Énekeljetek... de minek?
Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását mindennap! Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! Zsoltárok könyve 96:1-3 Néhány évig egy olyan gyülekezetben szolgálhattam, ahol több évtizedes hagyománya volt az istentiszteleti összejövetelek kezdésekor elénekelt négy-hat közösségi éneknek – a liturgia többi, elmaradhatatlan eleme, az ima, az adománygyűjtés, a bizonyságtétel és egyebek mellett. Az, hogy ennek mindnek bele kellett férnie a megszabott egy órás időtartamba, önmagában nem lett volna probléma (én azok közé a lelkészek közé tartoztam mindig is, aki inkább rövidebben szeret beszélni) ám mire én a gyülekezetbe kerültem, már nem a régi felállás szerint zajlottak az alkalmak. Tudniillik a liturgia bevezetésekor még hemzsegett a gyülekezet a zenélni tudó és szerető fiataloktól, akik minden héten hangszerekkel – zongorával, gitárral, csellóval, hegedűvel és más zeneszerszámokka...