Isten felemel(t) a mélységből
Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld. De te kiemelted életemet a sírból, ó, Uram, Istenem! Jónás próféta könyve 2:7 Előfordul az ilyen. Hullámok csapnak össze a fejed fölött, nem tudod, ebből most hogyan fogsz kikeveredni. Imádkozol – hiszen azt tanultad, hogy imádkozni kell, és Isten megsegít, – de az imáid csak a plafonig érnek el. Van itt bárki, aki meghallja a kiáltásodat? Nem elég, hogy kis híján elsüllyedt a hajó, és a haragos tengerbe dobták, egy hatalmas hal még el is nyelte Jónást. A biztos halálnál már csak ez a rosszabb: a bizonytalan halál. Mikor? Hogyan? Miért hagyja Isten, hogy még szenvedjen? Imára kulcsolja a kezét, és elmondja a Bibliánk egyik legszebb zsoltárát. Ha nem tudnám, el se hinném, hogy ezt a csodaszép dicsőítő éneket a mi drága barátunk, az Isten – és a felelősség – elől menekülő, hűtlen próféta, Jónás mondja. A másik érdekes dolog az imájával kapcsolatban az időzítés. "De te kiemelted életemet a sírból, ó, Uram, Istenem!...