Dicsekedő

"És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem." 2 Kor 12,9 Amikor valaki dicsekszik minden esetben ellensúlyoz, kompenzál valamit. Az a gyerek, aki a játékaival kérkedik a suliban, valójában magányos és barátokat szeretne. Aki szépségével próbál hencegni, lehetséges, hogy belső ürességét takargatja, csakúgy, mint az, aki erejét fitogtatja, mert a matekfeladatot nem képes megoldani. Aki nagy vagyonára büszke lehet, hogy jellemhibáit rejtegeti. Amikor dicsekszünk felnagyítjuk egyik pozitív tulajdonságunkat, hogy eltakarjuk vele azt, ami hiányzik belőlünk. Olyanok vagyunk ilyenkor mint Ádám és Éva, akik körülaggatták magukat faágakkal, hogy ne lássa meg Isten, hogy immár meztelenek és ne gyanakodjon, hogy elkövették azt a bűnt, amire előre figyelmeztette őket. Ezért a dicsekvés valójában önmegváltás, ami által magunk...