reggeli dicséret

"Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem." Pál első levele a korinthusiakhoz 13:12 Egész életünkben egyszer sem láthatjuk a saját arcunkat. A tükörképünket igen, de a saját arcunkat, úgy, ahogyan bárki más láthatja a miénket, nem láthatjuk. (Ez valószínűleg az örök életben sem lesz másképp…) Pál apostol idejében még a tükrök sem voltak pontosak, csak homályos képet mutattak a saját arcára mindig kíváncsi szemlélődőnek. Egyszer eljön a nap, amikor nem a saját arcunk milyensége fog érdekelni minket, hanem Annak az Arca, Aki mindent otthagyott azért, hogy az emberek örök életet kaphassanak. Nemsokára eljön az a nap, amikor választ kapunk minden kérdésre. Amikor a tiszta szívű, jólelkű emberek Isten táborához fognak tartozni örökre, és akik kétszínűek voltak és a szívükben gonoszak, azok nem léphetnek be Isten Új Országába. Eljön az a nap, ami

Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz. Zsoltárok 103:13 Amikor olvasni kezdtem a Bibliát, jónéhány olyan szóval találkoztam, amit a hétköznapi beszédben nem nagyon használunk. Ilyen szó az „irgalmas” is. Korábbi olvasmányaimban biztosan találkoztam már vele, mert ismertem, de az értelmén nem gondolkoztam el. Számomra a jelentése egybemosódott a „kegyelmes” kifejezés jelentésével. Néhány évvel később egy bibliatanulmány tárgyalta a „kegyelem” és az „irgalom” kifejezések jelentését, azóta értem a különbséget. A „kegyelem” a meg nem érdemelt jóindulat, az „irgalom” pedig a cselekvő kegyelem. Ezek szerint, amikor valaki irgalmas, vagy könyörülő, akkor úgy tesz jót mások javára, mások érdekében, hogy ezt nem érdemlik meg. Aki irgalmas, annak nem kellenek okok ahhoz, hogy valakiért jót tegyen, elég az, ha ő szereti azt, akiért cselekszik, és hogy az illetőnek szüksége legyen erre. A Sámuel második könyvét olvasva úgy ismerjük meg a zsoltár

Mert mindnyájan látták őt, és megrettentek. De ő azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Márk evangéliuma 6:50 Vihar van. A felhőktől még a csillagok se látszanak a tó fölött. Ez a sötétség még a hajóhoz szokott tanítványoknak is rémisztő. Nem csodálom, hogy mikor a messzi távolban, a vízen járva egy alakot pillantanak meg, rögtön a legrosszabbra gondolnak, arra, hogy ez a valaki, aki közeledik hozzájuk, nem lehet más, mint egy kísértet. A hang, ami felőle hallatszik, megnyugtatónak tűnik, bár csak pár szót szól: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” “Bízzatok” — így bátorította Jézus a vérfolyásos asszonyt, ( Máté evangéliuma 9:22 ) a vak Bartimeust, ( Márk evangéliuma 10:49 ) a gutaütöttet ( Máté evangéliuma 9:2 ) és még sok másikat. Bátorság! Bármi is történjék ezután, az nem igényel félelmet. Szedd össze magad, és figyelj! “Én vagyok” — ha látták volna az arcát, pontosan tudták, volna, hogy ki Ő, d

„Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.” Zsoltárok könyve 37:25   Bátorító és vigasztaló ma reggel Dávid eme sorait olvasni. Ugyanakkor, olybá tűnik, mintha Dávid az időskori szenilitás miatt elfelejtette volna saját életének viszontagságos pillanatait, mikor Saul elől menekülve elhagyatottan bujdosott En-Gedi pusztájában, vagy mikor ő maga is kenyérkéregetővé vált és Akhimelek a szentelt kenyerekből adott neki enni. Aztán meg lehetne említeni Illést is, aki Akháb és Jézabel elől menekült, és aki Sarepta egy szegény özvegyének utolsó falatját kérte el. Bizony, az elhagyatottság, az üldözés és a szűkölködés volt osztályrésze a Biblia számos hithősének, a próféták többségének és a megannyi mártír hitvallónak. DE, és itt jön néhány tanulság: Amit a külső szemlélő elhagyatottságnak és szenvedésnek lát, ott az átélő arról ír: „Az Úr az én pásztorom… ha a halál árnyékának völgyében járok

„Majd odaállt a király az oszlop mellé, és szövetséget kötött az ÚR színe előtt arra nézve, hogy az URat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívvel és teljes lélekkel megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben. És az egész nép elfogadta ezt a szövetséget. ” Királyok második könyve 23:3 Valamikor aranyborjút állítottak, most pedig az egész nép elfogadja Isten szövetségét? Csak a jó rész kell a történetből vagy elvesszük azt is, ami az egész csomagban van? A csomag tartalma egy szerződés, ami egyrészről létrejön Isten részéről, valamit az emberek részéről. Ebben a szerződésben az áll, hogyha a szerződő felek teljesítik a feltételeket, az előírásokat, amelyeket Isten parancsolatainak nevezünk, de most inkább hívjuk kritérium pontoknak, akkor minden rendben lesz, Isten hűséges társaiként pedig minden jóval áldva leszünk. Tehát a csomag tartalma csak pozitív elemeket tartalmaz akkor, ha a szerződésben foglaltak

“És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé.” Jelenések könyve 21:1 Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy nem tudja elképzelni azt, hogy milyen lesz majd a föld tengerek nélkül. Én is elgondolkoztam rajta, és arra jutottam, hogy én sem tudom pontosan, de egy dolgot biztosan tudok: Nem tetszene. Szeretek úszni, és nincs is jobb, mint a tiszta tengervízben lubickolni. Még jó, hogy ez a szakasz nem is erről szól. De akkor mégis miről? Képzeljük el a következőt: János látja azt, ahogy a világegyetem utolsó nagy háborúja lezajlik. Epikus csata a jó és a rossz között. Látja ahogy Isten nyer, és örül, de a történet nem fejeződik be. Hirtelen emberek jelennek meg, és ítéletet mondanak felettük. Két könyvből olvassák a neveket. Az egyik ezek közül az élet könyve, amiben ha valakinek nincs benne a neve, akkor meghal. Nem csak egyszerűen, hanem végleg. Úgy írja, hogy a tűz tavába vetik. Kicsit hátborzongató képek. És most

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.” Zsoltárok könyve 46:11   Ahogy ezt az igét elolvastam, eszembe jutott a szentföldi tanulmányút, amin részt vehettem. Életem egyik legnagyszerűbb utazása volt. Egész más színben fénylenek azóta a Szentírás történetei. Egy héten keresztül jártunk a Biblia földjén, egyik helyről a másikra, igyekeztünk mindent megnézni, ami csak belefért az időnkbe. Fantasztikus idegenvezetőnket élmény volt hallgatni.  Hazaindulásunk előtti utolsó nap délutánján Cézarea városának maradványait csodáltuk meg, és ekkor éreztem a leginkább, hogy végre csendet szeretnék magam körül. Nem akarok több történetet hallani ásatásokról, Heródesről, Izraelről, a Római Birodalomról. Csak ülni akarok a sziklákon, nézni a hullámokat, magamba szívni a sós levegőt, és érezni a helyből áradó ősiséget. Csak csendben akarok lenni, érezni, ahogy Mindenható mellém ül, és velem együtt hallgat.  Iste