reggeli dicséret

Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. Jakab 2:17 Középiskolában, az ötödik év végén technikusminősítő vizsgát kellett tennem. Ez két „lábon” állt: volt egy elméleti és egy gyakorlati vizsga. Az elméletin el kellett mondani, le kellett rajzolni vagy írni, hogy mit tudunk a kihúzott témakörről, a gyakorlatin pedig meg kellett mutatni, hogy hogyan csinálnánk a való életben. És volt egy fontos feltétel: mindkét vizsgán legalább elégséges eredményt kellett elérni ahhoz, hogy megkapjuk a bizonyítványt. Hiába tudta valaki az elméletet jól, ha a gyakorlati vizsgán megbukott, a bizonyítványba ez került: „Nem felelt meg”. A lelki, keresztény élet két lábon áll. Van az elmélet, és a gyakorlat. Az előbbit azért kell jól ismerni, hogy az utóbbit helyesen tudjuk megvalósítani. A hitünk alapja az, hogy megismerjük Istent olyannak, amilyen, azért, hogy szeretetből, örömmel rábízzuk magunkat, és vágy ébredjen bennünk arra, hogy összhangban akarjunk élni az útmutatásaival. Is...

Azért fáradunk és küzdünk, mert reménységünket az élő Istenbe vetettük, aki minden ember megtartója, kiváltképpen a hívőké. (Rev. Károli) 1Timótheus 4:10 Figyeld meg a logikai láncolatot ebben a bibliaversben! Mivel az élő Isten minden ember megtartója, ezért Benne reménykedünk. Mivel reménykedünk a megtartó Istenben, ezért fáradozunk, és küzdünk. A reménységből fakad a cselekvés és nem a cselekvésből a reménység. A cselekedeteink árulkodnak a szívünkben táplált bizalomról vagy annak hiányáról. Isten bizalmat kér tőlünk, s azt ígéri, hogy megtartja, megmenti sőt üdvözíti azokat, akik rábízzák magukat. Ő ezt meg is teheti, hiszen él, hatalommal teljes, és szeret. Te miben és miért reménykedsz? Miről árulkodnak a cselekedeteid? Legyen áldott a napod!

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. Máté 5:16 Egy középiskolai tanárom egy órán idézett egy mondást, miszerint „aki tudja, az csinálja, aki nem tudja, az tanítja, aki meg még annyira sem tudja, az könyvet ír róla”. Ez nekünk nagyon tetszett, hiszen, mint erdész technikus diákoknak a gyakorlat volt az erősségünk, olyan mondta, aki tanította, és volt egy olyan tantárgyunk is, amit olyan könyvből tanultunk, amit olyan valaki írt, aki tanított is minket. Mi könnyebb: beszélni valamiről, vagy megtenni? Elmondani valamiről, hogy hogyan helyes, vagy megmutatni, hogy hogyan kell tenni? Azt gondolom, hogy egyetértünk abban, hogy valamit megtenni általában sokszor nehezebb, mint elmondani. Pontosan ezért a leghitelesebb, legmeggyőzőbb az, ha valamit úgy teszünk, ahogy helyesnek tartjuk. A kereszténység eredetileg egy lelki mozgalom. Krisztus követői azt tanították és úgy éltek, ahogy Krisztus tette és tanít...

Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói... Jakab Apostol levele 1:22 Ha Jakab apostol ma élne közöttünk, lehet, hogy valahogy így fogalmazná meg üzenetét: ne csak olvassuk és hallgassuk a Bibliát, hanem tegyük is meg, amit Isten kér benne. Ebben Krisztus maga adott példát nekünk: élete minden tekintetben összhangban volt Isten szándékával, és mindent elvégzett, ami meg volt írva róla. Az adventi időszakban valószínűleg gyakrabban gondolunk Jézus földi életének kezdeti eseményeire. Elgondolkodtam: mi lett volna, ha ő csak tudta volna Isten szándékát, azt, ami az igében évszázadok óta meg volt írva, de nem cselekedett volna azzal összhangban... Mennyi küzdelmet megspórolhatott volna magának, ha nem született volna meg akkor Betlehemben! Nem kellett volna hamarosan születése után menekülnie Egyiptomba, nem kellett volna annyira küzdelmes életet élnie, nem kellett volna egész életében elviselnie Sátán támadásait, az emberek keményfejűségét, hitetlenségét, az ok nélküli gánc...

"Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat." Jakab apostol levele 1. fejezet 22. vers Mindannyian jártunk iskolába. Biztosan vannak közöttünk olyanok, akik az elméleti tantárgyakat szerették jobban, mint a magyart, a matekot, vagy a történelmet; szerettek ülni, hallgatni a tanárt, és a számukra érdekes, vagy akár izgalmas dolgokat megtanulni. Mások inkább a rajzot, az éneket és a testnevelést kedvelték, a készségtárgyakat, amikor nem csak ülni és figyelni kellett, hanem "végre történt is valami". Felnőttként is különbözünk egymástól: vannak, akik jobban szeretnek tervezni, vagy beszélni valamiről, mások inkább fogják magukat, nekilátnak, és megcsinálják. És ez így rendben is van, legalábbis az élet bizonyos területein. Akik közülünk szakmunkásképzőbe, szakközépiskolába vagy technikumba jártak, azok szakmai tárgyakból is vizsgáztak, hasonlóan a gimnáziumi érettségihez, és a bizonyítványukat csak akkor kapták meg, ha a gy...

És aki inni ad akár csak egy pohár friss vizet is egynek e legkisebbek közül, mert a tanítványom, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát. Máté evangéliuma 10. fejezet 42. verse Mennyire tudjuk értékelni a kis, apróságnak tűnő cselekedeteket?  A nagy látványos dolgokat, sikereket könnyű észrevennünk, hiszen szem előtt vannak. De vajon van-e szemünk a jelentéktelennek tűnőkre?  Azokra az apró, hétköznapi cselekedetekre, amelyek mégis olyan sokat jelentenek, mert a hűség és szeretet megnyilatkozásai, s amelyek az életet élhetővé teszik? Vannak vezetők, akik csak a „nagy képet” látják. Szemük előtt lebeg a cél, látják az utat is, de nem biztos, hogy látják az embert. Vannak vezetők, akik elvesznek a részletekben, nincs látásuk a célról és az útról.  Neked milyen főnököd van, s te magad milyen vezető vagy? Akik Jézust választják, egy olyan vezetőt fognak követni, aki mindig tudja, minek mi az igazi értéke, akinek a figyelmét a legapróbb dolgok se...

Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: "Az igaz ember pedig hitből fog élni." Róma 1:17 Ez a Pál apostol által Habakuk próféta ószövetségi könyvéből idézett mondat volt az a szikra, amely lángra lobbantotta a reformációt kicsit több mint 500 évvel ezelőtt. Luther Márton Ágoston-rendi szerzetesként élte a mindennapjait. Mint tökéleteségre törekvő ember, nagyon szenvedett attól, hogy szeretett volna jó lenni, szeretett volna mindenben teljesen megfelelni a szerzetesrend előírásainak, és így tetszeni Istennek, de képtelen volt rá. Ezért méltatlannak érezte magát Isten szeretetére, és félt, hogy el fogja veszíteni az üdvösséget. S ami a legrosszabb: félt Istentől, és nem tudta szeretni őt. Johann von Staupitz, a rendfőnöke, látva önmarcangolását, elküldte filozófiát tanulni – melynek abban az időben része volt a teológia – hogy ne legyen annyi ideje magával foglalkozni. Ennek nyomán később a wittenbergi egyetemen ...

„Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.” Márk evangéliuma 11:24 Ismered a bajba jutott sziklamászó történetét? A sziklapárkányon megcsúszva lóg ég és föld között, karjai zsibbadnak, ereje fogytán, végső kétségbeesésében Istenhez kiált: Uram, csak most segíts és mindent megteszek, amit kérsz. - Mindent? - kérdi az égi hang - Igen, mindent. Én leszek a legengedelmesebb híved. - Renden, akkor engedd el a sziklát! Nem tudom miért, de sokszor tapasztalom, hogy úgymond hívő emberek az imádság, a könyörgés terén különválasztják a hitet a cselekedetektől. Úgy gondolkodnak, hogy a mi dolgunk annyi, hogy higgyünk és imádkozzunk, Isten pedig majd megteszi, amit kérünk. Sőt, vannak, akik az imádság szerinti cselekvést is hitehagyásnak minősítik. Pedig az igazság az, hogy éppen a kérésünkkel összhangban lévő cselekedeteinkkel bizonyítjuk az Isten ígéretébe vetett bizalmunkat. Ha megnézzük Jézus csodáit, gyógy...

"Hiszen Krisztus Jézusban sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit." Galata 5.6 Olyan sokszor a hatás–ellenhatás törvénye mozgatja az életünket. Egyik szélsőségből a másik szélsőségbe esünk, s közben hajlamosak vagyunk szem elől téveszteni a lényeget. Készek vagyunk késhegyre menő vitákat folytatni kevésbé fontos kérdéseken is, s közben megsebezni a másikat. Ragaszkodunk szokásokhoz, vagy éppen tüntetőleg elhagyjuk, elutasítjuk őket.    Ezt tették az apostoli korban is a körülmetélés kérdése kapcsán. Voltak, akik azt mondták: a pogányok csak akkor üdvözülhetnek, ha körülmetélkednek, és megtartják a mózesi törvényeket. Voltak, akik tagadták ezt, és kiálltak amellett, hogy Isten elfogad Krisztusban akkor is, ha nem vagy körülmetélve. Pál apostol mindkét felet figyelmezteti valamire: a Jézus Krisztussal való kapcsolatban nem ez a döntő. Önmagában sem a körülmetélkedés, sem a körülmetélkedés hiánya nem hordoz győz...

"Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?" János 3,12 Egy idős tanító látogatott Jézushoz azon az éjjelen. Nikodémus, aki maga is tagja volt a nagytanácsnak, amely akkor a nép vallási vezetőiből állt, leginkább a farizeusokból és a sadduceusokból. A Megváltó, látva az őszinte érdeklődést, a legkomolyabb üzenettel szólította, meg őt ( "Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát." Jn 3,3), de az nem akarta megérteni ( "Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?" Jn 3,4). Miért kellene egy olyan embernek is megtérnie, újjászületnie, aki egész életét Isten törvényének szentelte? Nem elég, hogy mindvégig hitben élt? Nem elég, hogy helyesen cselekedett, nem bántott másokat, ...? Ma is sokan vannak, akik követik az öreg farizeust ebben az eltökéltségben. Miért kellene nekem még válto...

„És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.” (Mózes első könyve 15. fejezet 6. vers) Ábrahámot a hívők atyjának szoktuk nevezni, aki valósággal hallotta a Teremtő szavát, csodálatos ígéreteket kapott és ő volt az, akire Isten rábízta áldásainak továbbítását. S miért éppen őt választotta ki az Úr? A válasz csupán ennyi; mert szerette őt az Isten ő pedig hitt az Úrnak. Ám ha elkezdjük megvizsgálni az ő hitét, be kell valljuk ez merőben más, mint amit mi hitnek nevezünk. Ábrahám hite a keleti ember gondolkodását tükrözi, mely a mi nyugati szemléletünkbe nehezen fér bele. Mert a nyugati ember azt, aki Isten parancsára elköltözik egy ismeretlen országba, és kész akár fiát is feláldozni az Úrnak, azt nem hívőnek, hanem fanatikusnak nevezi, akit azonnal pszichiátriai kezelésre kell beutalni. Így a mi hitünk inkább elméleti, amiben nincs semmi meghökkentő, és nincsenek csodás vonásai. A mi hitünk a hagyományokhoz van láncolva, és különböző jól megfogalmazott el...

