reggeli dicséret

Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek. János evangéliuma 20:29 Krisztus feltámadásának napján magdalai Mária volt az első, aki találkozott a feltámadt Úrral. Ő volt az, aki továbbadta a jó hírt a tanítványoknak, akik a nagyhét eseményei után életüket féltve gyülekeztek zárt ajtók mögött. Ezek után pedig maga Jézus Krisztus jelent meg a tanítványok között, akik azonnal felismerték őt szavairól, viselkedéséről, és a kezein és oldalán szerzett sebeiről. Sőt, nem csak megmutatta nekik, hogy feltámadt, hanem megajándékozta őket a Szentlélekkel is. Tamás azonban lemaradt minderről. Ő éppen nem volt ott a szobában, és csak utólag, a többiektől tudta meg, hogy Krisztus személyesen köszöntötte a többieket, erővel ajándékozta meg őket, és neki mindebből semmi nem jutott. A többiek ezáltal sokkal közelebb kerültek Jézushoz, Tamás pedig látszólag az utolsó helyre került. Ezért—féltékenységből—nagy szavakkal kijelentette, hogy márpedig ő csak akkor ...

Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek. Zsoltárok 116:1-2 Van olyan istenismeret, amely nem szerezhető meg könyvből, vagy tanításokat, igehirdetéseket hallgatva. Akkor nyerjük el, amikor teljes szívből, őszintén keressük Őt, kérjük a segítségét és tapasztaljuk szabadító hatalmát, közbelépését. Ezek a tapasztalatok táplálják bennünk a hálát, a szeretetet, a ragaszkodást, és vezetnek oda, hogy azt mondjuk: Már nem csupán hiszem, hogy Ő az Úr, hogy jó az Úr, hanem tudom! Ez az ismeret mások által már meg nem ingatható, el nem vehető. Te hol tartasz ennek az ismeretnek a megszerzésében? Legyen áldott napod!

  „Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!”  Ésaiás próféta 49.15 Szülővé válni életre szóló változás. Soha többé nem lesz olyan, mint előtte. Felelős vagy a gyermekedért, s a felelősséged nem teheted le csak úgy. Hiába válik felnőtté a gyermeked, s röpül ki a szülői fészekből, akkor is megmarad egy egyedi, különleges kapocs közöttetek. Öröme a te örömöd, fájdalma a te fájdalmad. Különösen igaz ez az édesanyára, akik kilenc hónapig szíve alatt hordja születendő gyermekét, majd fájdalommal hozza világra. A tapasztalat azt mutatja, hogy többnyire megbecsüljük azt, amiért/akiért megszenvedtünk. Szinte elképzelhetetlen, hogy egy anya elfeledkezzen a gyermekéről, vagy ne szeresse, ne könyörüljön rajta. Mégis, néha előfordul ez. Talán ezért sem mondja egyszerűen azt Isten: úgy szeretlek téged, mint az édesanyád. Hanem ezt: még annál is sokkal jobban szeretlek téged, mint az édesanyád! Ha tör...

"...tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre. " Júdás levele 21  vers Mindannyian voltunk tinédzserek (vagy néhányan talán éppen most vagyunk). Többségünknek voltak vagy vannak ilyen korú gyermekeink. Ezért személyes tapasztalatból tudjuk, hogy a szülő-gyermek viszonynak nem a legzökkenőmentesebb időszaka ez a néhány, időnként végtelennek tűnő év. A serdülő fiatalok számára bosszantó sok minden, amit a szüleik mondanak, tesznek vagy kérnek; és ez fordítva is így van. És még ha időnként fel is háborodunk, vagy akár meg is haragszunk, mégsem jut eszünkbe, hogy ne szeressük a fafejű és maradi szüleinket vagy a pimasz és akaratos gyermekeinket. Na jó, néha elhangzik, hogy "utállak", amikor az érzelmek éppen tetőponton vannak, elsősorban a fiatalok részéről, de nekem például szülőként soha nem jutott eszembe, hogy ilyet mondjak, vagy hogy ne szeressem a gyermekeimet azért, ahogy viselkedtek. És azt gond...

"Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől, amelyeket egyesek elfogadva eltévelyedtek a hittől. A kegyelem veletek!"  Pál első levele Timóteushoz 6:20-21 Drága Timóteus! Amid van, az kincs. Az evangéliumba vetett hited drágább minden drágakőnél, nemesfémnél, drágább minden kütyünél és hobbinál, amivel csak bírhatsz. Az igazi kincs akkor ér sokat, ha ritka. Az evangélium pedig igen ritka dolog, hiszen csak egy van belőle. Jézus Krisztus meghalt érted. Ezt soha ne felejtsd el! Persze, nem mindenki gondolja így.  Vannak olyanok, akik szerint az evangélium nem létezik. A nem létező kincs pedig semmit nem ér. Ha Jézus nem élt, nem halt meg, akkor a bűneid megbocsátás nélkül maradtak. Ha az egész kereszténység hazugságra épül, a kincs értéktelen. Vannak olyanok, akik szerint az evangélium túl van hangsúlyozva. Szerintük Jézus halála, legyen bármilyen fontos, önmagában értéktelen. Hiszen ...

