reggeli dicséret

Jézus így felelt neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Lukács evangéliuma 19:9-10 Zákeus hallott a Mesterről, aki szerint érdemes megkeresni száz juh közül azt az egyet, amelyik elkószált, aki szerint érdemes felforgatni az egész lakást egyetlen garasért, és megéri akár egy egész életet is várni arra a hálátlan fiúra aki eltékozolja apja vagyonát. És amikor Zákeus hallotta ezeket a történeteket, ő értette, hogy a Mester szóhasználata túlmutat az egyszerű úttévesztésen, eltévedésen. Jézus azokról beszélt, akiket emberi nyelven csak úgy tudnánk jellemezni, hogy megtalálhatatlanul elveszett, teljesen reménytelen, javíthatatlanul tönkrement, végleg elromlott. És Zákeus magára ismert. Hiszen ő volt az, aki büszke nemzeti örökségét hátrahagyva az ellenség szolgálatába állt, kizsigerelte, meglopta honfitársait, egykori barátait, testvéreit. Mindent megtagadott, ami korábban érték volt az él...

Jézus így felelt: Te mondtad. Sőt, azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin. Máté 26: 64 Ellen Nitt egy észt költő, műfordító írt egy verset: „Azt hittem” a címe. Ebben a versben arról ír, hogy ő (Ellen Nitt) azt hitte, „hogy mindig kék, ragyogó tükör a tenger, s hogy rejtett aranyszemecskék kincsével tele az ember.”. De rájött, hogy csak ritkán kék a tenger, és ritkán hordoz igazi értéket az ember. Vagy Radnótit idézve: „Az ember az állatok alja…”. Pilátus Jézus passió történetében azt kérdezte, hogy „Te vagy-e az Isten fia?” (63) Erre Jézus nem azt mondta, hogy igen, vagy nem, hanem csak ennyit: „Te mondtad…” (64). De a teljes válasz arról szól, hogy akit te „Isten fiának” hiszel, az nem más, mint az „ember fia”. Isten a saját képére teremtette az embert, amely azzal járt, hogy szabad akaratot kapott, és erkölcsi lényként választhatott a jó és a rossz között; a szeretet és szeretetlenség között. Ilyen értelemben ...

És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden nemzetsége, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. Máté evangéliuma 24:30 Akár tudatában vagyunk, akár nem, mindannyian jeleket keresünk és látunk. Sőt, mindennek, ami körülvesz bennünket, jelentése van. Elsősorban azért van ez így, mert az ember jelentéskereső és jelentésalkotó lény. Érzékszervveinkkel letapogatjuk környezetünket, és megpróbálunk értelmet adni mindennek, amit érzékelünk. Ha füstszagot érzünk, az annak a jele, hogy valahol tűz van. Ha mennydörgést hallunk, azt jelenti, közel a vihar. És mivel ennyire szorgalmasan kutatjuk a jeleket, időnként ott is találunk, ahol valójában nincs is. A balszerencse jelének tekinthetjük, ha egy fekete macska keresztezi az utunkat, és ha párunk nem mosolyog vissza ránk, azt gondolhatjuk, haragszik, amíg talán csak rossz napja volt a munkahelyen. Nehéz jól érteni a jeleket. Ezért van az, hogy a történelem során olyan sokszor m...

Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. Az Úr félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség. Ézsaiás 11:1-5 Jézus úgy tud megérteni és segíteni nekünk, ahogy senki más. Miért? Mert "emberfiaként" ismeri az emberi lét minden küzdelmét, gyötrelemét. Tapasztalatból ismeri a szegénységet, a fárasztó munkát, az elutasítottságot, a kísértéseket. Ezért tudja, min megyünk keresztül. Megérti küzdelmeinket és együttérez velünk. Tapasztalatból ismeri azt is, hogy mi a megoldás, mi segít rajtunk. Isten Lelke nyugodott meg rajta és hit által győzött minden élethelyzetben földi élete során....

„Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint Isten jobbja felől áll. Akkor így szólt: Íme, látom a megnyílt eget és az Emberfiát, amint Isten jobbja felől áll.” ( Apcs 7:55-56 ) István bajba került, nagy bajba. A zsidó nép vezetői meg akarták őt ölni, csupán azért, mert megvallotta hitét Jézus Krisztusba, mint személyes Megváltójába, valamint megfeddte a vezetőket keményszívűségükért és hitetlenségükért. A vezetők még István prédikációja közben eldöntötték, hogy megölik őt. A pontot az tette fel az i-re, amikor István ezt mondta: „Íme, látom a megnyílt eget és az Emberfiát, amint Isten jobbja felől áll.” Az „emberfia” kifejezést az egész újszövetségeben csupán Jézus használta. Az is kiderül, hogy István Jézusra gondolt alatta, mint ahogyan Jézus is önmagára vonatkoztatva használta ezt a kifejezést. De mit értettek az István prédikációját hallgató zsidók az „emberfia” kifejezés alatt? Abban a korban még nem volt í...