reggeli dicséret

…most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást és szátokból a gyalázatos beszédet. Pál levele a kolosséiakhoz 3:8 Közel 20 éve már, hogy kiderült a férjemről, tejfehérje allergiája van. Akkoriban még csak nagyáruházakban és bio boltokban lehetett kapni helyettesítő termékeket a normál tejtermékek árának többszöröséért. A hagyományos magyar konyha gyomra pedig nehezen veszi be, hogy valamiben nincsen csak egy kanálka tejföl, vagy egy kis vaj, pici tej az élesztő felfuttatására. Ma már sokkal könnyebb dolgunk van a diétával. Jóval nagyobb a választék, és nemcsak növényi tejből, hanem más tejtermék helyettesítő készítményből, valamint az áruk is megfizethetőbb. Az éttermek esetében is kezd egyre elterjedtebb lenni, hogy feltüntetik az allergéneket, és a pincérek is tisztában vannak azzal, mit ajánlhatnak azon vendégek számára, akik bizonyos összetevőket nem fogyaszthatnak. Sokkal könnyebb követni úgy egy speciális étrendet, hogy v...

Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. Az Úr félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség. Ézsaiás 11:1-5 Jézus úgy tud megérteni és segíteni nekünk, ahogy senki más. Miért? Mert "emberfiaként" ismeri az emberi lét minden küzdelmét, gyötrelemét. Tapasztalatból ismeri a szegénységet, a fárasztó munkát, az elutasítottságot, a kísértéseket. Ezért tudja, min megyünk keresztül. Megérti küzdelmeinket és együttérez velünk. Tapasztalatból ismeri azt is, hogy mi a megoldás, mi segít rajtunk. Isten Lelke nyugodott meg rajta és hit által győzött minden élethelyzetben földi élete során....

Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. Zsidókhoz írt levél 4:15-16 "Mielőtt megítélsz valakit, járj egy mérföldet a cipőjében." - mondta a híres angol író, Lesley Pearse. Mennyivel egyszerűbb olyanokkal megbeszélni a küzdelmeinket, problémáinkat, aki megérti azokat, mert átélt már hasonló dolgokat. Ahogy megnyílunk, és rájövünk, hogy a másik is hasonló élethelyzetben volt mint mi, a gát átszakad, és az a sok különbség átalakul. A kritika helyét átveszi az empátia, a rosszallás helyét a megértés. A Biblia elmesél egy történetet, miszerint Isten a földön járt, és átélte a küzdelmeket, amiket te és én átélünk minden nap. Nem úgy áll veled szemben, mint egy távoli, megfoghatatlan lény, aki csak ítéletet mond feletted, holott azt sem tu...

Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. 2Korinthus 4:17-18 Amikor valami miatt szenvedünk, akkor lassan vánszorog az óra mutatója és néhány óra is örökkévalóságnak tűnik. A fájdalom bezár és önzővé tesz. Az sem jelent vigasztalást, hogy másnak is van elég baja, mert természetes módon a saját problémánkat érezzük a legsúlyosabbnak, s hajlamosak vagyunk elmerülni az önsajnálatba. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, ki kell lépnünk az önmagunk körül forgó gondolkodásból, s hajlandóvá kell válnunk legalább egy minimális empátiára és alázatra. Ilyenkor jutunk el oda, hogy azt mondjuk: a másik küzdelméhez viszonyítva nekem tulajdonképpen nincs bajom. Pál szavai pedig a mennyei és örökkévaló dolgokra irányítják a gondolatainkat. Isten azt szeretné, ha Mózeshez hasonlóan mi is úgy élnénk, mint akik látják az emberi sze...

Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Zsidók 4:15 „Fogadd őszinte részvétemet!” Ismerős a mondat mindenkinek, ugye? Ezt szoktuk mondani minden ismerősünknek, aki elveszíti egy közeli hozzátartozóját vagy barátját. Ha ezt halljuk, nem kételkedünk abban, hogy őszinte, és tényleg együttérez az, aki mondja. De vajon igazán együtt tud valaki érezni mindenkivel, attól függetlenül, hogy kit veszített el? Persze sajnáljuk, talán próbáljuk vigasztalni, sőt, még lehet, hogy segíteni is abban, amiben tudjuk. De mennyire tudunk együttérezni valakivel, aki elveszítette az édesanyját, ha a miénk még él? Vagy azzal, akinek a gyermeke halt meg balesetben vagy egy súlyos betegségben, ha a miénk ép és egészséges? Csak halvány sejtésünk lehet arról, hogy min megy át, mit érez, milyen küzdelmei vannak. Őszintén sajnáljuk, és fáj látni ahogyan szenved, de teljes mélységében nem tudunk...

„Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.” Példabeszédek könyve 16:24 Annyira tetszik ez a hasonlat, amit Bölcs Salamon használ ebben az igében, egyszerűen tökéletes. Hiszen manapság is milyen természetes gyógymódot ajánl a legtöbb ember abban az esetben, ha valakinek fáj a torka? (A sósvizes gargalizáláson kívül…) Egyél mézet! Igyál mézes teát! Mert a méz nemcsak finom, édes és ihatóvá varázsol minden gyógyteát, hanem természetes immunerősítő, baktériumölő és gyulladásgátló. A méz gyógyít. Akárcsak a kedves beszéd, ami jólesik a lelkünknek, és gyógyítja sebeinket. Közel egy éve az egyik gyülekezetem lelkigondozó csoportjába meghívtam egy hölgyet, aki veszteségek feldolgozásában kíséri a hozzá fordulókat, hogy tartson a csapatnak egy előadást a gyászról, veszteségekről. Rendkívül érzékeny téma, és valljuk be őszintén, egy kicsit megfoghatatlan. Mert van, hogy nehéz megtalálni a megfelelő szavakat, amikor egy ismerősünk, barátunk elveszíti szeretettét, es...

"A nyomorúság idején kiderül, hogy erős-e az, aki annak mondja magát. Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, és ne fordulj el azoktól, akiket a vesztőhelyre hurcolnak!" A példabeszédek könyve 24:10-11 (RÚF) Nem az a jó autóversenyző, aki az egyenesben tövig tudja nyomni a gázpedált. Az ott megelőzött versenytársak száma nem a versenyző rátermettségét, hanem az autója teljesítményét minősítik. A kanyar mutatja meg igazán, ki a jó sofőr, és ki középszerű.  Ugyanígy van ez az életben is. Amikor könnyen mennek a dolgaink, könnyű erősnek lenni. Könnyű eredményeket elérni, könnyű stabilnak tűnni. De mi történik krízishelyzetben? "A nyomorúság idején kiderül, hogy erős-e az, aki annak mondja magát." És hogyan? Ez sem mindegy. Rá kellett jönnöm, hogy a krízisben sem az mutatja az ember rátermettségét, vagy erejét, hogy hogyan él túl egy nehéz helyzetet, hanem az, hogy mindeközben segít-e másokon is. Felemel, vagy letaszít, amikor élet-halál kérdése a tét? Nem az a gazd...

"Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint." Rómabeliekhez írt levél 12:15-16. Mennyi együttérzést tapasztalunk magunk körül? Ez egy trükkös kérdés, hiszen az együttérzés lehet velünk szembeni és lehet tőlünk eredő is! Együttérezni nem könnyű: hozzászoktunk a rosszhoz és a szenvedéshez olyannyira, hogy az ingerküszöböt csak egy-egy nagyon drámai kép ugorja át. Isten az egész biblián át úgy hív az együttérzésre, hogy nagyon is jól tudja, hogyan kell csinálni. William Blake így fogalmazta meg Isten együttérzését A mások bánata című művében (Tóthfalusi István fordítása): Örömét szétosztva mind Szinte kisded lesz megint, A bú ismerőjeként Hordja bánatunk felét. S ne hidd, míg száll sóhajod, Hogy Teremtőd nincsen ott, És ne hidd, ha könnyezel, Hogy Teremtőd nincs közel. Belénk oltja örömét: Hogy bajunk ...