"De azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez." Dániel próféta könyve 11:32b A 21. század legújabb trendje a “minimalizmus”. A mozgalom lényege, hogy a “dolgokkal” túlzsúfolt életet kicsit egyszerűbbé, átláthatóbbá, kezelhetőbbé tegyék. A minimalizmus követői minden olyan dologtól megszabadulnak, amik nem feltétlen szükséges az életükhöz: olyan eszközöktől, amiket soha nem használtak, (a konyha nagyszerű kiindulópont, ha valaki ilyesmiket szeretne találni) könyvektől, amiket soha nem fognak elolvasni, ruháktól, amiket nem fognak felvenni, stb. Akik egyszer beleugranak a minimalizmusba, hamar rájönnek arra, hogy rengeteg felesleges dologgal vesszük körbe magunkat, amik máskülönben fel se tűnnének, és éppen ezért azok a dolgok, amik valóban fontosak, eltűnnek a kupac aljában. A tulajdonunkban lévő tárgyak (de folytathatnánk a sort szokásokkal, információkkal, kapcsolatokkal is) nagy részéhez csak azért ragaszkodunk, mert megszoktuk, hogy ra...

„Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.” ( 63. Zsoltár 9 .vers) Ez a zsoltár a júdeai sivatagban született. Szerzője Dávid, éppen ki tudja hányadszor üldözői elől menekül, ám most a segítségért való könyörgés helyett a magasztalás és a dicséret hangja száll fel ajkáról. Hogyan? Hála? Ilyen helyzetben? És már megint? És még mindig? Ez a XXI. századi nyugati gondolkodás számára érthetetlen és teljesen idegen. Egyrészt, csak olyanhoz ragaszkodunk, akihez, valami érdekünk fűz, aki szeret minket, aki jó hozzánk, aki hasznunkra van. De, ha ez a valaki csak egy kicsit is ellentmond nekünk, ha csak egy kicsit is lemondással jár a kapcsolat fenntartása, nem is szólva arról, ha a másik miatt kellemetlenség ér, no akkor azonnal hátat fordítunk. Azonban, amit Dávidnál látunk az egy olyan rendíthetetlen bizalomnak és hitnek, egy olyan ragaszkodásnak a megnyilvánulása, amely minden korok hithőseiben megvolt. Ez ugyanaz a ragaszkodás, amit olvas...

„Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.” János evangéliuma 10:16 Ahogyan a pásztor nyája előtt jár, s elsőnek találkozik az út veszélyeivel, úgy tesz Jézus is népével. A mennybe vezető utat Jézus lábnyomai jelölik ki nekünk. Az út lehet, lankás, vagy meredek, rögös, sziklás, vagy egyenes, de azon Jézus már keresztül ment, és mutatja az utat. Így tesz egy pásztor. Jézus olyan helyeken járt előttünk életében, ahol azelőtt még ember nem járt, és olyan dolgokat tett, amelyeket korábban senki. Lábai taposták a kegyetlen töviseket, s tették az ösvényt könnyebbé számunkra. Minden terhet, amit el kell viselnünk, Ő maga is hordozott.  Bár felemelkedett Isten színe elé, s osztozik a világegyetem trónján, Jézus mit sem veszített irgalmas természetéből. Ugyanaz a kedves, együtt érző szív, ma is nyitva áll az emberiség minden keserve számára. Kinyújtja átszege...

„Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” Zsoltárok könyve 73:25-26  “Mami, Mami! Keze!” - mondod elalvás előtt, és amikor éjszaka megébredsz, mert rosszat álmodtál, vagy fáj a hasad, vagy fúj kint a viharos szél. Megfogod a felkaromat, matatsz rajta rövidebb vagy hosszabb ideig, és ez megnyugtat, segít, hogy ismét elaludj. És vannak olyan nagyon nyugtalan éjszakák, amikor szinte el sem engeded. Ragaszkodsz hozzám, és sokszor senki más nem elegendő, hogy megvígasztaljon, veled legyen, játszon veled, elaltasson, csak én.  Már vonz az óvoda játszótere, a sok gyerek, de amikor megtudtad, hogy ott nélkülem kell eltöltened a nap meghatározó részét, rögtön rávágtad, hogy nem akarsz óvodába menni.  Fura érzés ennyire a világot jelenteni valaki számára. Hatalmas felelősség. És minden vágyam, hogy jól éljek ezzel. És szeretném tőled m...

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.”  (Rómabeliekhez írt levél 8. fejezet 38-39. vers) A Szentírás számtalan helyen biztosít bennünket arról, hogy Isten irántunk való szeretete végtelen, meghaladja értelmünket és emberi odaadásunk sosem ér fel az Ő törődésével. Hiszen szeretjük-e azt, aki nap, mint nap fájdalmat okoz, akivel gond van, aki megfeledkezik rólunk…? Bizony ezért nagyobb az Ő szeretete, mert semmi nem állhat útjába, még saját magunk, bűnös életünk sem. „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” (Róm.5:8) Ő soha nem mond le rólunk, ragaszkodik hozzánk. De mi a helyzet velünk? Mennyire ragaszkodunk mi Őhozzá? Pál rómaiakhoz címzett ü...