reggeli dicséret

"Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? 20 Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk." 1 Thessz 2,19-20 Mi a mi dicsőségünk, mire lehetünk büszkék? Mi az ami megőrzi nevünk a jövőnek, mi az amiről emlékeznek majd ránk? Az elmúlástól való félelem sokszor sarkalta nagy dolgok véghezvitelére az embert. Mivel mi véges emberek végül eltűnünk az időben, minduntalan tenni szeretnénk valamit, ami ezt megakadályozza. Szobrok, festmények, fotók és filmek, fenséges épületek őrzik megannyi fennmaradni vágyó  személy nevét. Az emberiség zömének azonban nem adatik meg ez a kiváltság. A többségről nem készülnek ilyen alkotások, talán szeretteinken kívül senkinek sem születik meg a vágy a szívében, hogy emlékezni akarjon rájuk. Mi a keresztény ember dicsősége? Mi az, amit a hívő ember tehet neve fennmaradásáért. Mindannyian nem halhatunk hősi mártírhalált! Mert a legtöbb

“Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” 2Korintus 3:18 Nagy Sándor különösen tisztelte Szinópéi Diogenészt, akit meglátogatva épp azon ért, hogy sütkérezik a napon a híres hordója előt. Nagy Sándor ezt mondta neki: "Kérj tőlem, amit akarsz!" Erre Diogenész így válaszolt: "Ne takard el előlem a Napot!” Mióta hallottam ezt a történetet, sokszor eszembe jut, és azon morfondírozok, hogy vajon kiről is szól ez az anekdota? Az öntelt Nagy Sándorról, aki azt hiszi, hogy mindenki tőle függ? Vagy inkább Diogenészről, aki egyszerűségben igyekszik a világ görbe tükre lenni? Vagy inkább a Napról, ami a legfontosabb, hiszen energiát és rajta keresztül életet ad, mégis észre se veszik, csak a legbölcsebbek? Jézus személye hasonlóan észrevehetetlen, ami mégis uralja az emberi horizontot. Egyrészt észrevehetetlen, hiszen csak a hit nyit

"És amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és betakarlak a kezemmel, amíg el nem vonulok.”  Mózes második könyve 33:22 Hányszor szeretted volna már látni Isten dicsőségét? Amikor az ember a hétköznapok nehézségei között küszködik, néha elveszíti a lendületét. Néha én magam is úgy érzem, hogy az árral szemben evezek, és gyakorlatilag a tűzoltáson kívül másra nem is jut időm. A hét elején összegyűjtöm az arra a hétre váró feladatokat, és látva a felelősséget, ami a vállamon nyugszik, néha megkérdezem magamtól: biztos, hogy erre én vagyok a legalkalmasabb ember? Ilyenkor őszintének kell lennem magamhoz: biztosan nem én vagyok a legalkalmasabb. Nem vagyok elég tapasztalt, rugalmas, szorgalmas, intuitív… ebből következően nem én vagyok a legalkalmasabb. Ilyenkor ahelyett, hogy összeroppannék a teher alatt, el szoktam gondolkozni: milyen jó lenne ilyenkor látni, hogy milyen hatalmas Isten az, aki támogat az életemben! Mózest is hasonló gondolatok

„Mert az Úrnak felhője vala a hajlékon nappal, éjjel pedig tűz vala azon, az Izráel egész háznépének láttára, egész utazásuk alatt.” Mózes 2. könyve 40:38. A bűneset után az Örökkévaló úgymond már csak rejtőzködve jelent meg az embernek és különleges eszközök segítségével próbálta vezetni, próbálta visszaterelgetni az elvesztett Éden felé. Ennek a különleges vezetésnek az egyik eszköze a felhő és tűzoszlop, ami több, mint egy sima felhő, vagy általunk ismert légköri jelenség. Ez az úgynevezett Shekinah, azaz Isten dicsőségének, jelenlétének fizikai megnyilvánulása, mely által a kivonulás és a pusztai vándorlás során vezérelte Izrael népét. Hogy ez két külön oszlop volt, ahogy 2Móz.14:20 alapján következtethető, vagy egy és ugyanaz volt, nappal felhő, éjszaka pedig tűz formájában, úgy vélem nem lényeges, mint az sem, hogy ennek a jelenségnek tudományos leírására törekedjünk. Számomra sokkal fontosabb kérdés, hogy vajon csak ott és akkor vezette ilyen látványo

„...akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek.” Kolossébeliekhez írt levél 1 :27 Mi lehet az a titok? A kíváncsi ember szeret mindent tudni, de keveset elmondani. Pál olyan titokról beszél, amit nem sajnál bárkivel megosztani. Ha úgy nézzük, akkor mondhatnánk azt is, hogy Pál kibeszéli az Isten titkát. Pálra bízott az Úr egy nagy titkot. Ő volt, aki felismerte azt, amit az ószövetségi ember nem volt képes. Az efézusi levélben a harmadik rész első kilenc versében leírja ezt a titkot. Megosztja másokkal. Megtehette volna, hogy megtartja magának a felismerést, de annak semmi értelme nem lett volna. Ha már rájött valamire, akkor mindenképp megosztja másokkal is nem törődve azzal, hogy neki személyesen milyen hátrányai származnak belőle. Ezért is olvashatjuk a reggeli szövegünk előtti versekben a 24. versben, hogy Pál tovább viszi Krisztus sz

„Kinyújtotta szent karját az Úr minden nép szeme láttára. Meglátják majd az egész föld határán Istenünk szabadítását.” Ézsaiás 52:10 Ha valaki a Biblia első lapjaitól eljut az Ézsaiás könyvének olvasásáig, akkor talán joggal kérdezheti: miért menti meg Isten újra és újra a bajból az általa kiválasztott népet. Elhívta őket, hogy az igaz Isten képviselői legyenek egy sokistenhívő, bálványimádó, erkölcstelen világban. Ideig-óráig ez még működött is - a környező népek között híre ment az izraeliták győzelmeinek és gyarapodásának. Sokan ezt Istenük hatalmának tulajdonították, ami valóban így is volt, mert egyetlen győzelmük sem az emberi erőnek volt köszönhető. Aztán sokszor Izrael szenvedte el más népek által saját hűtlenségük büntetését. De ezek a gyötrelmek sem tartottak örökké, mert Isten határt szabott a fogságnak, szorongattatásnak és felcsillantotta a szabadítás reményét. A csodákkal kísért szabadulások után minden kezdődött előröl. És Isten is kezdte előröl – újra és ú

„Ezt mondja a Seregek Ura: Igazságos ítéletet hozzatok, szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással!” Zakariás könyve 7:9 Korrupció, igazságtalanság, gyűlölködés amerre csak nézel a hírekben. De most itt álljunk is meg. Nem arról szeretném, ha olvasnál ma reggel (itt is), hogy mennyire ember embernek farkasa ebben a világban, hanem valami másról. Arról, hogy van Isten. Egy igazságos, szerető és kegyelmes Isten. Isten igazságos. És ez a legjobb hír. Nem a saját kénye-kedve szerint oszt üdvösséget vagy kárhozatot. Nem az éppen aktuális szeszélyek hatására dönt a te vagy szeretteid sorsa felől. Van egy tökéletes törvénye, melyet saját magára is alkalmaz. Bátran megbízhatsz benne, nem fog átejteni téged. Nem fog kihasználni, és remény nélkül az út szélén hagyni. Ő állja a szavát, és hűséges a vele megkötött szövetségekben.  Isten szeret téged, és kegyelmes. A legjobbat akarja neked. Élettel ajándékozott meg, és minden vágya, hogy kapcsolatba kerülhessen veled. Hogy