reggeli dicséret

Dicsérjétek az Urat, ti, földiek, ti, tengeri szörnyek, az egész óceán... vadak és egyéb állatok, csúszómászók és szárnyaló madarak...! Zsoltárok könyve 148:7,10 Emberként gyakran nem gondolunk arra, hogy nem mi vagyunk Istenünk kizárólagosan szeretett teremtményei. Használjuk, gyakran kizsákmányoljuk környezetünk javait, és bele sem gondolunk abba, hogy az impozáns fák, az apró kis fűszálak, a különböző méretű és felépítésű földön, vízben, levegőben, föld alatt élő állatfajok mind-mind Isten értékes alkotásai. Sőt, nem csak, hogy Isten számára minden alkotása egyformán fontos, maguk a teremtett lények is válaszolnak, reagálnak Isten szeretetére. A Szentírás számos szakasza szerint a növények és állatok, az emberekhez hasonlóan (vagy talán még magától értetődőbben) dicsőítik Istent létezésükkel. A 12-13. században élt Assisi Szent Ferenc például ösztönösen tudta ezt. Az állatok védőszentjeként is ismert szerzetesről közismert volt, hogy nagyon szereti az állatokat, sőt, a róla szóló fe...

Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét! Példabeszédek könyve 30. fejezet 8.-9. „Ha én gazdag lennék…” énekli a „Hegedüs a háztetőn”.  Sokan úgy gondolják, hogy az élet matematikai képlete: boldogság egyenlő gazdagság, boldogtalanság egyenlő szegénység.  Ha egy életmentő műtétre nincs pénzem és elvesztem gyermekemet, akkor lehet, hogy a „kincs, ami nincs” , boldoggá tenne. De általában az igazi, mély boldogság nem ezen múlik. Ezért mondta Jézus, hogy inkább a menyekben gyűjtsünk kincseket. Az ember olyan sokat küzd és dolgozik azért, hogy a mentehetetlent megmentse, mégis ezek a dolgok menthetetlenek maradnak. Lehet, hogy értékes, de menthetetlen és vannak olyan dolgok, amelyek menthetőek, mert örök értékek. Egy gyermeknek többet ér, ha édesapja leül vele játszani, m...

Istenem, ifjúságomtól fogva tanítasz engem, és mind ez ideig hirdetem a te csodáidat. Még most az öregségben és az ősz hajban se hagyj el engem, Istenem, hadd hirdessem a te karodat a következő nemzedéknek, minden eljövendőnek a te hatalmadat.   71. Zsoltár 17–18.  versek Az emberi élet tele van tanulással. Kicsiként elsajátítjuk az első szavakat, megtanulunk járni, írni, olvasni. Később tapasztalatok és élmények formálnak minket. De a zsoltáros arra emlékeztet, hogy van egy ennél sokkal mélyebb tanulási folyamat is: amikor Isten maga lesz a tanítónk. Ő nem csupán elméleti ismeretet ad, hanem élettapasztalatokon, próbákon, örömökön és csalódásokon keresztül nevel bennünket. „Ifjúságomtól fogva tanítasz” – mondja a költő. Visszatekintve mi is felfedezhetjük, hogyan vezetett bennünket Isten gyermek- és ifjúkorunktól fogva. Sokszor talán csak később értjük meg, hogy egy nehéz időszak is az Úr iskolájának része volt. A tanulás azonban nem ér véget az évek múlásával. Ahogy a test g...

Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemelt, aszerint, amit e testben cselekedett, akár jót, akár gonoszt. Korinthusi második levél 5. fejezet 10. verse Vannak népszerűtlen üzenetek, amelyek megdöbbentőek lehetnek egy olyan kereszténynek, aki Istent csak a szeretet oldaláról akarja látni. Bár való igaz, Őt máshogy nem is lehet szemlélni, csak a szereteten keresztül. Mégis, amikor az ítélet kérdése előkerül, akkor mintha megremegne bennünk a hit által felépített látomás. Pál apostol határozottan és komolyan beszél az elkerülhetetlenről. Egyszer mindannyiunknak szembe kell néznünk Krisztussal, mint Isten Fiával. Márpedig a Mindenhatóval való találkozás mindig megváltoztatja az életünket. Utána nem lehetünk azok, akik voltunk. Jó írástudóként emlékezteti olvasóit arra, hogy még Mózesnek is, aki saját maga láthatta a Dicsőséget, leplet kellett tennie magára, hogy ne emésztődjön meg a találkozás által. A hegyről való ...

Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert a Dávid iránti hűségem rendíthetetlen. Ézsaiás könyve 55.fejezet 3.vers Lassan tényleg beköszönt az ősz és vele együtt a hűvösebb napok, előkerülnek a vastagabb ruhák, előtérbe kerül a forró tea és a bekuckózás esténként. Számomra az ősz lezárást jelent, valaminek az elengedését és az új dolgok helyének előkészítését. Tavaszi gyerek lévén, mindig a tavasz lesz a kedvenc évszakom, de most ez az ősz valamiért különösen jelentőségteljessé vált. Azt bizonyára valamennyien tudjuk és talán meggyőződésünk is, hogy Isten jelen van életünk minden napján. Nem csak a jobbakon, hanem a rosszabbakon is. Tudja és ismeri a küzdelmeinket, a harcainkat, a vélt vagy valós félelmeinket, a bánatainkat és mindazt, ami kihívás elé állít bennünket. Néha úgy érezhetjük, hogy nem vagyunk méltóak erre a figyelemre, hiszen valamennyiünkkel elfordulhatott már az, hogy nem Istent helyeztük az első helyre, va...

Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak. Zsoltárok könyve 9:11 A minap a kisfiam beszaladt a dolgozószobámba,  és segítséget kért tőlem. Szerette volna összerakni a lego tűzoltóállomását. Nem annyira egyszerű dolog, de meg akarta csinálni és nem sikerült neki. Bejött, és segítséget kért, mert tudta, hogy én segítek neki. Te kihez fordulsz ha szükséged van a segítségre? Kit hívsz ha lerobban az autód? Én édesapámat, meg az autószerelőmet. Kit hívsz ha megbetegszel és tanácsot szeretnél kérni? Én édesanyámat és az orvosomat. Kit hívsz ha nem látod a kiutat a küzdelmeidben? Én a pszichológusomat és Istent. Mindkettőre szükség van. Egy krízis helyzetben tudnunk kell kihez forduljunk. Ha Istenhez fordulsz, és közben jó helyre fordulsz segítségért, bízhatsz benne, hogy jó kezekben vagy! Isten, a teremtő, a világ alkotója gondoskodik rólad és ad melléd olyan személyeket, akik segíteni fognak. Bízz Istenben, és kérj segítséget jó helyről.

Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd! Példabeszédek 3:27 Most nincs nálam pénz, apró, kaja, semmi, amivel segíthetnék. Amúgy is rohannom kell, elkések. Ha most megállok, borul az egész napi programom. Egyébként hideg van, esik az eső, ha nem sietek megfázom, és magamra is figyelnem kell. Nem akarok most ebben a hangulatban emberekkel foglalkozni. Zavarba hozna, ha odalépnék. Biztos van valaki más, aki jobban ráér, és úgyis megteszi helyettem, aki jobb ebben, akinek ez a munkája. Mi van, ha csak át akar verni? Úgysem arra költi, amire kéne. Nem is biztos, hogy tényleg rászoruló. Én nem tudom eldönteni, hogy jogos-e a kérése. Az én kis segítségem úgysem oldja meg az életét. Miért nem dolgozik inkább? Ha rendesen élt volna, nem került volna ide. Nem az én felelősségem az egész világon segíteni. Úgysem lehet mindenkit megmenteni. Az állam dolga lenne, nem az enyém. Majd elmegyek önkénteskedni, vagy küldök valami szeretetszolgálatnak, ha sok pénzem lesz, most még ...