reggeli dicséret

"Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!" Lukács12:32 Kicsi, védtelen, ügyetlen, bűnös, mégis ő az örökös. Olyant kap, amit nem érdemel meg, és amiért nem ő dolgozott meg. Ajándékba. Nem egymilliárd évre, ami jó hosszú idő – a Bahamákon még két hétnek is örülnénk – hanem örökre. Az elvesztés félelmének árnyéka nélkül. Fájdalmak és bánat nélkül. Nem kell mentő, tűzoltóság, rendőrség, válóperes ügyvéd, zár az ajtókra, koporsó, kötszer, műtő, nincs szívfájdalom, könnyek, félelem, szégyenkezés, bűntudat, nincs elválás, hiány és szegénység. Mindenki boldog és örökké él olyan elfoglaltságok közepette, amit szeret és amiben kiteljesedik. Szombatonként találkoznak Megváltójukkal, hogy együtt örüljenek az életnek, annak, hogy volt Valaki, aki nem hagyta őket a mélyben, hanem visszatette őket arra a helyre, ami a bukás előtt nekik lett rendelve. „Az évek, az örökkévalóság évei folyamán még káprázatosabb, még dicsőségesebb

Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lukács evangéliuma 21:28 Válság vagy váltság - leírva csak egy betű, jelentésben viszont milyen nagy a különbség a két szó közt! A legtöbb hír rossz eseményekről számol be, vagy rosszat jelez előre. Minden nap hallunk, olvasunk olyan újabb dolgokról, amik aggodalommal tölthetnek el minket. A hétköznapok sok örömét, a kicsi jó híreket, az apró előre lépéseket már alig-alig vesszük észre, annyira „rá vagyunk kattanva” a szenzációra, az ijesztő hírekre. Amikor Jézusnak a végidőről szóló beszédét olvassuk a Lukács evangéliuma 21. fejezetében, rémüldözünk, borzongunk, és katasztrófa- és horrorfilmekbe illő jelenetek peregnek le lelki szemeink előtt. Ez nem teljesen alaptalan, hiszen Krisztus elmondása alapján a jövő valóban sok szörnyűséget tartalmaz: hamis Krisztusok, vallási üldözések, földrengések, háborúk, járványok, éhínség, ellenségeskedés a családokban, és

Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. János evangéliuma 14:29 Amikor beköltöztünk az új otthonunkba, és először láttunk vendégeket magunknál, még ki kellett találnunk, hogy hogyan magyarázzuk el nekik, hogy hol is található pontosan a ház. Elmondtuk a falut, az utcát, a házszámot, és a végén mindig hozzátettük: úgyis idetalálsz, mert ez a legszebb ház az utcában. Persze mielőtt nagyképűnek tűnnék, ez nem a mi érdemünk, sokkal inkább az előző lakóké, akik tényleg gyönyörűen gondját viselték a háznak. A korlátokról muskátlik lógtak, az udvaron gyönyörű virágoskert, szökőkút. Minden, ami ahhoz kell, hogy szép legyen a ház — ennek nagy része mára már a “leegyszerűsítés” jegyében eltűnt. De akkor ez tényleg igaz volt: ez volt a legszebb ház az utcában. Persze a vendégeink is így reagáltak a telefonvonal másik végén: “Persze, csak mondod…” Aztán megérkeztek, és rögtön elhitték, amit mondtunk. Van az a buta mondás, hogy “hiszem, ha

„Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” Máté evangéliuma 6:33 Te hogy állsz az időbeosztással? Bevallom, nekem van még hova fejlődnöm, hiszen sokszor utolsó pillanatra hagyom, amíg lehet halasztgatom a nehezebb, kényelmetlenebb, a nemszeretem feladatokat. Hogy ennek mi az oka? Elkerülés, kényelemszeretet, vagy egyszerűen csak lustaság? Mindegy is, hiszen a végeredmény mindig ugyanaz; kapkodás, hibák és egy szétcsúszott élet. Ugyanis az eltékozolt percek bepótlásához, az elrontott dolgok helyrehozásához aztán máshonnan kell ellopnom az időt, emiatt pedig állandó lemaradásban vagyok, ami elégedetlenséggel, boldogtalansággal és önmarcangoló lelkiismeret furdalással tölt el. Rég rájöttem, hogy ehhez külső segítségre van szükségem. És elsősorban nem hozzám hasonlóan szétcsúszott emberekre, hanem az Örökkévaló Istenre, aki minden tekintetben a rend Istene, nála mindennek rendelt ideje és rendelt helye van (Pr

„Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt.” Efézusiakhoz írt levél 2:1 Mindig csodálattal néztem a fából készült dolgokat. A gondos faragást, a minták kidolgozását. Mind-mind annyira művészi.   Egy nagy, göcsörtös fából, amit a legnagyobb viharok tépáznak, azt gondolná az ember, hogy a legnehezebb bármit is faragni. De, képzeljünk el egy nagy munkával és művészi pontossággal elkészített gyertyatartót. Hadd mondjak el róla egy történetet: A mester az erdőt járja letöredezett faágak után kutatva. Barátja megkérdezi: „Melyik fafajtával szeretsz a legjobban dolgozni? – Azt hiszem azokkal, amelyek az Appalache-hegység tetőgerincén növekvő fákból származnak- felelte. –Miért?- tudakolta a kíváncsi barát. – A zord időjárás miatt a fák ott nagyon lassan növekednek – mondta. – Ennek következtében a faanyag erős, és a rétegek szorosan egymáshoz tapadnak. Emiatt nehéz kifaragni az ilyen fát, de ami ezekből készül, az mind tartós és

"És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük." János evangéliuma 17.26   Az élet sokszor kuszának tűnik és logikátlannak. Eltervezünk dolgokat, de másként alakulnak az események, s a terveinkből semmi nem valósul meg. Csalódottak, szomorúak vagy keserűek és dühösek vagyunk, s nem értjük miért alakultak így a dolgaink. Milyen könnyen és hamar megkörnyékez minket a gondolat: Isten elhagyott, nem szeret… Pedig, ha megláthatnánk egy más perspektívából az életünket, ha egy kicsit távolabbról, és magasabbról nézhetnénk az utunkat, akkor észrevennénk egy rendező elvet. Istennek van egy határozott célja az életünkben. Meg akarja velünk ismertetni önmagát, hogy az ő szeretete töltse be a szívünket. Minden, ami történik valamiképpen ennek a szolgálatában áll. A nehézségek és bajok meghívások arra, hogy közeledjünk hozzá, keressük őt és bízzunk benne. A

„Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok.” János evangéliuma 15:26-27   Jézus azért lett emberré, hogy bemutassa, milyen is Isten valójában. Hogy az emberek szemébe mondja, hazudott a kígyó, becsapott titeket. Mert Isten nem zsarnok, Ő szeret, elfogad, hazavár. Isten a tékozló fiú Apja, aki fut, és nyakába ugrik a disznók vályúja mellől elszökött gyermekének. Isten a pásztor, aki nem örül a 99-nek, amíg meg nem találja azt az egyet, aki elkóborolt. Isten a gazda, aki súlyos pénzeket ad a szolgáinak, hogy kamatoztassák, mert megbízik bennük. Isten az Úr, aki a nincstelen embereket is hívja a Fia esküvőjére, mert neki mindenki számít. Isten az, akinek semmi sem volt túl drága az emberért, aki vérrel, élettel fizetett a mi megváltásunkért.  Jézus minden tette, minden szava ezt az Istent emelte magasra, hogy végre lás