reggeli dicséret

"A körülötte levő fényözön olyannak látszott, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni esős napon. Ilyen volt az ÚR dicsőségének a látványa. Amikor megláttam, arcra borultam, és hallottam, hogy valaki megszólal." Ezékiel 1,28 Sokan megpróbálták már leírni, hogy milyen is Ő valójában, csak keveseknek sikerült. Számomra az a legszebb ezekben a megfogalmazásokban, hogy szinte ahány, annyiféle. Nem azért, mert a Mindenható teljesen más volna és mindig másnak mutatná magát. Hiszen a Szentírás bizonyságot tesz arról, hogy nem Isten változik, Őbenne még annak árnyéka sincs. (Jakab 1,17) Hanem azért, mert Isten mindannyiunkat ismer és a hozzánk legközelebb álló módon próbálja elmondani nekünk, ki is Ő. Ezékiel egy különleges, mennyei udvartartást lát, ahol a teremtett lények körbeveszik és szüntelen dicsőítik uralkodójukat, miközben folyamatosan mozognak, eljutnak mindenkihez, akihez kell. A leírás olvasásakor érezzük, hogy a próféta mennyire küzd azzal, hogy m

Kérj! Keress! Zörgess! Nem más ez, mint az ima fokozása. Találkozol valakivel. Elkéred a címét. Már van némi kapcsolatod vele, de ez még nem az igazi. Aztán megnézed a térképet, megkeresed az utcát és a házat. Elindultál. Ez igen! Ez már valami! Ez a keresés. Aztán odaérsz, és kezdesz zörgetni, kopogni az ajtón. Ezt mondta Jézus a Hegyi beszédben. Ő, aki nem tudott egyetlen napot sem elképzelni az Atyjával való beszélgetés nélkül: „Kérjetek, és adatik nektek. Keressetek és találtok. Zörgessetek és megnyittatik nektek.”  Máté 7:7 Álljon itt néhány idézet az imádság szerepéről, fontosságáról. „A reggeli imádság és a Biblia tanulmányozása kinyitja Isten kegyelmének és áldásának kincsestárát. Az esti imádság bezár minket az Ő biztonságot adó védelmébe.” Vern McLellan „Az együtt imádkozó család együtt is marad.” „Az a család, ahol együtt étkeznek, és beszélgetnek egymással, kiegyensúlyozott gyermekeket nevel.” „Hozzátok gondotokat, örömötöket, szükségleteiteket és aggo

"Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin."  Lukács evangéliuma 23. rész 34. vers Nem mindig tudjuk, mit csinálunk. Tulajdonképpen elég gyakran nem tudjuk, általában a megszokás és a berögződések hajtanak bennünket. Már több alkalommal jártam úgy, ahogyan ma reggel is. A városból hazafelé vezető úton eszembe jutott, hogy el kellene szaladnom az orvoshoz felíratni a kifogyóban lévő gyógyszereket, hiszen amúgy is, a nálunk fennálló rendszer szerint legkorábban csak pénteken kapom majd meg a recepteket. El is terveztem, hogy ez az öt perces kerülő még pont belefér, mielőtt hazajövök a szükséges csomagokért, és folytatom a körutamat. A probléma csak akkor jelentkezett, amikor az utcánk kereszteződésébe értem. Mivel a falu elején lakunk, az orvosi rendelő pedig, — mint ahogy minden más is, a falu “központjában” — néhány kereszteződéssel arrébb található. Mikor azonban megláttam a

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Efézusbeliekhez írt levél 2. fejezet 8-9. vers) John Newton 1725. július 25-én született Londonban. Még kisgyermek volt, mikor elvesztette édesanyját, és alig 11 éves, mikor hajóskapitány édesapjával tengerre szállt, míg 6 év múlva a kanadai ontariobeli Fort Yorkban letelepedtek. 1743-ban besorozták a haditengerészetbe, majd dezertálása után megtapasztalva éhezést, betegséget, kiszolgáltatottságot, végül rabszolga kereskedőként megcsinálta szerencséjét. 1748. május 10-én azonban minden megváltozott. Afrikából próbált Angliába jutni, és olyan hatalmas viharba kerültek, hogy a hajó vízzel telt meg. Newton Isten kegyelméért imádkozott és később naplójába azt írta, ekkor lett kereszténnyé. Elkezdett Bibliát olvasni, kerülte a káromkodást, a szerencsejátékot, és az italozást. A hajózással azonban 6 évvel később hagyott fel, mikor a

„...és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között...” Pál levele az efézusiakhoz 1. fejezet, 18. verse Efézus, nemcsak Kis Ázsiának, hanem az akkor ismert világnak is egyik legnevezetesebb városa volt. Lakóinak száma kétszázezer körül lehetett, így, mindjárt a legnagyobbak: Róma, Korinthus, Alexandria és Antiochia után következett. Világra szóló kereskedelem középpontja volt. Kelet és nyugat találkozott itt, méltán nevezték „kelet kapujának”. Pál második térítői útjáról visszajövet fordult meg először Efézusban. De nem maradt sokáig, mert hátra hagyva munkatársait, Akvilát és Priscillát (ApCsel 18:26), továbbsietett Jeruzsálembe. A harmadik térítői útján, megtapasztalva központi fekvése jelentőségét a misszióra, annál több időt, közel három esztendőt töltött a városban. Előbb a zsinagógában, majd Tirannus iskolájában prédikált. Valóságos missziói góc lett a nagy ide

„Akik [Krisztus] által hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen." 1Péter 1.21 Kitől kérsz szívesen segítséget? Mire van szükséged ahhoz, hogy egyáltalán valakitől segítséget merj kérni? Bevallom, nekem számít a légkör, a lelkület. Szívesebben kérek attól segítséget, aki kedves, melegszívű, mint aki elutasító, rideg. Persze az is fontos, hogy úgy lássam: képes segíteni. Istenben mindez együtt van. Az Atya odaadta értünk és nekünk fiát, hogy megváltónk és szószólónk legyen. Krisztus meghalt a bűneinkért, az Atya feltámasztotta őt a halálból, s ez hirdeti azt, hogy van számunkra kegyelem, Isten szeret bennünket! Sőt, az Atya meghallgatta Krisztus kérését – „Én dicsőítettelek téged e Földön: elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzem azt. És most te dicsőíts meg engem Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, amellyel bírtam te nálad a világ létele e

„Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az Ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok.” Zsidókhoz írt levél 6:10  Biztosan te is átélted már számtalanszor, hogy valaki nem köszönte meg. Nem köszönte meg az érte hozott áldozatokat, a segítséget, amit nyújtottál neki, a rengeteg munkádat, mellyel mind őt gazdagítottad. Természetesnek vette, vagy a kezdeti boldogság után valahol útközben mégiscsak elmaradt a hála. És persze volt olyan, aki nemcsak nem köszönte meg, hanem egyenesen támadásba lendült ellened, te lettél a céltábla közepe, hiába minden szolgálatodnak.  Isten ma reggel bátorítani szeretne téged. Ő nagyon jól tudja, milyen érzés, amikor nincs köszönet. Amikor tíz gyógyult leprásból csak egyetlen egy jön vissza, hogy hálát mondjon. Amikor csodákat követelnek, de nem készek az elköteleződésre. Amikor utolsó bűnözőként halálra ítélik ártatlanul. Amikor az is Barabbás