reggeli dicséret

“Ki tette ezt, ki vitte véghez? Ki hívja elő örök idők óta a nemzedékeket? Én, az Úr vagyok az első, és én mindvégig ugyanaz maradok.” Ézsaiás próféta könyve 41:4 Azt mondják, hogy két féle ember létezik. Az egyik szereti az izgalmakat, az új dolgokat, élvezi a változást. A másik ezzel szemben mindig az állandóságot, a biztonságot keresi. Bármelyik csoportba is tartozik az ember, egy ismerős arc, egy jól ismert hely megnyugtatja a lelket. Mindig jól esik az embernek. A világ teremtése óta minden változik. Folyamatosan jönnek létre bolygók és pusztulnak el. Állandó mozgásban van minden. A mi röpke 60-70 évünkben lehet, hogy nem látjuk olyan nagynak a kozmikus változásokat (bár hatalmas dolgok történnek minden nap), de a saját életünkét igen. A környezetünkét észrevesszük. Nem is olyan rég elmentem a szülővárosomba. Azt hiszem két év telt el, hogy utoljára ott jártam. Ahogy a családommal sétálgattam, azt vettem észre, hogy lépten nyomon új üzletek sorakoznak. A régiek is fel lettek újítv...

„Az örök Isten a te menedéked, örökkévaló karjai tartanak.” Mózes ötödik könyve 33:27 Lassan változnak a mindennapok, lazulnak a korlátozások, és tehetünk néhány apró lépést vissza a régi, megszokott felé. Hogy mennyit? Nem tudjuk. És azt sem, hogy meddig. Azt sem, hogy lesz-e majd következő hulláma a fertőzésnek? Vajon legyőzhető-e végleg, vagy meg kell tanulnunk együttélni vele? Ha igen, ha nem, hogyan? Még mindig sok a megválaszolatlan kérdés.  De van, ami vagy inkább Aki nem változik. Aki örök. Aki menedéket nyújt a legnehezebb, legkiszámíthatatlanabb, legemberpróbálóbb időkben is. Akire bátran támaszkodhatsz, mert nem fog becsapni, nem  fog hátba szúrni, kihasználni, megcsalni. Aki megérti mindazt, ami lezajlik benned, aki nem veszi rossz néven, ha végre igazán megéled az érzelmeidet, és zokogsz, kiabálsz vagy épp némán merengsz a messzeségben. Aki megtart, történjék bármi is. Aki megtart örökké.  Mert nagyon is jól tudja, mennyi fájdalommal, örömmel...