gyermekeknek és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a

„És hangot hallottam az égből, amely ezt mondta nekem: Írd meg; Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony azt mondja a lélek, mert megnyugszanak fáradozásuktól, és cselekedeteik követik őket.” Jelenések könyve 14. rész 13. vers Jézus ölében A férfi lánya megkérte a papot, hogy jöjjön el imádkozni az apjával. Amikor a pap megérkezett, látta, hogy a férfi az ágyban fekszik, a feje két párnával feltámasztva, az ágya mellett pedig egy üres szék. A pap azt hitte, hogy szóltak az idős embernek az ő látogatásáról. Biztosan várt már engem - szólt. „Nem, kicsoda ön?" „Én vagyok az új segédlelkész a parókián - válaszolt a pap. „Amikor megláttam az üres széket, azt gondoltam, biztosan tudta, hogy jövök." „Ja, igen, a szék" - szólt az ágyhoz kötött beteg. „Becsukná az ajtót?" A pap, kicsit értetlenül, becsukta az ajtót. - „Ezt sosem mondtam el senkinek, még a lányomnak sem" - mondta a férfi. „De egész életemben sosem tu

„...és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” Apostolok cselekedetei 4. fejezet  A kedves öreg Mo-Po egész különös kegyelemben részesült. 94 éves volt, amikor először hallott Jézusról. Hosszú élet bálványszolgálata állt mögötte, mégis meg tudta ragadni Jézus megmentő szeretetének kegyelmi ajándékát, és magas kora ellenére teljes szívvel megtért. Milyen gyermeki módon örült, hogy Isten gyermeke lehet, Megváltója van és övé a bűnbocsánat bizonyossága. De legjobban annak örült, hogy hamarosan bemehet a mennybe Urához és szabadítójához. Öröme ragadós volt Teljes szívvel vele örültünk. Egy napon meglátogattam. Nagyon örült, amikor megpillantott. – Misszionáriusnő – szólított meg –, mivel eljöttél hozzám, megnézheted milyen pao-pé (drága kincs) van a birtokomban. Természetesen csupa szem és fül lettem, hogy megtudjam, mi lehet ennék a külsőleg szegény, de kedves öreg asszonynál olyan becses. Kíváncsi

„ Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten; hanem minden nemzetben kedves ő előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik. ” (Apostolok cselekedete 10. fejezet 34-35. vers) Még hogy Isten nem személyválogató? – kérdezte tőlem a minap valaki – akkor miért van az, hogy az egyik ember bármennyit dolgozik is éppen csak megél valahogy, a másik meg semmit sem csinál, aztán palotája van? Az egyik ember már eleve betegen születik, a másik meg annak ellenére is egészséges marad, hogy pusztítja magát? Ha Istennél nincs személyválogatás, kivételezés, akkor miért nem egyenlő esélyekkel indít útnak bennünket az életbe és miért nem egyenlő lehetőségekkel, képességekkel, adottságokkal lát el minden embert? Hát igen, ezzel a kérdéssel sokan vívódtak már, egyikük Aszáf, a 73. zsoltárban ezt írja; „ irigykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.” (3.vers) „Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.” (16

"A mihaszna ember gonoszul áskálódik, és ajka olyan, mint a perzselő tűz.  Az álnok ember viszályt támaszt, a rágalmazó szétválasztja a barátokat is." Példabeszédek 16:27-28 Ha elszenvedője voltál, tudod, mennyire fáj. Ha elkövetője is talán, és már rájöttél, van bocsánat, de jóvátehetetlen, amit tettél. Ezért minél hamarabb abba kell hagyni és másokat is figyelmezteteni, hogy ne tegyék, mert életeket lehet tönkretenni a nyelvünkkel... Reményik Sándor verséből nem a miatyánkmondás a lényeges, hanem az, hogy nézzünk megunkba, hátha találunk valamit, amin még lehet változtatni, és csak becsukni, vagy éppen kinyitni kell hozzá a szánkat... Reményik Sándor: Ha számba vetted "Ha számbavetted mind a vétkeid  Szemed ha metszőn önmagadba látott:  Az ismeretlen sok-sok bűnödért  Még mondj el egypár miatyánkot!  Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk,  Mert végtelen a vétkeinknek száma  S talán nem az a legölőbb csapás,  Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva.  A leg

„Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” Máté evangéliuma 6:33 Régen volt, de fiatalkorod egyik legszebb időszakaként emlékszel vissza rá. Mert egy szuper csapathoz tartozhattál, ahol önmagad lehettél, ahol szerettek, elfogadtak és nem kellett egy lényedtől idegen szerepet játszanod. Megannyi különböző háttérről jött fiatal ezerféle céllal és tervvel, de egy közös volt. A lényeg. A zene. A zene, mint egy különleges nyelv, amit nem mindenki érthet meg igazán. A hallgató lehet akármilyen művelt ezen a téren, soha sem ismerheti meg, hogy mit is rejt egy-egy dallam, műalkotás, ami felcsendül tőletek a koncerten. Több órányi gyakorlás, megannyi nevetés és talán néhány könnycsepp is. Morgolódás, hogy a harsonások már megint késtek a belépéssel, a szárnykürtösök siettek és a klarinétoknál ezt már csak a Kata tudja lejátszani. Próbák és fellépések, barátságok és szerelmek, a karnagy és felesége, megannyi kaland, mely egy csa