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” Efézus 2,8-9 „Az ember szinte reménytelen áldozata a csináld magad gondolkodásnak. Ez a kifejezés jól leírja születésünktől jellemző emberi természetünket. Más ilyen címkék lehetnek az énközpontúság és az önelégültség. Az alapelv gyermekkorunktól kezdve rögzülve van bennünk. Emlékszem arra, hogy próbáltam kitakarítani a garázst, és hároméves gyermekem betévedt hozzám, hogy segítsen. Valamit csinálni kezdett, de nem úgy, ahogy kellett volna. Felkapott dolgokat, amiket már elraktam, és odapakolta, ahová nem kellett volna. Megpróbáltam kijavítani a dolgait. Tudod, hogy mit mondott erre? ’Majd magamtól, apuci, majd magamtól!’ Ki tanította erre? Valószínű, én is segítettem ebben. Az anyja is hozzájárulhatott. Azonban az biztos, hogy születésétől fogva magában hordozta az egészet… Mivel ezzel az örökölt csináld magad természettel születtünk, é...

„ A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok, és veletek lesz az ÚR, a Seregek Istene - ahogy mondogatjátok. ” Ámósz 5,14 Gyermekkorban természetes, hogyha azt mondod, lovag vagyok, az úgy is van. És pár pillanat múlva már küzdesz a sárkányokkal. Hiszünk a kimondott szó erejében, de mire felnövünk, meg kell tanulnunk, hogy attól, hogy kimondunk valamit, még nem válik valóra. A felnőtt-lét lényege, hogy megértjük, a képzeletünknél többre van szükségünk ahhoz, hogy megvalósítsuk álmainkat. Mégpedig reális, célközpontú tettekre. Mi, hívő emberek néha mégis gyermekként vagyunk keresztények, mert elfeledkezünk a tettek fontosságáról. Azt gondoljuk, csak hinnünk kell és megtörténik. Kimondjuk: „Az Úré vagyok, átadom magam neki.” – és azt gondoljuk ez elég, mert ez egy varázsige és mágikusan valóra váltja, amit akarunk. Az ókori Izráel gyakran mondogatta: „Az Úr népe vagyunk, az Úr választottai vagyunk.” – és azt gondolták, ez így is van és így is marad. No...

„Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, a melyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.” (Rómabeliekhez írt levél 5. fejezet 1-2. vers) Egy alkalommal, egy fiatalember azzal a kérdéssel kereste fel Jézust: „Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?” (Mk. 10:17) Megbecsülni is nehéz lenne hányan tették, vagy teszik fel ugyanezt a kérdést, azt gondolva, hogy Isten irántunk való szeretete nem személyünktől, hanem tetteinktől függ. A pogány kultuszok istenképe ez, melyet bizonyos áldozatokkal, cselekedetekkel lehet csak kiengesztelni. Sokan, akik kereszténynek vallják magukat, hasonlóan vélekednek. Számukra az Istenhit nem több, minthogy nevük ott szerepeljen valamely egyház névsorában. Esetleg, bizonyos hitelvek felsorolása; Hiszem, hogy létezik Isten, hiszem, hogy a Biblia az Ő szava, stb., igazi meggyőződés nélkül. Mások úgy vélik vallásuk ...

„…ugyan mit érnek a szavak? Bizony, nem érnek semmit! Ugyanúgy van a hit is: ha nem követik a tettek, akkor halott. Nem ér semmit, mert nincs benne élet.” Jakab 2:17. Különösen mi magyarok, hajlamosak vagyunk a végletekre. Vagy az egyik oldalra zuhanunk, vagy a másikra. Testvéreim! A hit önmagában mit sem ér! A cselekedetek a fontosak! Ha nem teszel semmit, hogyan mutatod meg hitedet? Igenis, a cselekedeteid által üdvözülsz! Testvéreim! A hit a fontos! Nincs szükség cselekedetekre! Jézus minden „cselekednivalót”, minden törvényt a fára szegezett. Nincs többé törvény egy keresztény számára! Csakis hit által üdvözülsz! Nos, hogy hangzik? Erre itt van ez az ige, amit Jakab leír, hogy halott az a hit, amit nem követnek tettek. Sőt, azt írja, hogy a cselekedetek teszik élővé a hitet! Gondolkodj el ezen ma reggel.