Dicsőségünk és örömünk
"Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? 20 Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk." 1 Thessz 2,19-20 Mi a mi dicsőségünk, mire lehetünk büszkék? Mi az ami megőrzi nevünk a jövőnek, mi az amiről emlékeznek majd ránk? Az elmúlástól való félelem sokszor sarkalta nagy dolgok véghezvitelére az embert. Mivel mi véges emberek végül eltűnünk az időben, minduntalan tenni szeretnénk valamit, ami ezt megakadályozza. Szobrok, festmények, fotók és filmek, fenséges épületek őrzik megannyi fennmaradni vágyó személy nevét. Az emberiség zömének azonban nem adatik meg ez a kiváltság. A többségről nem készülnek ilyen alkotások, talán szeretteinken kívül senkinek sem születik meg a vágy a szívében, hogy emlékezni akarjon rájuk. Mi a keresztény ember dicsősége? Mi az, amit a hívő ember tehet neve fennmaradásáért. Mindannyian nem halhatunk hősi mártírhalált! Mert a legtöbb