Mitől félnénk?

De a te halottaid életre kelnek, föltámadnak a holttesteik! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat. Ézsaiás próféta könyve 26:19 Mindannyian félünk valamitől. Van aki a kígyóktól, van aki a pókoktól, van aki a sötéttől, és van aki a haláltól. Legtöbben félünk a haláltól. Félünk a gondolattól, hogy elmúlunk, hogy elfelejtenek. Félünk, mert nem tudjuk mi van a halál után (vagy legalábbis csak egy leírás alapján hiszünk valamiben). Ez tényleg félelmetes. Ézsaiás mintha nem félne. Várja a feltámadást. Várja, hogy azok, akik eltávoztak, visszatérjenek a halálból, és ismét azokkal ünnepeljenek, akik szerették őket. Érti, hogy a halál nem szükségszerűen a vége egy történetnek, csak egy állomása annak. Isten mellett nincs félelem. Amikor a legsötétebb úton járunk, legnagyobb félelmeinkkel nézünk szembe, bizalommal nézhetünk Istenünk felé, aki megígérte, hogy feltámaszt a halálból. Nem csak hogy feltámaszt, de megígé...