reggeli dicséret

Péter azután világosan és erőteljesen tett bizonyságot Krisztus haláláról és feltámadásáról: "Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek, erők, csodatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok, Azt ...megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve, megölétek. Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatni." Péter nem hivatkozott Krisztus tanaira, hogy állításait bizonyítsa. Tudta ugyanis, hogy hallgatóinak előítélete oly nagyfokú, hogy szavai teljesen hatástalanok maradnának. Ehelyett inkább Dávidra hivatkozott, akit a zsidók egyik ősatyjukként tiszteltek. Így beszélt tehát: "Dávid így szól róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam. Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annak

1999. december 31. volt. A rádió, a TV és minden más hírközlő eszköz azzal volt tele, hogy holnap egy új évezred kezdődik. Eufóriás várakozás előzte meg az éjfélt. Aztán pontban éjfélkor – körkapcsolás az egész világról. Ki hogyan ünnepli az ezredfordulót. Valamiféle megmagyarázhatatlan váradalom volt az emberekben. Ezt is megértük. Vajon, mit hoz ez az évezred? Azóta 15 év tellett el. Lassan belelépünk a 2015-ös évbe. És még mindig nem történt semmi. Nem történt semmi? Mintha ebben az évezredben felgyorsultak volna az igazán nagy természeti csapások. Hurrikánok, cunamik, hatalmas földrengések. Háborúk, forrongások sokhelyen. Gazdasági válság, anyagi ellehetetlenülés, a gazdagok és szegények közti olló még sosem nyílt ennyire szélesre. Újabb és újabb gyógyíthatatlan betegségek, Ebola elhagyta Afrikát. Társadalmi események, a másság tolerálása, leszbikus és homoszexuális felvonulások, családon belüli és kívüli erőszak. Ebben az évezredben ismertük meg a terrorizmust, megér

„Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet. Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.” Zsoltárok könyve 5:12-13 Az 5. zsoltárban Dávid egy reggeli imádságát olvashatjuk (szemben a 4. zsoltár esti imádságával). – Az első részben érdekesen ötvözi egymásba a hangos kiáltást (3. vers) a csöndes várakozással (4. vers), kifejezve evvel azt, hogy az ima valóban egy kommunikáció. Ha dühösek vagyunk, kiabáljunk, de ne az emberekkel, hanem Istenhez. Ugyanakkor hallgassuk meg Isten válaszát is, ehhez pedig csönd kell és türelem. – Aztán összehasonlítja a „bűnösök” és az „igazak” útját. Míg a „bűnösnek” nincs otthona (5. vers), addig az „igaz” Isten házába megy (8a. vers). Míg a „bűnös” nem tud megállni Isten előtt (6. vers), addig az „igaz” leborul Isten templomában (8b. vers). Míg a „bűnös” útja végén elpusztul (7. vers), addig az „igaz” az ÚR igazságában jár (9. ve

„És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok. Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia. Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia? Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.” (János evangéliuma 12. fejezet 32-36. vers) Adott egy kizsákmányoló, elnyomó hatalom. Adott egy az élet gondjaitól agyongyötört nép. Majd adott egy különös tanító, aki azt állítja magáról, hogy Ő a régen várt Messiás. És láss csodát! Valóban. Talpra áll a béna, lát a vak, megtisztul a poklos, a halott feltámad, jóllakik az éhező, a

Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája. Galatabeliekhez írt levél 1, 10 Meg lehet-e felelni mindenkinek? Már szinte hallom a képernyők mögül érkező válaszokat: Nem! Pedig állandóan elvárásokba ütközünk. Különböző elvárásoknak kell megfelelni a munkahelyen, otthon, vagy a gyülekezetben. Olyan magas elvárási szinteket kell átlépnünk, ami már az önbizalmunkat is csökkenti. A megfelelni vágyás egy olyan frusztrációt okoz bennünk, ami nem növeli a hitünket, hanem csökkenti. Talán szívesen válnánk olyan hősökké, akikre az utcán előre köszönnek, akik előtt megemelik a kalapot, de ez nem mindenkinek adatik meg. Nem tudunk mindenkinek megfelelni, mégis próbálunk. De ha embereknek akarnánk megfelelni, akkor nem lennénk Krisztus követői. Egy személyes élményről szeretnék írni! Adventista vagyok születésemtől fogva, és 25 évesen keresztelkedtem meg

„ Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve:Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosok lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.” Ézsaiás könyve 57:15 Nemrég megkérdezte tőlem kisfiam: „Anyuci, mit jelent az, hogy 'kezét védőn kiterjeszti életed fölött'?” Egy ének szavait ismételte, és igyekezett megfejteni az értelmét. Az ének Isten gondviseléséről szólt. Próbáltam megmagyarázni neki, mit is jelent. Láttam elgondolkodik rajta, majd ezt mondja: „De én nem látom Isten kitárt karját !” Sokszor nekünk is nehéz Isten gondviselését „látni”. Milyen jó lenne, ha akkor, amikor nagyon gyengének, összetörtnek érezzük magunkat, valóban ott ülne mellettünk, és átölelne. Ha éreznénk karjai melegségét, szívdobogását, hallanánk kedves, bátorító szavait. Isten arról biztosít igéje által, hogy bár a magasságban és szentségben lakik, nem feledkezik meg rólunk. Ott van mellettünk a legsöté

„Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni - talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.” Ézsaiás próféta könyve 43:19 Így év vége közeledtével, az ünnep egyre magával ragadóbb keserédes hangulatában érzed a késztetést a számvetésre. Mi is történt veled, mit hagytál magad mögött, milyen tapasztalatokon mentél keresztül? Pozitív vagy negatív a mérleg? Milyen nehézségeket éltél meg, milyen örömök tették elviselhetőbbé a szürke hétköznapokat? A korán nyugvó nap borongós homályában talán kételkedsz a jövő szépségében is, hiszen annyiszor megtapasztaltad már, hogy nem volt jobb az új év sem az előzőnél.  Isten egy különleges üzenetet tartogatott neked mára, válaszolva ki nem mondott gondolataidra. Ő számol veled, számít rád, és egy különleges tervet készített számodra! Valami újat, valami egyedit. Valami jót, ebben biztos lehetsz. Életet, melyben utat váj neked a leglehetetlenebb helyzetekben is. Küzdelmet, melyben Ő viseli gondod