Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember 20, 2009
Ne sóhajtozzatok... "Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll." Jakab 5:9 Ne sóhajtozz! Pedig van miért panaszkodnunk, és sokszor jogosan. Ahogy nyitott szemmel járunk-kelünk a világban, nem győzzük megérteni, felfogni, de egyszerűen még csak megszámolni sem, hogy mennyi-mennyi panasz van az emberek száján. A sok jajt látjuk a televízióból, halljuk a rádióból, olvassuk az újságokban és a legmodernebb interaktív médiából, az internetről is árad. Online panaszkönyvek általánosan és külön témákra kihegyezve. Politika, szórakozás, tanulás, szolgáltatások, egészségügyi problémák, pénzügy… 2009. szeptember 6-ig 3 millió panasz érkezett egy bizonyos cégcsoporttal kapcsolatban az illetékesekhez. És a legújabb: már kézikönyvben is tanítanak minket panaszt tenni. Mit tegyünk, ha…? Kihez fordulhatunk, ha…? Milyen apróságokra kell odafigyelnünk, amikor…? Szinte törvényszerű, hogy ez az áradat nem kerülheti el a családi és a gyüleke
A veszély tudatában „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen” 1Péter 5:8 Naponta sok-sok veszély fenyeget bennünket. Ha például közlekedünk - akár gyalog, kerékpárral, vagy autóval - veszélynek vagyunk kitéve. De a különböző járványos betegségek is veszélyeztetnek bennünket, mint például a most aktuális H1N1 vírus. Az említett veszélyhelyzetekkel a sor sajnos nem ért véget. Ami rajtunk áll, igyekszünk megtenni, hogy elkerüljük, megelőzzük a veszélyeket. Sok időt, pénzt és energiát fektetünk abba, hogy magunk körül biztonságot teremtsünk. Előrelátóan tervezzük a következő napot, mégis időről-időre különböző veszélyekbe kerülünk. Mai igénk egy olyan veszélyre figyelmeztet bennünket, amire talán keveset gondolunk. Péter apostol egyfajta lelki veszélyről beszél, amit azonban nagyon szemléletesen, egy oroszlán képével illusztrál. A népi gondolkodásban az ördögöt nagyon gyakran patás lényként ábrázol
Krisztus példája szerint "Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is. Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; " Az indulat szó kapcsán nagy félelem fog el. Szinte naponta látom az embereket indulatosnak, gyakran magamon veszem észre, hogy már megint mérges vagyok a Windowsomra, a térerőmre, a menetrend szerinti járatomra, ami éppen elhúzott, a gyógyszerekre, aminek hatását nem érzem... A szabad fordítású ÚSZ-m úgy hozza, idézem " az a gondolkodásmód és szándék" legyen jellemző ránk, ami Jézusé is volt. Mert az, hogy én felhúzom magam valamin, az egy döntés, mégpedi
A Messiás ígérete „És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. A kin az Úrnak lelke megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik: Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.” (Ézsaiás könyve 11. fejezet 1-5. vers) ’Szó elszáll, írás marad’ –, hogy mennyire igaz ez a mondás mai világunkra, azt hiszem mindannyian saját bőrünkön tapasztaltuk már. Mikor jóhiszeműen elhittük valakinek az adott szavát, amiből nem lett semmi, sőt később teljesen másként alakultak a dolgok. Néha még a mi szánkon is kiszalad egy-egy meggondolatlan ígéret, amit aztán nem teljesítünk. Vagy azért, mert
Az ÚR házában   „Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátrában.” Zsoltárok 84,11. 25 évvel ezelőtt történt, amikor bevonultam katonának. A kiképzés 1 hónapig tartott és ez időszak alatt senki sem mehetett haza. Rossz volt, hogy nem láthattam feleségemet, szüleimet, testvéreimet, de talán még ennél is rosszabb volt, hogy nem mehettem imaházba! Emlékszem, milyen szomorú voltam szombatonként, amikor arra gondoltam, hogy vajon most mi történhet a gyülekezetemben?! Igyekeztem nem tenni semmi olyat, ami megrontaná a szombatot, de mégis nagyon hiányzott a testvérek jelenléte…. Azóta már jó néhány év eltelt, de a mai napig bennem van e vágy, amit a zsoltáríró megfogalmaz. Akárhol járok a világban, szombaton a lehető legtermészetesebb, hogy elmenjek Isten házába! Ha nem is értem a nyelvüket, mégis csodálatos érzés, hogy egy családba tartozunk, egy a szombatiskolánk, egy a hitünk, egy
Egy éves a Reggeli Dicséret Blog! Istené a dicsőség, az íróké a köszönet, az olvasóké legyen az áldás!
Védelmet ígér az Úr „Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhová mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítettem, amit megígértem neked.” Mózes 1. könyve, 28:15 Ahhoz, hogy ne értsük félre Isten szavát, sokkal nagyobb rálátással kell néznünk egy-egy ígéretet. Jelen estben én visszamennék egészen a 12. fejezet első verseihez: (1Móz. 12.1-4a) „Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. Abrám elment, ahogyan azt az ÚR mondta neki…” Az emberiség történetének még az elején vagyunk. Ádámtól és Évától kezdve kis túlzással név szerint ismerjük az embereket. Túl vagyunk a bűneseten, a gonoszság és a gonoszok elszaporodásán és az özönvízen. Majdnem elkészült a bábeli torony, az emberek szétszéledt
Béketűrés „De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.” Rómabeliekhez írt levél 5:3-5 „Meg tudom csinálni” - biztattam magam a fekvenyomó padon a száz kilós súly alatt. Két dolog volt, ami aggasztott. Két szempár kísérte figyelemmel, hogy küzdök a súllyal: a sógorom és bátyja. Ők nagyon sportosak – ők vittek el magukkal edzeni -, és féltem, hogy leégek. A másik problémám az volt, hogy már vagy tíz éve nem edzettem, és akkor is csak nyolcvan kilóig jutottam... Visszagondoltam minden tanácsara, amit fiatal koromban a testépítő mesterektől hallottam. Hogyan vegyük a levegőt és fújjuk ki, hogyan koncentráljunk, hogyan képzeljük el a végeredményt, és így tovább. Egyetlen gondom volt, hogy a győzelemtől elválasztott az az ötv