reggeli dicséret

A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik Isten. A zsidókhoz írt levél 13. fejezet 16. vers A minap egy nagyszerű kezdeményezésről hallottam egy beszélgetős műsorban. A Nyomot Hagyunk jótékonysági tetoválónap során egy debreceni tetoválószalon magára vállalta, hogy a nap folyamán szerzett bevételét felajánlja a Leukémiás Gyermekekért Alapítványnak. Ahogy hallgattam a hírt, elgondolkoztam rajta, hogy mivel tudnék én is tenni valamit azokért, akik a társadalom legsebezhetőbb tagjaiként rá vannak szorulva mások jóindulatára? Lehet-e, kell-e tennem bármit? Mikor az első században működő gyülekezeti közösségekről gondolkozunk, akarva, akaratlanul is a saját közösségeink jutnak eszünkbe a saját, jól körülhatárolt liturgiájukkal, szokásaikkal, szófordulataival. Rögtön elképzeljük, ahogyan az első keresztények ünneplő ruhában (talán azért nem öltönyben-nyakkendőben) megérkeznek a templomba, beülnek a sorokba, felállnak énekelni, leülnek,...

Jézus ezt mondta nekik: Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek! Ezeket mondta Jézus, majd elment és elrejtőzött előlük. János evangéliuma 12:35-36 A gyermekeim szobájának ajtajára egy tucat műanyagból készült, különböző méretű világoszöld csillagot ragasztottunk. Örömmel figyelték, ahogy egymás mellé helyeztük őket, és segítettek, hogy hogyan rendezzük el a kisebb és nagyobb égitesteket az ajtólapon. Mi már tudtuk, amit ők csak az este beálltával, a teljes sötétségben láttak meg: a csillagok “feltöltődtek” a nap fényével, és a sötétben világoszöld színben fénylettek az ajtón. János evangéliuma különleges gondolatokkal kezdődik. A többi evangéliumtól eltérően nem Jézus születésének történetét, vagy keresztségének eseményét írja le, hanem szimbólu...

"Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be oda." Márk evangéliuma, 10. fejezet, 13-15. vers A gyerekek zajosak, rendetlenek, neveletlenek, gyakran koszosak, egyesek azt mondanák, tiszteletetlenek is, és még sorolhatnánk... Egy ilyen csapat fegyelmezhetetlen emberkölyköt szabadítottak a szülők Jézusra. Az egyik a ruháját tépte, a másik ételtől maszatos arcát törölte belé, ahogy megpróbálta átölelni a Mestert. A harmadik a a hajába kapaszkodva próbált felmászni a nyakába, majd amikor elérte ezt a magaslati pozíciót, a biztonság kedvéért jó erősen megkapaszkodott Jézus fülében. Érthető tehát, hogy Jézus barátai ezt nem tűrhették! "Szállj le onnan! Mit képzelsz...

Ő pedig ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, az a sokszorosát kapja vissza már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet. Lukács evangéliuma 18:29-30 Antilop szalad a szavanna homokos talaján, a patái már rég hozzászoktak a forrósághoz és a fűcsomókhoz. Természetes könnyedséggel veszi a kanyarokat, noha szemében látszik a félelem. Nyomában oroszlán, már orrában érzi az ebéd illatát. Néhány lépés választja el csupán a céljától, nekifeszül, és még jobban rákapcsol. A kegyetlen hajszát egy terepjáróból kémleljük: mi fog történni? A biológia tankönyv szerint az oroszlán antilopra vadászik, és elejti eledeléül. Az antilop viszont nem olvasta a tankönyvet: egy szoros jobbkanyarral kicselezi az oroszlánt, és métereket nyer, amik akár az életét is jelenthetik. Nem minden azért íratott le, mert "így kell történnie". Nem minden törvény, vagy jótanács — ez igaz a...

  „De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kisgyermekek én hozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa." ( Lukács evangéliuma 18. fejezet 16 . vers ) Türelmes ember vagyok, de ez már nekem is sok. Miért kell ezerszer elmondani? Miért nem lehet egyből megérteni, hogy nem rohangálunk az imateremben, hogy nem beszélünk csúnyán, és nem beszélünk vissza, hogy nem verekszünk, hogy elpakoljuk a játékokat, hogy nem hagyunk magunk után szemetet, hogy…? De legalább most már tudom, hogy kik azok a szófogadatlan és kezelhetetlen gyermekek, akiket a következő évi Szünidei Bibliatáborba nem fogunk meghívni. Aki jól viselkedik, az jöhet, aki nem, az otthon marad. Majd jött Jézus feddő Igéje: Miért tiltod el Tőlem ezeket a gyermekeket? Miért nem engeded, hogy formáljam őket? Miért gondolod azt, hogy ők ilyenek maradnak és nem javulhatnak meg? Hiszen, te is ilyen voltál! No és mit gondolsz, hogy milyen gyermek volt Simon Péter vagy Ján...

"Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát." Máté evangéliuma 18:10 Jézus tanításában markáns helyet foglalt el a gyengék és kiszolgáltatottak védelme: özvegyeké, árváké, gyermekeké és jövevényeké. Bátor kiállás volt rájuk alapozni egy új országot egy olyan világban, ahol az "erősek uralkodnak és a hatalmasok hatalmaskodnak". Hiszen a hatalom középpontja mégiscsak azon emberek csoportja, akik az anyagi, katonai, politikai hatalmat birtokolják! Nem! Jézus a tanítványok hatalmat firtató kérdésére, hogy "Ki a nagyobb a mennyek országában?" , azzal válaszol, hogy példaként eléjük állít egy kisgyermeket.  "Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába." (Máté 18,3) Mi több, Jézus szerint a kisgyermek nemcsak példa, hanem próba is! "Aki pedig megbo...