Olvastam egyszer, hogy egy hatéves kislány átment a szomszédba, ahol kis barátnőjét gyászolta a család, aki egy szörnyű autóbalesetben meghalt. Amikor hazament, megkérdezte tőle az édesanyja: -           Hol voltál kislányom? -           A szomszédban -           És mit csináltál ott? -           Megvigasztaltam a Marika nénit. -           Hogyan vigasztaltad meg? Mit mondtál neki? -           Semmit nem mondtam. Csak az ölébe ültem és együtt sírtam vele. Te milyen vigasztaló vagy? Egy alkalommal erősen padlót fogtam. Nagyon elkeseredtem. Pontosan akkor hívott fel egy ismerősöm, aki megkérdezte, miért olyan szomorú a hangom? Még nem fejeztem be a mondatot, amikor közbevágott: Az is valami? Ha tudnád, ...

„Amikor meghallotta Jób három barátja, hogy mennyi baj érte őt, eljöttek a lakóhelyükről: Elífáz Témánból, Bildád Súahból és Cófár Naamából. Megállapodtak egymással, hogy elmennek hozzá, és részvéttel vigasztalják őt. Amint azonban messziről megpillantották, alig ismertek rá. Hangosan sírni kezdtek, megszaggatták köntösüket, és port szórtak a fejükre. És mellette ültek a földön hét nap és hét éjjel; de egyik sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy milyen nagy a fájdalma.” Jób 2:11-13 Jóbot sorozatos csapások érték. Rablók elhajtották a vagyonát, meghaltak a gyerekei, végül pedig őt is egy rettenetes bőrbetegség kezdte kínozni. Ebben az elkeserítő élethelyzetben érkeznek hozzá a barátai, és nem tesznek mást egy egész héten keresztül, mint hogy részvétteljesen hallgatnak. A legtöbb esetben, mikor Jób barátairól van szó, elmarasztalóan nyilatkozunk róluk. És teljes joggal, hiszen az egy hét elteltével elkezdenek beszélni, de ahelyett, hogy bátorítanák barátjukat, ...

Fotó: Besenczi Richárd „Aki igazán szól, az igazat mondja el, a hamis tanú pedig a csalárdságot.” Példabeszédek könyve 12:17 Szavak áradata vesz körül napról-napra. Mondod, és kapod, hallgatod és kiáltod, magadban tartod, vagy épp pirulva súgod valakinek a fülébe. Egyik könnyű, másik kimondhatatlanul súlyos, egyik gyógyít, másik sebet ejt, egyik épít, míg a másik lerombolja az évezredes várakat. Egyik életet, reményt ad, míg a másik elveszi azt is, amiről nem is sejtetted, hogy a tiéd, és üres kézzel küld a híd alá.  Mondd, hogyan gazdálkodsz a szavaiddal? Mit mondasz ki, kinek, miért, hogyan, milyen körülmények között? Mi a fontos, hogy te elmondhasd, vagy az, hogyan fogadja a másik, mit jelent neki? Lehet, hogy szerinted fontos, hogy szerinted ez az igazság, de közben a másik belerokkan a súlyába, és elveszíti az összes talajt lába alól.  Isten ma reggel arra kér, hogy szólj igazat! Képviseld az igazságot, de ne légy kegyetlen. Állj a Jó oldalára, és legy...

„Közösségben van az Úr az őt félőkkel, szövetségére tanítja őket. Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából. ” Zsoltárok könyve 25:14-15 Ma reggel, ahogy ezt az igét olvasod, barátom, képzeld magad mellé Istent. Képzeld el, ahogy ott ül melletted a kanapén, és rád mosolyog. Összeborzolja a hajad, és veled együtt nevet úgy, hogy még a könnye is kicsordul. Vagy képzeld el úgy, mint aki veled együtt hallgat át egy egész napot a tó partján, és csak örül a szavak nélkül együtt töltött időnek.  Képzeld el, ahogy figyelmesen meghallgatja vágyaidat, álmaidat, örömödet és bánatodat, és együttérez veled, hiszen tudja, miken mész keresztül, mert mindezeket veled élte át. Képzeld el, ahogy néhány könnycseppet töröl le az arcáról, ahogy veled együtt visz virágot a temetőbe. Képzeld el, ahogy veled együtt kap a szívéhez egy különleges jó hír hallatán. Képzeld el, ahogy ott ül melletted, kezét válladra teszi, miközben te ugyanígy hallgatod meg a barátodat...