reggeli dicséret

„És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat.” (Jónás könyve 2. fejezet 3. vers) Sokan elítélik Jónást, a menekülő prófétát, mert hát hogyan is gondolhatta, hogy elbújhat az Örökkévaló elől! Aztán mikor jön a nyomorúság, amikor ott van a nagy hal gyomrában, akkor ’Jajj Istenem!’ módon persze azonnal az Istenhez kiált. De vajon mi különbek vagyunk? Úgy tapasztalom, Jónáshoz hasonlóan mi is sokkal odaadóbban imádkozunk, mikor baj van. S ha nem teljesül azonnal, amit szeretnénk, hajlamosak vagyunk akár felhagyni az egésszel. De mi is az ima és miért kell néha oly sokáig várni (Jónásnak három napig kellett várni a hal belsejében)? „Szívünket feltárni Istennek mint barátunknak, ez az ima. Nem mintha szükséges lenne, hogy elmondjuk Istennek, kik vagyunk, mit akarunk, hanem hogy ily módon Istent a szívünkbe fogadhassuk. Az ima nem Istent hozza le hozzánk, hanem bennünket emel fel őhozzá.” „Ha ne...

Ésaiás 65,24 "..És mielőtt kiáltanak, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.." "Mindig vigaszt jelent a bajbajutott ember számára, ha valaki meghallgatja. De az mindennél több, hogy Isten figyel rám" - gondoltam.  Ez a szöveg mindig ebben a hitemben erősített meg. Mi imádkozunk és ez elég is. A segítség már úton van. A hit megnyugtató automatizmusa egészen addig ringatott, amíg a komoly próbák meg nem érkeztek. Emlékszem, valaki halálos ágyánál állva, hogyan olvastam fel kétségbe esve a legszebb zsoltárokat, miközben arra gondoltam: "Ez nem történhet meg velem. Őt nem veszíthetem el!" Az imám azonban nem hallgattatott meg. Ezután már nem vettem könnyedén a dolgokat. Aztán egy örvénybe kerültünk a családdal együtt. Hogy ki a hibás?- ezt a játékot nem voltam hajlandó mások rovására eljátszani. Mint Isten gyermeke, abban bíztam, a sok-sok lehetőségek egyikén keresztül, nyilvánvaló hibáim ellenére, majd csak megsegít a Mindenható. Hisz...